Dal 2

Istenem hangszere lettem

Ahogy üt

Én zengek

Éneklem fájdalmas dalaim

Minden dallá lesz kezemben

Mind a könnyek

Húrként pengnek

Ritmusaként tört szívemnek

Lelkem arcán a köpések

Lágy ívű

Dallamkötések

Halk szavú fájdalomének

Hallgasd meg hát szép zenémet

                                          KG 2008-07-02

-----------------------------------------

Látom magamban….

Látom magamban a szépség romjait

A határtalan, beszennyezett egeket

Üszkös romok felett lengedező,

Perzselt szabadság füstjét

Látom köröttem a poklot

Melyet emberlétünkkel teremtettünk mennyei földből

Idegen Istenek

Pöffeszkedő bálványai előtt leborulva

Pillangószárnyakon tapodva lábunk

Ököllel rondítva

Tündérek mosolygó arcába

És látom a legerősebbeket közülünk

Akik nem törődve

Ajkbiggyesztő gúnyos mosollyal

Lenéző legyintések fölött átlebegve

Még őrzik magukban

A megbecstelenített mennyország

Apró tükörcserepeit

                                   KG 2008-08-2

 ---------------------------------------

Himnusz az erőhöz

Én Istenem

Jöjj, söpörd el szívemről

Idegen emberek hordalékának homokját

Lágyan söpörd el

Tisztítsd le, mint régész a kincset

Sivatag perzselő homokjába rejtve

Tisztítsd végre szívem

Elrejtett halmáról a kétség

Képmutatás és hazug álcák hordalékát

Amikor minden

Igaz érzelmet, könnyet és örömöt

Idegen kényszer dermesztett homokká

Míg nem marad más

Csak sivatag terméketlen csendbe borulva

Átláthatatlan sorokban egymásra hányva

Nincs igaz érzés

Az öröm illetlen rikácsolássá torzul

A bánat szentimentálisan szipog

A részvét nyálzik

A hála képmutató hajbókolásba fúl

S az erő, az erő sebesül legjobban

Istenem segíts

Vedd tenyeredbe a lelkem

Gyógyítsd meg benne az erő mély sebeit

Jogot adj

Ősi jogát az önvédelemre

Minden teremtett lény ősi jogát

Ne legyen benne

Sarokba szorított patkány vad harapása

Sem alattomos kígyó rejtett mérge

Sem acsargó farkas

Tajtékzó nyállal fröcsögő pofáját

Ne táthassa a világra többé sosem

Békés, csendes erő

A tenger erejével védj meg

A Lélek kék mélységeibe lenyúlva

Tudat-palotája megóvja

Idegen karmok fenyegetve hasító

Sötét veszedelme elől a világom

Istenem, jogot adj

Jogot méltóságra, erőre

Tiszteletet ragyogó palotád iránt

Nyisd ki szavad már

Söpörd el bamba homokját

Idegen emberek tompa világát szívemről

Egyetlen sóhajoddal

Fújd messze végre, hadd ragyogjon

Benne az Élet drágakövébe foglalt

Szent Lelked

Add meg a fényét palotád ablakának

Könnyáztatta szemem világát nyisd meg a Fényre

                                        KG 2008-08-11

 -------------------------------------

Új Föld Papnője

Hol vannak lelkemből a rózsák

Hol a barlang-város és a kékség

Mindent átjár a sötétség

Kiszikkadt árnyak hada táncol

Hol vannak szememből a képek

Zöld cseppek libegve a fákon

Apróra törve a világom

Kis cserepekben kotorászik a Lélek

Hol vannak szívemből a szárnyak

Mondd, így hogy szálljak az égbe

Tört angyal, foszlányokba tépve

Fény-teste bús földre borulva

Nyiss ajtót, engedj ki a fényre

Tárt ablak, út a szabadba

Mily régen várva szavadra

Megváltó, mondd, hol a lángod

Feltárul ím, a valóság

A Papnő kezében a kelyhek

A rabság éve letelhet

Súlyosan hullnak a láncok

Fény-cseppek szántják a világot

Bevetve szívbeli szóval

Hantjára vágy-teli jóval

Öntözi végre a Lélek

Pusztán zsendül a vetésed

Megváltó, hozd el a fényed

Hol örök életre ébred

Örömünk, feledve az árnyat

A tágas térbe kitámad

Felfutva fény-magas égre

Tiszta arcába benézve

Életre virágzó csodának

                                   KG 2008-08-20

 -----------------------------------

A kertészhez

Nagyon tévedsz

Ha azt hiszed, a szeretet ékkő

Sík tengerparton talált gyönyörű bross

Csiszolt gyémánt

Lapjain megcsillan a napfény

Pénz s hatalom elzárhatja a széfbe

Figyelj, édes

Nézd, a szeretet fűszál

Árnyas fa vagy éppen tüskebozótos

Mindig nő

Vagy pusztul, változik, érik

Kiszikkad vagy épp az inda befonja

Lugas árnyát.

