CHIKUNG II
2018.06.26. 18:53

Ez a gyakorlatsor az edzéseimen a „CHIKUNG I” c. cikkben leírtak után következett.
CHIKUNG II
Hullámmozgás és a taoista légzés
A gyakorlatok között általában 3-5 perces szüneteket tartottunk, kis pihenő, lehetőleg járkálással, szabad mozgással töltve, illetve ilyenkor van lehetőség a felmerülő kérdések megválaszolására és az érdekesebb tapasztalatok megosztására is.
A gyakorlat
· Kényelmes vállszéles terpeszben állunk, térdek éppenhogy berogyasztva. A kezek csípőmagasságban két labdán.
· Levisszük a figyelmet a Tantienbe és elkezdünk bele lélegezni. Megcsináljuk az ún. Töltő légzést: belélegzünk, és a kilégzést levezetjük a Tantienbe - mint az előző cikkben már szó volt róla, a Chikung gyakorlásnál alapvető fontosságú a figyelem, ezzel vezetjük az energiát („Ahol a Yi, ott a Chi” – ahova az elme megy, az energia követi)
· Folytatjuk a Tároló Légzéssel: már a belégzés leáramlik a Tantienbe, a kilégzés pedig lent történik. A következő belégzésre feljön a figyelem az orr-száj területre, de a belégzés végére lekerül a Tanienbe. A légzés orron keresztül történik, laza és mély.
· A következő a Wuchi Légzés: lenthagyjuk a figyelmet a Tantienben, próbálunk egyetlen pontra fókuszálni. Ez elég nehéz gyakorlat, de hatásos. Történik a ki-be légzés, ugyanakkor a figyelmünk erősen fókuszált és megpróbáljuk megtalálni azt az egyetlen pontot a középben, ahol közvetlenül becsatlakozik az energia (1).
· Ezt a gyakorlatot nem mindig szoktam ide beszúrni, de azért leírom, mert nagyon hatásos. A célja a Védő Chi (2) Megerősítése. Kivisszük a figyelmet a középről a tenyerek és talpak területére, elképzeljük, hogy a két Yong Chuan (talp központ) és a két Lao Koong (tenyér központ) pontokon lélegzünk be és ki. Ezt Négy Kapu légzésnek hívják, ha a fejtető felfüggesztési pontját is hozzávesszük (Bai Hui), akkor Öt Kapu. Néhány légzés után visszavisszük a figyelmet a Tantienbe, majd vissza a perifériákra (tenyerek, talpak). Ez nagyon jól megerősíti a középső védőréteget.
· Itt következik a Taoista Légzés (3) felépítése. A belégzésnél az energia a közép felé áramlik, kilégzésnél a szélek felé. Azt képzeljük, hogy egy kis labda van az alhasban, aminek belégzéskor alig van kiterjedése, kilégzésnél viszont felfújódik. Ez eleinte a képzeletünk segítségével valósul meg, de egy idő után egyre fizikaiabbá válik, ekkor a hasfal befelé mozdul, a medence pedig előrebillen (mint mikor a kutya maga alá húzza a farkát), a gát-tájék pedig lazán megemelkedik. Fontos, hogy ezeket a mozdulatokat ne izommunkával hozzuk létre, mert akkor óhatatlanul feszülés lép fel és megakad az energia. Képzeljük azt, hogy ez a kis labda összehúzódása hozza létre ezeket az elmozdulásokat. Behúzza a hasfalat, ahogy összehúzódik, a gát-tájéki terület is követi és azért billenjük finoman előre a medencét, hogy a keresztcsonti rész is tudjon befelé mozdulni. A kilégzést egyszerűen elengedjük és minden visszarendeződik. Figyeljünk arra, hogy a medence csak befelé billen és aztán vissza a szabadon lógó kiinduló pontba, tehát nem előre-hátra billentgetjük, hanem csak előre és vissza. Ha bármikor a gyakorlás során hátrabillen a medence (vagyis kidugjuk a fenekünket), akkor egy nagyon fontos erőközpont (Ming Men – az Élet Kapuja) záródik be a gerincen a háton, deréktájt. Viszont a medence előrebillenése és a gát enyhe felemelése egy fontos erőközpontot aktivál (Huj Jin), mely a gáton helyezkedik el. Itt találkozik a két fő tároló csatorna a kormányzó, mely a háton emelkedik fel, és a Befogadó, mely a test első középvonalán süllyed le. A felső találkozási pontjukat úgy lehet zárni, hogy a nyelvünket a szájpadlásra nyomjuk. Minden Chikungot jó ebben a nyelvtartásban végezni. Ha a szájpadlás középvonalában végighúzzuk a nyelvünket, könnyen megtalálhatjuk a környezeténél érzékenyebb pontot.
