Az időutazó

Várlak téged, időutazó – szólt egy finom hang

Úgyhogy elmentem a lányhoz

Aki a meredek parton ült

Hajóval mentem

Integettem

De ő lesunyta fejét

Kavicsokat dobált lefelé

Egyiket a másik után

Még volt neki szíve

S a szívnek óhaja: szeret? Nem szeret?

Azt mondta ő:

Ha legurul a kő

A meredek partról be a vízbe

Akkor igen

De egy se gurult be

Ide hajóztam hát

A hosszú múlt vizén

Egyedül volt a lány

Mióta megszületett

Mindig szeretett

Volna valakit

Maga mellé

De nem lehetett

Mert belül volt az űr

S mindenki beleesett

Az időutazó (mikor megérkezett)

Leült mellé, átfogta a vállát

Elmondta neki

A férfi szereti

Hiába nem esett be

Egyetlen kő sem a vízbe

Hogy majd egyszer övé lesz

S a szíve azóta

Van darabokban

Még sírni se tud

S az Isteni Kéz tartotta vissza

Az összes kis kavicsot

Aki annyira szereti őt

Karjában próbálja óvni

De majd kitépi magát

S fejvesztve ront le a parton

Kis kövei után

Őrülten belevetve magát

Abba, miben halálát leli végül

Az időutazó

Így beszélt a lányhoz

De az lesunyta fejét

Befogta fülét

S tovább merengett azon

Mi a végzete lett

(és itt van a vége)

                            KG 2013 AUG 7

-----------------------------------------------------------------------------------

Tükör

Istenem, én Szent Istenem

Milyen áldást adtál nekem

Ma éjszaka?!

Régóta megvakult szemem

Egyszer csak milyen képre

Tárult?!

Hogy tudom elviselni azt

Hogy megnyitottad énnekem

A valót, ki vagyok

Persze ez nem az az Én

Nem Önvaló, nem az a fény

Ami igaz

Ez csak a tákolt szerkezet

Mi összetartja éltemet

A hamis héj.

De jaj, ó jaj, milyen!

Hazugság nélkül meztelen

És rettentő

Vannak oly dolgok, mire

Ha egyszer ráveted szemed

Semmi nem ugyanaz már

Elveszett paradicsomi naivitás

Illúziók szép köntösét

Letépte örökre

Istenem, és Szent Istenem

Most kell nagyon vigyázz rám

Elveszek

Lezuhanok enélkül! Hogy lehet

Hogyan lehet kibírni ezt?

És tetejébe

Hogy lökhetek be ide mást is?!

Álarcodat letépni te

Kérlek, ne engedd!

Rettenet! Senki se fogja kezemet

Vagy mondja meg, hogy mi a jó

És mit tegyek

Hogy elfogadható, szép rendes

Kisleány legyek. S így, mondd csak,

Ki szeret?

Ki szeret szörnyeteget?

Ruhátlan, sebbel borított

Szenvedőt?

Ahogy csapódtam vakon

Ajtót kapartam, mint kutyák

Még úgy is jobb volt

Istenem! A végítélet harsonát

Miért engedted meghallanom?

Itt az időm már?

Irgalom, könyörület

Legyen áldott természeted

Én meg addig

Hasamon csúszom Előtted

Míg fel nem oldozol

S a kegyetlen tükör

Áldott Orcád fényébe

Nem olvad bele a lényem

Mindörökké

                                    KG 2013-08-26

-------------------------------------------------------------------------------------

A varjú

Megszólítottál, gyönyörű madár?

A fülem csak azt hallja: kár!

A szemem sötét toll-villanást

rögzít, de mi a Szívemig ér

Az a Tér, és benne a „kár!”

Pici hang mi mélységet tár

Tapasztaló lelkem elé

A világnak rejteke szól

Csillogó, szép toll-suhogás

Benne a hosszú utazás

Tegnap még szántottad az eget

Észak hűs tája kivetett

magából, ígérve hideget

Sürgette apró szívedet

Hogy megtedd ezt a hosszú utat

Koromfekete tollruhád

Idéz hosszú barát-csuhát

Értelemmel teli két szemed

Fekete ékkő. Kis fejed

félrebillentve vizslatsz

S nézlek én. Észak követét

Suhanó égi utazót

A fényes tér birtokosát

Gyönyörű tollas Élet. De ha lát

bárki más, annyit mond csupán

Nicsak, egy varjú

                       KG 2013-11-04

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ananda

Minden reggel

Úgy kelek fel

Mint Karácsonykor az imádott gyermek

Hatalmas, drága Szülő

Mivel halmoz ma el?