Ím lepottyan gyenge magocska

Gyökere süpped mélyen a dús televénybe

Aztán ébred

A fényben bont zöld levelecskét

Tápláld, locsold, hogy gazdagon adja a termést

Ugyan miért

Ha szaggatod durva kezekkel

Miért csodálod, ha kiszikkad a sarja

Neveld fává

Akkor tán kibírja a fejszét

Torz ágak ős-kusza dzsungele roppan

Minden növény

Semmi mást nem akar, csak nőni

Örömök fénysugarába nyúlnak az ágak

Lágyszavú, kedves

Törődés harmata hull rá

Virágát bontja ki hálás örömében

Nézd, kedves

Őrizd hát gyenge virágom

Sok ártást már nem bír túlnövekedni

Kiszárad

És akkor meghalok én is

Síromon csak kórót tudsz nevelni

 -------------------------------------------------------------------------

Nyárutó

A világ visszazökkent

Kis haladék

Még néhány hét

Nem zár be még

Szobámba zordon téli ég

Dús levelekkel égre nyúlva

Barátaim úgy integetnek

-          jó újra köztük –

Átölelnek ők csendes zöld örömmel

A kis borostyán úgy siet

Kedvemre tenni

Körbefonja belépő pontját

A világnak, amelyben élek

Büszke fenyő feltör az égre

Szoknyája súlyos

Teríti körbe

Mint az álom, mikor körülfon

Alvó testet

Mind a virágok gyöngéd arccal

Rám mosolyognak

S a vízesésnyi

Levéllel dúsult törpe páfrány

Maradhat még

Kis haladék

Még a szabadban fázás nélkül

Bár a fűszőnyeg már nem ringat

Nap se perzsel

De még a lelkem élhet békén

Tompa falakkal nem határolt

Tágas terében zöld világnak

Még néhány hét

-          kis haladék –

vagy nap

vagy óra, perc

Jön a sötét

                           KG 2008 SZEPT

-----------------------------------------

Diksa

Van egy hely az égben

Ahová csak a könnyek kapuján vezet út

Nem léphetsz be

Csak a fájdalom által

Csontig hatoló

Szíved mélyét átjáró

Lélekbe döfő

De minden görcsöt felszabadító

Könnyek árja vezet

Ladikodon át a sötéten

Mikor már minden

Görcsös élvezet

Sikoltó kín, magány

És az őrület sötét partjai is

Homályba vesznek

Nem vezet út

Csak a könnyek fekete taván

Hangtalanul sikló bárka repít

Még Chárón is elfordítja fejét

Hádész pedig csak tompán bámul

Nézi a semmit

Amikor elmaradnak a partok

A képmutatás összes álarca lehull

Felfedve nyílt sebeket

Összekoccannak a csontok

S Anúbisz rostájába bedobva

Eltávoznak a mérgek

Van egy hely az égben

De hogyha bejutsz

Gyöngéd ölelésbe simulva

Végre hazatérhet a lélek

Új égi Atyát és Anyát lelve magának

Megbékélhet a fényben

Csak előbb láncáról eloldva

Tudata összes vad szörnyetegét

A hazug álmok sötét kuszaságában

Felnyíló vad kapuján át

Hagynia kell kirohanni

Van egy hely az égben

Ami igaz

Ami Egy

Ami szép

               KG 2008 09 28

----------------------------------------------------

Halottak napja

Megannyi fehér fej

Dús szirmú krizantém

Mintha minden síron

Angyalok ülnének

Számtalan szomorú, nagyfejű angyal

Búsan bólogatva egymás felé

Hát igen, ő is a múlté

Megannyi sötét fej

Futnak, tolakodnak

Elérni a sírhoz

Jó gyorsan elérni

-          mintha el lehetne késni

a szűkre szabott időben

Árusok állnak a szélben

Bágyadt, őszi reménység

Mélykék égen a napfény

A könnyű ökörnyál

Úszik lassan a szélben

Ahogy múlnak az órák, lassan kigyúlnak a mécsek

Apró lakások ablakában az élet

Feltűnik egyre lobogva

Ahogy nő a sötétség

Nem csökken a népség

Koszorúkat a kétség

Kitátott szájába dobva

Egyél, csak egyél, de ne én jöjjek a sorba’

Adj még kis időt, ne hulljak a porba

Tűztövis ágak a földön

Révülő szemek az égen

Libbenő lángok a síron

Millió lángnyelv

Ellobban szépen