Chikung – miért és hogyan gyakoroljuk?

A szó két részből áll, Chi (Pinjin átírással:Qui, ejtsd: Csí) jelenti az életenergiát, Kung (Pinjin: Gong) pedig olyan képesség, amit gyakorlás által sajátíthatunk el, vagyis azt gyakoroljuk, hogy hogyan áramoltassuk az energiát. Amit a Chikung során gyakorolunk, az igazából az energia tapasztalása, nem pedig magát az energiát „gyakorlatoztatjuk”.

A testünk fizikai, és egyéb, nem-fizikai, vagyis finomtestekből áll. A csontokból, izmokból, sejtekből és szövetekből álló testünk csak egy anyaghalmaz, holttetem a többi test nélkül. Az energiatest egyfajta kapocs a fizikai és a többi finomtest között. A Chi, mely ezt a testet alkotja, láthatatlan csatornákban, meridiánokban kering a rendszerben, hogy minden részre eljuttassa az életenergiát, az élet, mozgás lehetőségét. Ahogy a vérkeringés szállítja a szükséges fizikai anyagokat a sejtekhez, úgy áramlik az energia a testben, annak szükségletei szerint. Ez az egész egy csodálatos önszabályozó folyamat részeként működik, a rendszer szükségletei szerint és ha nem avatkozunk bele, akkor tökéletes.

Miért gyakoroljunk akkor mégis Chikungot? Hiszen ha beleavatkozunk, „irányítjuk”, csak ronthatunk rajta, nem?

Ez így van, viszont a beavatkozás már megtörtént, méghozzá folyamatosan és tudattalanul történik. Például stresszhelyzetben a szervezet egésze olyan működésre áll át, ami a leghatékonyabban úrrá lehet az adott helyzeten. Viszont hogy mit tekintünk stresszhelyzetnek (veszélyesnek), azt teljes egészében a programozottságunk határozza meg.

Tegyük fel, egy erdei ösvényen veszélyes kígyó keresztezi utunkat. Ahogy észleljük ezt a tényt, szervezetünk azonnal átállítja a működését „vészhelyzeti üzemmódba” és egészen addig úgy is tartja, amíg közelebb érve rá nem jövünk, hogy az csak egy gyökér volt, amit kígyónak néztünk. Ekkor a stressz-hormonok kiürülnek a keringésből és megnyugszunk.

 De vajon a mindennapi életünkben hány olyan előre-programozott vélekedés, elképzelés van, ami veszélyesnek ítél dolgokat, személyeket, helyzeteket? Vajon mindig tudjuk ezeket kezelni, fel- és megoldani, úgy, hogy teljesen kioldódjanak a fellépett feszültségek?

Sok helyzetnek egyáltalán nincs megoldása, sem elfutni nem tudunk előle, sem a harcot nem tudjuk felvenni vele. Ekkor jönnek létre a megakadt energiák, befeszült izmok, berögzült elképzelések. Legközelebb már egy sokkal kisebb, hasonló impulzus is kiváltja ugyanazt a reakciót, végül rögzül egy beidegződés, melynek semmiféle köze nincs a jelen valóságához.

A Chikung gyakorlás során két eszközt használunk, egyik a vizualizáció-imagináció, a másik pedig a légzés szabályozása, irányítása. A fent említett beakadt energiák, blokkolt áramlások eddig rejtve maradtak a figyelmünk előtt. Hosszabb idő után megtapasztalhatjuk őket, de csak mint hátfájás, szervi vagy ízületi panaszok formájában, a kiváltó okok, az energia-blokkok rejtve maradnak.

A gyakorlás során az egyik kulcsszó a figyelem. Ha nem tapasztaljuk meg azt, ami van, hogyan tudnánk bármit is kezdeni vele? A gyakorlatsor bevezető részében a test egészében vezetjük, pásztázzuk a figyelmünket. Ilyenkor, mint a halász kivetett hálójába a halak, úgy akadnak fenn a blokkolt területek. Az egyik helyen fellépő többlet máshol hiányt hoz létre. Valahol ott a feszülés, a másik rész pedig mintha ki akarna szakadni a rendszerből, elrejtőzve az alul-energetizáltság mögé.

A következő kulcsszavunk a tudatosság. Nem elég észrevenni, el is kell fogadni a blokkok, problémák létezését. Azt hinnénk, hogy ez kézenfekvő, hiszen akkor is ott van, ha nem fogadjuk el, de ezen a ponton általában néhányan elég nehezen lendülnek át. Mindig készen áll valami magyarázat, nehéz munkáról, porckopásról, vagy bármi, külvilág-beli okról, ami miatt a helyzet (állapot) változtathatatlan. Amíg valami vélekedésünk fennáll, addig az fogja meghatározni a valóságunkat. Sokszor egészen hihetetlen, hogy miért ragaszkodunk olyan elképzelésekhez, melyek szinte élhetetlenné teszik az életünket. Viszont ha a szándék-tudatosság hoz egy olyan döntést, hogy mégis összekapcsolódik a blokkal, vissza-integrálja a rendszerbe a lehasított részeket, akkor komoly változásokat lehet elérni, már egészen rövid idő alatt is.

A következő kulcsszavunk a képzelet. Komoly kutatások folynak arról, hogyan változtathatja meg a test működését egy elképzelt dolog. Például ha azt szeretnénk elérni, hogy a szájunk több nyálat termeljen, az erőlködés általában az ellenkező eredményt fogja kiváltani. De ha elképzelünk a tenyerünkbe egy citromot, minél intenzívebb, több érzékszervet bevonó az imagináció, annál hatásosabb lesz az eredmény.

Ugyanúgy, ha az energiát hozzákötjük egy általunk ismert dologhoz (pl. súlyosság, vagy a víz áramló természete) és utána elkezdjük vezetni, mozgatni a testben, nagyon intenzív tapasztalásban lehet részünk.

A gyakorlás nem elhanyagolható része az ellenállás kérdése. A tudattartalmak éppen azért hoztak létre fizikai és energetikai blokkokat a testünkben, mert nem kívánunk velük konfrontálódni. Ilyen esetben általában már a kezdetekor meghiúsul a hatékony gyakorlás, bár egyfajta laza mozgás, kellemes, szabad légzés hasznára válhat a gyakorlónak, akkor is, ha nincs mögötte igazi tartalom.

Az elme (képzelet), Chi és légzés egy háromszög csúcsin helyezkedik el. Az egyiket megfigyelve, irányítva, művelve (mint ahogy a földműves műveli a földet) a másik kettő is elmozdul, fejlődik. A Chi mennyisége már attól megsokszorozódik, minősége megemelkedik, ha hagyjuk szabadon áramlani, félresöpörve útjából az izomblokkokat, megszabadítva a tudati elképzelésektől.

Álljon itt egy idézet Peter Ralston „Cheng Hszin” című könyvéből. „Rajtunk múlik, hogy életünk szenvedésteli túlélés, vagy örömteli élet”. Azt hiszem, ezzel mindenki egyetért, de sokan nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Erre ad könnyen hozzáférhető megoldást a Chikung gyakorlása.

                                                                                                      KG 2013-07-30