· Ahogy felépül a Taoista légzés, azt vesszük észre, hogy a csípőmagasságban két képzeletbeli labdára helyezett tenyerünk közelít (belégzés) majd távolít (ki) a testtől. Ekkor finoman elkezdjük a csípőnket jobbra-balra forgatni (csak egy negyedet, amennyi kényelmesen meg és figyeljünk, hogy a térdet nem tekergetjük el). Ettől a tenyerünk elkezdi forgatni a labdákat. Ez nagyon fontos: nem „elkezdtük forgatni a labdákat”, hanem egy kis finom csípőfordítással (mely a jobbra-balra mozgását hozza létre) és a légzésünk pulzálásával (mely az előre-hátra mozdulásért felelős) egyszerűen létrehoztuk a körmozgást. Sokszor hallottam a Taichivel kapcsolatban, hogy „az energiával mozgunk, nem az izmokkal”, de ezt nekem senki nem magyarázta meg érthetően. Íme itt a magyarázat: minden mozdulatot az energia pulzálása hoz létre. Először is megfogalmazunk egy szándékot (jelen esetben a labdák megforgatása), aztán áramlásra késztetjük az energiát, a figyelmünkkel és a légzéssel. Az erő a gyökérből jön (a talpak és a talaj kapcsolódásából illetve a talaj alatti „részünkből”), a közép, a Tantien irányítja és a végtagokban manifesztálódik. Fizikailag és energetikailag is a Tantien irányít, vagyis soha nem teszünk külön kéz- vagy lábmozdulatot, az egész test egységben mozog, minden esetben.
· Egyesítjük a két labdát. Ennél a gyakorlatnál arra figyeljünk, hogy a két tenyér folyamatosan egymás felé nézzen és a külső labda a belső kivetülése. Tehát forgatunk egy labdát a Tantienben, ami hologram-szerűen kivetül a tenyerek közé. Egy idő után fordítsuk meg a forgatás irányát.
· Újra egyesítjük a két labdát, most a külsőt és a belsőt. A belső labdát forgatjuk, egyik, majd másik irányban. Itt is arra figyelünk, hogy nem egyszerűen körkörösen simogatjuk a hasunkat, hanem forgatunk egy labdát, melynek a középpontja a Tantienben van, az alja a gáton, a teteje a rekeszizom tájékán.
· Függőlegesen forgatjuk a labdát. Az iránya: a háton fel és a test elején le. Ne felejtsük el: végig tartottuk a Taoista légzést (lásd fent), és ez a mozgás szinte megdobja a labda forgatását.
· Beindítjuk a hullámmozgást. Ez az előbbi mozdulat kiterjesztése, gyakorlatról gyakorlatra egyre tágasabban. Azt a gerinc-mozdulatot, melyet a medence előrebillentése indított meg, dominó-szerűen feláramoltatjuk a gerinc csigolyáira. A bal kéz az alsó, a jobb kéz a középső Tantienen van (a napfonat magasságában). A belégzésre feláramlik a mozdulat az alsó háti csigolyákig (nem tovább!), kilégzésre a gerinc ellazul és visszatér a természetes állásába.
