A szülők gyakran elfelejtik, hogy nemcsak a fogantatáskor és a születéskor adnak életet a gyermeküknek, hanem folyamatosan, egész felnőtt koráig bezárólag meghatározzák, hogy ki ő, kinek tartja magát. Mindenki úgy tekint magára, ahogy a szülei tekintettek rá. Ha ez a mód többé-kevésbé egészséges (vagy voltak egészséges, tápláló elemei), akkor van tere az egyéniség kibontakozásának, különben a létezés csak a puszta túlélésre szorítkozik.

Ez nem azt jelenti, hogy a fejlesztő munka még a kezdete előtt véget is kell érjen, hiszen „esélytelen”, hanem a szemlélet, a nézőpont áthelyezésének szükségességét. Egy egér ítéletnapig futhat a mókuskerékben. Gondolhatja, hogy ha gyorsabban vagy ügyesebben fut, akkor majd célba ér. Kifogyó és megújuló erővel vetheti magát a „haladásba”, addig nem fog sehova jutni, amíg tudomásul nem veszi a helyzetét.

Ez az első lépés. A következő annak a ténynek az elfogadása, hogy van másfelé is út. A kerékből nézve teljesen hihetetlennek tűnik ez a tény. Ahhoz, hogy az oldalt lépést megtegyük, teljes nyitottságra és a szemlélet-váltás képességére van szükség.

Egy egész univerzum tárul fel az elme beprogramozott mókuskerék-világán kívül. Tapasztalása viszont újra csak az elmén keresztül történik, hiszen a tapasztalás szerve az elme, ahogy a látás szerve a szem. Ha azt kéri valaki, hogy ne a szemeddel láss, a füleddel hallj, a bőröddel tapints stb., akkor méltán tartod lehetetlennek. Az „oldal-lépés” ugrás a semmibe, biztosító kötél és ejtőernyő nélkül, maga a halál érzését adja. Minden ismert dolog érvényét veszti, az, ami vezetett, meghatározott és kereteket adott a létezéshez, elvész. Akkor már inkább a kerék, ezt legalább ismerem.

Mégis, az emberiséget a lehetetlen dolgok megpróbálása vitte előre. A kilépés az ismeretlen, fel nem fedezett vidékre. Az elme egyeduralma nélküli létezés lehetősége bizonyított, évezredek során a felébredett guruk, tanítók példája bizonyítja.

A jelenkori idők egyik jellegzetessége, hogy ami régebben csak néhány ember kiváltsága volt, ahhoz most szinte mindenki hozzáfér. A felébredés az elme hatalma alól világméretű jelenség, az Egység Egyeteme statisztikája szerint többszázezer emberrel történt meg és milliókkal történik napról napra.

A tudati lépés megtétele, az oldal-ugrás, amely kivezet a mókuskerékből, egy pillanat műve, nem kell hozzá idő. Viszont a tény elfogadása, a bátorság és az ehhez szükséges információk összeszedése néhányunknál hosszabb folyamatot igényel. A tanulás három szinten megy keresztül. Az első, mikor meghallgatunk egy tanítást, és egyetértünk vele. Ha nem, akkor nem is léphetünk a második szintre. Az egyet nem értés az elme eltérő programozottságából, másmilyen nézetrendszeréből adódik. A bátrak és a motiváltak ilyenkor nyitottá és befogadóvá válnak, esélyt adnak a tanításoknak, hogy bebizonyítsák igazukat, hiszen a puding próbája az evés. Ha kipróbálok valamit és működik, akkor lehet benne valami, még akkor is, ha elsőre abszurdnak tűnt (az összes feltaláló így működik a világban).

A második szint, mikor egy elmélet, tanítás annyira igazzá válik számomra, hogy elkezdem a saját nézetemként hangoztatni. Ekkor már túl van az ember néhány tapasztalaton, megmászott néhány csúcsot és megcsodálta mögötte a horizont tágasságát. A harmadik szint, mikor elkezd valóságosan működni az ember életében.

A fenti példánkat véve: az első szint, mikor elhiszi az egér, hogy oldalra is van út, nemcsak előre, a második, hogy összeszedi a bátorságát, hogy kiugorjon és a harmadik, mikor megteszi az ugrást.

Az elme esetében persze nem ennyire egyértelmű a dolog, az ember az első időkben általában oda-vissza ugrál, de ettől valódi, élő tapasztalattá válik, amit eddig csak sejtett, hogy sokkal jobb kívül lenni, mint belül.

Az elme-programok kényszerpályák. Csak úgy lehet minden, csak úgy működhet, amit a betáplált elképzelés-rendszer feltételez és determinál. Ez rendszerint köszönő viszonyban sincs a valósággal, azzal, ami jelenleg van, hanem egy, akár évtizedekkel ezelőtt megtörtént és valamilyen okból bevésődött történet lenyomata és töltete. A 8 lépéses Oneness Awakening Kurzus ezekkel a töltésekkel dolgozik, segít felfedezni és semlegesíteni az erejüket.

Ez is nagy könnyebbség lenne, de a tanfolyam sokkal több ennél. Egy csodálatos utazás az illuzórikus, mesterségesen összerakódott én-tudattól a valódi Önmagunk, a határtalanság felé.

A három hét, ami két foglalkozás között eltelik, segít leülepíteni az információkat, tapasztalatokat. Segít lépésről lépésre közelíteni, majd végleg eggyé válni az igaz természetünkkel, amely semmi más, mint öröm és ragyogás.

                                                                                                 KG. 2013-03-25