Cikkek, vélemények, csendes és indulatos kommentek árasztják el az összes felületet ebben a témában, újra valami, amiről lehet vitatkozni, ami megosztja a családokat, barátokat. Mit tegyen a kormány, a hatóságok, a menekültek, jöjjenek, ne jöjjenek, maradjanak, menjenek innen stb. stb.

Muszáj volt írnom, több okból. Egyrészt nagyon sok dologban úgy gondolkozunk mi, emberek, hogy ha elég hangosan ágálunk valami ellen, akkor az majd másként lesz. Ez nagyon gyermeki hozzáállás. Ha elég hangosan bömbölök, akkor majd anyuka elintézi, hogy ne essen az eső. Szíriában akkor is háború lesz, Nyugat-Európa felé akkor is erre vezet az út, ha nekünk nem tetszik. Nem tudjuk megakadályozni, még a legdurvább eszközökkel sem, de nem is ezt akartam mondani.

      Az én hitrendszeremben (melyben csomó emberrel osztozom) létezik a Karma fogalma. Karmának nevezzük a cselekedetek következményét, visszahatását. Ahogy természeti törvény határozza meg, hogy a vízbe dobott tárgy milyen hullámokat vet, úgy határozza meg egy magas spirirtuális tövény azt, hogy egy cselekedet milyen hatással lesz az elkövetőjére.

Minél több embert érintő, minél erősebb érzelmi töltéssel bíró tettet viszünk véghez, annál erősebb „hullámokat vet”, annál nagyobb hatással bír a jövőre nézve az egyén és a csoport életében.

     Itt elérkeztünk a (cikk szempontjából) legfontosabb dolog, a csoport-Karma fogalmához. Ezzel talán nincs mindenki tisztában, még azok sem, akik hallottak már az egyéni Karmáról.

A védikus hagyomány 64 féle karmát ismer, ennek egyike a csoport-Karma. Ezen egy adott csoporthoz tartozó emberek osztoznak, akár ők maguk elkövették az adott tettet, akár nem, egyszerűen a csoporthoz tartozás ténye teszi rájuk érvényessé az adott Karmát.

 Itt most a „fehér ember” Karmájáról beszélek. Mindenki, aki kicsit is ismeri a történelmet, tudja, mit művelt a fehér ember a világon, a civilizáció nevében az általa alacsonyabbrendűnek tekintett „benszülött” lakossággal szerte a világban. Hogyan raboltak ki arannyal telt templomokat Dél-Amerikában vagy északon óriási, bölényekkel telt füves legelőket hány gyilkosság árán vettek el jogos használójuktól (akik persze nem tekintették tulajdonuknak azt, ami nem az emberé). Biztos más is látta már azt a fényképet, ahol afrikaiak holttestének halma fölött pózol a büszke vadász. Bárhol, ahová a fehér ember betette a lábát, fennen hirdette saját felsőbbrendűségét, rákényszerítve a kultúráját, vallását, szokásait a meghódított és leigázott népekre.

    Az összes fajta bevándorlóval szemben (legyenek gazdasági vagy politikai menekültek, letelepedni vagy átutazni szándékozók), a fő ellenvetés és ellenérzés forrása, hogy más kultúrához tartoznak (számomra ez nem probléma embertásammal kapcsolatban, de sokak számára igen). De könyörgöm, ha idejön az ISIS az összes fegyverével, mi az ahhoz képest, amit műveltünk mi a világban?! Igen, mi, minden fehér ember. A csoport-Karma alól ugyanúgy nem lehet kibújni, mint a gravitáció törvénye alól. Hiába szeretnék a kiváltságosok, ezek a szabályok még rájuk is vonatkoznak, akár tetszik, akár nem..

    A másik kérdés, amit sok önkéntes kap, hogy pl. miért nem a hajléktalanokkal foglalkoznak?

Egyrészt, honnan tudja a kérdező, hogy az illető a múlt héten nem egy ingyenkonyhán osztotta a levest, egyébként meg mióta tartozik az egyik ember dolga a másikra, amennyiben az őt nem érinti? Az illetők helyében visszakérdeznék: „És Ön miért nem lila nadrágot hord, hogyhogy ezt vette fel reggel?”

Az ember leélheti az egész életét úgy, hogy (hála Istennek) nem találkozik extrém szituációkkal. Egy „kis” vihar, árvíz, hótorlasz létrehoz ugyan olyan eseményeket, ahol cselekedni kell, de a háborúk, igazi kemény megpróbltatások már több generációt elkerültek hazánkban.

Pl. a második világháború üldöztetései során azok, akik nem voltak közvetlenül érintettek, szintén egyfajta döntési helyzetbe jutottak, olyanba, ami kényszerítő erővel lerántja a leplet a személy formátumáról, a tudatosság magas vagy alacsony szintjéről. Hogy gondolkozom, mit cselekszem? Elbújtatom az üldözöttet, kockáztatva a saját és családom életét? Félrenézek, meggyőzve magam, hogy ez nem az én dolgoom, és valójában nem is történik olyan rossz dolog? Vagy feljelentem a szomszédomat, mert régóta fájt a fogam s szép lakására?

Ezek olyasmi döntések, melyeket csak igazán szélsőséges helyzetek hozhatnak ki az emberekből.

Most viszont kaptunk egy lehetőséget. Egy nagyon könnyű lehetőséget, hiszen nem a mi fejünkre hullanak a bombák és holnap akkor is lesz mit venni a közértben, ha kétszer ennyi ember ül a Keleti előtt. Mégis szembenézhetünk a személyiségünk egyik szeletével, ami a másik ember szenvedésével kapcsolatos részt tartalmazza.

     Ellentétben sok honfitársammal, nem kívánom megmondani, hogy ki mit tegyen és mi a helyes. Ezt mindenkinek magának kell eldönteni. Én csak a nézeteimet, a véleményemet szerettem volna kifejteni ebben a cikkben.

      Végezetül álljon itt egy kis anekdota, amit nagyon szeretek.

A bölcs rabbihoz elmegy két szomszéd, hogy tegyen köztük igazságot a kerítés fölött átnyúló faág termésével kapcsolatban. Azt mondja az egyik: „A fa az enyém, én ültettem, én gondozom, a termése is engem illet” A rabbi válasza: „Igazad van!” A másik igy replikázik:

„Ami a kerítésemen belül, a földemen van, az az én tulajdonom!” Erre azt mondja a rabbi:

„Igazad van!” Ekkor a samesz (templomszolga) odamegy a rabbihoz és a fülébe súgja:

 „De rabbi, nem adhatsz mindkettőnek egyszerre igazat!” A rabbi elgondolkozik és azt feleli:

„Neked is igazad van!”

A „vagy-vagy” gondolkozású anyagvilágban ez mulatságos történet, de ha belegondolunk, a magasabb, spirituális igazságot hordozza, amely az „és” elvén alapszik. Hiszen a világban (akár tetszik nekünk, akár nem, akár egyetértünk vele, akár nem), ott van minden. A jó és a gonosz, a fehér és a fekete, a szegény és a gazdag, stb. stb. Az, aki ott él a saját országában és az is, aki épp menekülni kényszerül belőle.

Hogy mit gondolunk, mondunk vagy cselekszünk ezzel kapcsolatban, az pedig egyedül a mi dolgunk és a mi felelősségünk.

                                                                                       KG 2015-09-04