2010-11
2010.04.29. 14:49

A szív legmélye 2 , Honvágy, Rebirth, A Mennyei Kertész, Ima, Ima2, Tollaskígyó visszatér, most beugrom...Opus Magnum
A Szív legmélye (2)
Mi van akkor, ha mindenki rájön
Ebből az egészből semmi nem igaz
Nem marad más csak a csont
Fehér csont, mely kilátszik
Lágy, lüktető szív helyett a kő
Hogyan keverhetünk mind e szörnyű üstben
Semmi mást, csak puszta szenvedést
Gyűlöletet, dühöt és sötétet
És ahelyett, hogy igaz érzés dúlna
Ritmust s szótagokat szemezget a toll
Mondd, milyen Isten vagy, mélyre rejtve arcod
Adva és elvéve szerető szívet
Melyet végül kőként fenekére vetve
A múló idő kútjának vizébe
Miért nem csavarod kezemből a kést
Mely lelkem szövetén durva rést hasítva
Belém eresztette sötétségedet
Mikor még tudtam szeretni és úgy fájt
Annyira fájt, hogy meghaltam ezerszer
Az élet volt, nem ez a tetszhalál
De ha rájöttök mind, hogy mily hazugság
Nincs a szívemben semmi más, csak árny
Csak a csont, fehér csont, mely kilátszik
Zokogó kő és tompa élű kés
Fejjel zuhanok Beléd, Istenem
KG 2010-04-28
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Honvágy
Reggel még rossz volt, fájdalmas, szorító
Összeszorult a szív, nem vágyva ütést
Majd lágyan, hosszan kisimult a fényben
Egy kis kép elég volt
Kis kép a tágas, határtalan tájról
Tenger Anyácska, hadd legyek Tiéd
Hadd legyek hajósod, úszkáló halacskád
Annyira vágyom!
Hogyha hazamennék egyszer, pici házam
Partodon állna, benne tiszta fény
Ragyogó ég tágas, élő tüze égne
Tűzhelyemben
Nem kellene semmi. Vágyni ölelésre
Mi értelme már, ha ott a tágas tenger
Habjaiban fürdik az egész világ
Velem együtt
Mind, mi behatárolt, minden, ami gátolt
Úgy pukkanna szét, mint a Tenger Anyácska
Habjain a tajték, pici buborék
Eget, szivárványt magába ölelve
Majd nagyot nevetve
Lefröcsköli orrod
Azt hitted, valódi?!
KG 2010-04-29
----------------------------------------------------------------------------------------------
Rebirth
Istenanyám!
Engedj növekedni Magadban
Szeretetből szőtt testemet fogadd be
Őrizd és tápláld csillagoség-öledben
Dúslombú-völgy méhedben
Szülj a világra, Immá Sekiná!
Istenatyám!
Söpörd le a kérget
Radírozd le lelkemről a mérget
Erős karoddal szakítsd fel a Szívem
Segíts kiürítnem, hadd folyjon ki minden
Tűnjön el utamból minden akadály
Mennyei Szüleim!
Szüljetek meg engem!
Üres tenyeremben, kolduló kezemben
A szeretet kincse mindig megteremjen
Üdvösség-szövetből varázsolt új testem
Lehessen enyém!
Nincs félelem, csak fény
Nincs halál, sem sötétség
Ha minden sejtem áthatja a szentség
Ha a szeretet-test majd megszületik
Lefoszlanak végre a karma-ruhák
Kihull a világ és kinyílik az Ég
KG 2010 6 17
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A Mennyei Kertész
Előbb Isten szívében fogantál
Csak ezután fogadott be édesanyád
Testébe, kicsi magocska, téged
Hogy beléphess a világ kapuján
Úgy eszmélsz fel, mint növényke a fényre
Gyöngéden nyitja apró levelét
Hajtások, indák s egyszer kivirágzik
De addig várja óvó tenyerét
Jó Anyaföld! Hogy táplálod a csírát?
Talajod szikes, vagy gazdag televény?
És te, Apa, karóként támasztod az indát
Vagy súlyos kőként fekszel a fején?
Ki tud-e nőni? Erős szára táncol
Ezernyi virágfej az égre nevetve
Vagy gyöngén, sárgán elfekszik a földön
Támaszért nyögve, vágyva felfelé
A Mennyei Kertész, ki mindenkit éltet
Nappal, esővel oly gazdagon áraszt
Csak föld kéne s karó, ennyi lenne dolga
Ennyit kérne tőlünk, ez bőven elég
Elég, hogy végre elborítsa földünk
Áldott virágszőnyeg, de nézz csak körül
Nézzél a szemekbe, mennyiben találod
Áldott ragyogását a kinyílt szíveknek
Jó Édesanyám! Mondd, milyen talaj vagy?
Édesapám! Karó, vagy a kő?
Mi vagy te? Nézz magadba mélyen
A válasz ott fénylik gyermeked szemében
KG 2010-07-07
---------------------------------------------------------------------------------------
Ima
Aki a tűzből megmenekül
Teste teli sebbel
Tüdeje kormos, alig él
Könyörületből altatja az orvos
Addig, míg gyógyul
Mély, hűvös álom köpenyét
Ráborítja a szörnyű sebekre
Ne szenvedjen a szegény
Legalább az elején
De mikor már van remény
Hogy egyszer lábraáll
Felébresztik
Ó jaj, te lélek
Inkább hamvadtál volna el a máglyán
Vagy visszazuhansz a tompaságba
(De már tudod, az nem élet)
Az összes lángnyelv újra éget
Szívedbe hasít a végzet
Jaj, hol az orvos!