Milyen gyémántokat

Szór két kezembe

A fákon a harmat

A finom eső

Napsugár, a kis madár

Könnyeket csal szemembe:

Mily áldott, mily hatalmas

Az én Atyám!

Ha térdig állnék az aranyban

Nem lehetnék gazdagabb

Egy rózsa

A mennyei gyönyör hordozója

A szirmok, az illat

Meg a tüskék

Mély szerelem gyúl

Szívemben iránta

Az, mi kiégett

Hamvaiból

Oly főnixmadárként

Támadt fel

Mit álmomban se hittem

Fillérért könyörögtem

S enyém lett a világ

                              KG 2013-11-06

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Himnusz a Térhez

Nem tudok mást,

Csak nevetni ezen

A nagy Csaló

Lelepleződött

Vetítője eltört.

Boldogan,

Munkájától felszabadulva

A Semmi karjában pihen

Mennyire vágyott

Pihenni emberi karban.

Egy izmos mellkas volt a szabadság

Pedig csak a rabság

Virágos ruháját kérte

Újra meg újra

Kolduló keze

Odabent zaj van

Idekinn csak a csend

A világló

Tágasság

Csak a Fény

A Nagy Vetítő

Forogva pihen

Mennek a képek

Megy a Tánc, a keringő

Forog, csak forog a mókuskerék

Üresen

Most látod csak

Az igazi csalót

Aki úgytesz

Mintha mindez

Még lenne valóság

Még lenne igaz

Beszél a száj és

Mosolyog az arc.

Ágál a színész

De a nézőtér kiürült

Az estnek vége.

Leereszti hát

Arcáról a maszkot

Fáradtan sóhajt

• nehéz volt viselni -

Nehéz játszani,

Mikor kerget a Végzet

A mérleg

Két serpenyője kiürült

A Szív nem kő már

De nem is tollpihe ott

Sem felhő, se madárdal,

Fergeteg ég

Csak a Semmi, az üresség

Csak a Tér, ragyogó

                            KG 2013-11-21

Bevégeztetett

Tenyerem rátapasztva erősen

Szakadt szíven

Hiába zárnám el a réseket

Ami kifolyik

Az csak gyűlölet

Fekete sár

Nincs senki velem

Nincs értelem

A Madár

S a Varázsló is megszökött

Nincs itt a gyerek

Az elbújt, száműzött

Aki úgy döntött

Jobb lesz egyedül

Nincs itt senki sem

Aki félne, de a félelem

Ott lapul még a sötétben

Gyűlölet árján

Nem evez csónakos

A Királynő

Tépett palástja rongycafat

Trónjáról lebukott

Nincs itt az Angyal

S egy cseppnyi vigasz

Ködpárán át ragyog a nap

Kiszáradt fák karcolják az eget

Bevégeztetett

                             KG 2014-01-23

Szabadság

Kívül a Bábos és a Báb -

Belül a Tenger

Felemeli kis kezét –

Óceán hulláma kél

Száját beszédre nyitja –

Kis örvény vonul rajta

Nincs más, csak a Tenger

Nincs erő, nincs akarat

Bábocska álmai csupán

Ki mit tegyen - és hogy legyen

A világ

Oly boldogan dobom Eléd

A fából készült vackokat

A drágakő kacat ma már

És ami üres volt, Teli lett

Templom épül az űr helyén

Vastag lánc kis inda csak

A Szörny pedig papírmasé!

Semmi sem az, semmi sem az!

Hogyan is mondjam el Neked

Mikor a szó az ideát

Lépőköve. Elolvadt a világ

Amiben hittem.

Semmibe, kiürült térbe zuhatag,

Cunami száguldott bele

A Tenger az Élet

--------------------------------------------