· Ide lehet beiktatni egy egészségmegőrző gyakorlatot. Eddig ezt a mozgássort nagyjából egyenes törzzsel végeztük, most viszont a kilégzésnél megdőlünk. Attól függően, hogy melyik szervrendszert akarjuk stimulálni, dőlhetünk előre (gyomor, hasnyálmirigy), jobb oldalra (máj, epe), bal oldalra (lép), finoman oldalt-hátra (vesék), illetve minden irányú dőlés a vékony- és vastagbél stimulálására is jó. Ezzel szinte megmasszírozzuk a szerveket: a dőléssel kipréseljük a vért az adott szervből, felengedve belégzésnél pedig beáramlik a friss vér (energia). Egy idő után áttérünk a rekeszizom felett elhelyezkedő szervekre, melyek viszont nem összenyomhatók (ezért is helyezkednek el a bordakosárban). Feltesszük a jobb kezet a mellkasra és dőlés helyett most egy erős, hangsúlyos kilégzést végzünk (szájon át) elnyújtott „haaa” hanggal. Vigyázzunk, a szív mint szerv nagyon érzékeny az energiára, semmilyen gyakorlatnál nem vezetjük közvetlenül a szívbe.
· Ezután következik a hullámmozgás evező kezek gyakorlat. Leengedjük a karokat és belégzésnél körívesen behúzzuk, kilégzésnél kifelé mozdítjuk. Olyan, mintha a mellúszás kézmozdulatát megfordítanánk. Tehát ne felejtsük el: taoista légzés - hullámmozgás (tehát a gerincoszlop fentiek szerinti mozdítása) – kézmozdulat. A figyelmet az alábbi módon vezetjük: a keresztcsonttól felfelé a háton a kinyújtott karok találkozásáig (lapockák köze) ez a belégzés. Ki: le a karokon és a lábakon a talajba, ill. körénk a térbe. A kilégzés végén minden energia egyenesen a Tantienből indul újra.
· Folytatjuk a gyakorlatot kilépéssel: Taiji alapállásba (4) kilépve folyatjuk a gyakorlatot testsúly-áthelyezéssel. Előre addig megyünk (kilégzés), amíg a térdünk elér a lábujj tövéig, hátra (belégzés) pedig ameddig kényelmesen hátra tudjuk vinni a testsúlyt. Észre fogjuk venni, hogy a magunk alá húzott medence olyan érzést fog kelteni, mintha egy felhúzott íj lenne a testünk. Az álló és hintázó a gyakorlatot végezhetjük egyik kézzel is, ekkor a másik kar behúzva lazán a csípőhöz. Az egykezes gyakorlatnál a csípő elfordul.
· Zárás: behúzzunk a karokat: belégzés, leengedjük: ki, ezalatt visszaállunk a kiinduló laza terpeszbe és 1-2 percet állunk, amíg leülepszik az energia.
Jegyzetek:
1. Az Univerzumot megtöltő határtalan Energia-mező csatlakozási pontokkal kapcsolódik az élő fizikai testekkel (ahogy az elektromos készülékeket bedugjuk a konnektorba). Minden egyes sejtben a mitokondrium területén van egy kicsi pont, ahol belép, a fizikai testet átható energia-test pedig több ún. belépési pontot, energia-központot tartalmaz. Az indiai rendszerekben Csakráknak nevezzük ezeket a pontokat. A kínai filozófiában az erőközpontok közül a legfontosabb ilyen pont az alsó Tantien. Ez a fizikai testben a köldök alatt 4 ujjnyival, a test belsejében található. Itt volt az az egyetlen sejt, amikor a szüleink ivarsejtjei találkoztak, ebből a középpontból épült fel az egész rendszerünk.
2. A fizikai testet különböző finomtest-rétegek (aurák) veszik körül. Én az edzéseimen 3 réteggel dolgoztam: az Energiatest külső rétegéve, mely a bőrtől néhány centire helyezkedik el, a legkülső réteggel, mely akár több méter távolságra helyezkedik el tőlünk, és a cikkben említett középső, az ún. Küzdőtáv-védőchi. Ezt „személyes tér”-nek is lehet nevezni, addig tart, amíg ki tudunk nyúlni álló helyből.
3. Kétféle légzést különböztetünk meg, az ún. Buddhista és a Taoista légzést. Ez utóbbi leírása szerepel a cikkben. A Buddhista légzést a megvilágosodás céljából használták a gyakorlók, iránya ellentétes a Taoista légzéssel, kényelmesebb és természetesebb, hatása nyugtató. A Taoista légzés felserkentő, energetizáló és az energiát segít küzdelemre használni. Kivezetjük vele, belevezetjük az ütésekbe, akciókba.
KG 2018-06-26
|