Hozz gyógyírt sebeimre,
Álmot szememre, vagy önbecsapást
Vagy jöjj, fogd a kezem, mikor belépek
Tüzembe
Elhamvadni végleg
Hol van az orvos, hol a szent
Az elüszkösödött hamvaimból
Főnixmadárként röptetni az égre
Mert ez a tűz a pokoltűz
És az ébredés elkárhozás
Kirie Eleizon! Irgalmazz, Istenem!
KG 2010-08-15
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ima 2
Hoztam én odaátról
A büszkeséget
Szent reszelőd
Lemarta csontig
Az, kit megaláznak
Felmagasztaltatik
Hoztam még
A szeretetet is
Mély szívet, mi a fényét
Másoktól kapja
A külvilágtól
Azok, akik sírnak
Megvigasztaltatnak
Hoztam az elmét
Sok élét hiába
Köszörültem szikrázóra
A könyvek folyamában
Görgetett kőként
Majdnem, mint a gyémánt
Nem lettem más, csak
Farizeus
Mondd, mi maradt még?
Üres kezekkel
Szegényebben hagyom el
A mély mocsarú
Földi világot
Mint ahogy jöttem
Telve reménnyel
S jól van ez így
KG 2010 08 03
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Tollaskígyó visszatér
Édesapám!
Szélviharoddal
Fújd el a felejtés homokját
Elmém rég eltemetett fénypalotájáról
Vissza a sivatagba
Év-tízezredek óta
Oly fájó e tompa sötétben
Brekegni a békák mocsarában
Tétova sár-fia dalt
Merre vagy, édesapám?
Édesanyám!
Ki tudja, mióta nem öleltem
Mit keresnek itt ezek a tőrök?
Hogy tárjam így ki szívemet a fényre?
Segíts!
A dzsungel fáin ugrálva
Makogva éltem, mint a majmok
A föld sarában, a föld mocsarában
Hason csúszkáltam
Bár szárnyam emelt
Testvéreim, várjatok, jövök!
És hozok annyi
Magafeledt, elaludt társam
Amennyien elférnek
Két karomban
Amennyi ájult, tehetetlen
Elfér kazalban itt az ölemben
Vettük a szignált, a hajótörött
Meglátta, hogy visszaint a tenger
Távoli mélyéről a hajós
Itt vagyok érted!
Lépj csak az Útra
Tedd le a lábad
Tenger habjára akár
Szivárvány-híd csak a lét
Jöjj haza végre
KG 2010-12
------------------------------------------------------------------------------------------------
Most beugrom
Lesüllyedek mélyen
Tenger fenekére
Belenézek
Mind a szemekbe
Nincs velem senki
Mondd, hogy kell süllyedni
A megalázás tengerébe
Hogy kell eltűrni
Ha gúny és nevetség
Tátja a száját
Arcomba bele
Add ide, kérlek
Fogjam a kelyhet
Gyönge kezembe
Reszketve nyitja
Nyitja az ajtót
Ott: csak a szörnyek
Ott csak a gúnyos
Rámtátott szájak
Rámnyújtott ujjak
Rántva a sárba
Rámlépett talpak
Vezess a mélybe
Add ide, kérlek
Add csak a kelyhet
Add csak a mérget
Járja a szívem
Át gyökeréig
Fekete sárral
Mind, aki szenved
Öntse a kínját
Rá a fejemre
Elviszem azt is
Nyisd ki a szívem
Mert ha becsuknám
Kő zuhan alá
Mély feneketlen
Halott sötétség
Nincs velem Isten
Nincs velem Isten?
Tárt kapujában
Ami beömlik
Ha hagyod
Ha hallgatod
Csendes kis hang jön a mélyből
Itt Vagyok KG 2010-12-30
----------------------------------------------------------------------------
Drága Istenem szent akaratából
Kiégett belőlem minden büszkeség
Hatalmas kemencét kellett hozzá rakni
S pokol tüzét
Dicsőség díszes szekerén utazva
Számos-számtalanszor sárba fordítottál
Keserű könnyekkel, mocskos díszruhámban
Nem szidtalak
Nem szidtalak sosem, csak fájdalmasan vágytam
Mikor eltakartad Szentséges Szemed
Amikor nem láttam, sárral teli szemmel
Szent Fényedet
A szerelmes versek mind tehozzád szóltak
Férfi-ölelésben Téged fogtalak
Már tudom, hogy semmi nem választott el Tőled
A vágy-szavak
A vágy-tettek és minden kis torz valóság
A durva tőrök és összetört szívek
Az elhagyatottság közepén is ott vagy
Nincsen sziget
Nincsen sziget és nincs elszigeteltség
Olyanok vagyunk, mint a kisgyerek
Szemére szorítva kis kezét, elhiszi
Őt se látják
Ha Rád nézek, karjaidban ringatsz
Magadhoz ölelsz, ha elfordulok
Nem akarok többé elfutni Előled
Veled vagyok
Nem akarok többé, hisz nincs hova futnom
Lényem áthatotta a szent megadás
Ha a fényed máglya, mosolyogva lépek
Tetejére fel
Nincs gyönyörűbb érzés, tüzedben elégni
Az, ami lefoszlik, csak sáros hamu
Szívem ékkövével örökké ölellek
Szerelmesem!
Te légy a tanú, és a vőlegény is
Lelkemben felhabzó esküvői tett
Mindaz, aki voltam, megérti: a kettő
Már örökre Egy
KG 2011-03-11
|