|
2006 márc.-okt.
2006.03.14. 15:51
 Akármit teszel kivirágzom, Messiás jöjj el, Fényműves kovács, 10 Zen Kép, Mostmár örökké, Keringő, Napkapu, Odaát
Akármit teszel, kivirágzom
Még ha májusban hóval fedsz is
És nem tér haza egy madár sem
Még ha nappal is félhomály van
Hófelhő-tömbök szürke égen
Hódarát fújsz a barkaágra
Rügyeket zúzmarával ellepsz
Didergő cinkék szürke fákon
S elhiteted, hogy mindig így lesz
Akármit teszel, kivirágzom
Lótuszvirág kinő a sárból
Előbb csak rügy, aztán levélke
Majd szirmot bont a pusztaságból
Zsendülő vetést varázsol
A sártenger fölé a Lélek
Akármit teszel, felvilágol
A mélyen eltemetett élet
A szívem elfagyott sötétjét
Szerelmem napja átragyogja
(nyiss ajtót, oszlik a sötétség)
Tavasz zenéje égre dobja
kalickába zárt kis madárkát
Támadj erőre, vár a harcod
Pajzsod az élet ébredése
Minden egyes fűszál a kardod
Kard, mely simogat, varázspálca
Életet oszt, nem tompaságot
Felébreszti a halott szívet
S a télbe fagyott világot
Orkánként fúj tavaszi szellő
Kinyílt a tér a láthatáron
Függönyként szétnyílik a felhő
Akármit teszel, kivirágzom!
--------------------------
Messiás, jöjj el
Nézd, Messiás
Elvittem hozzád
A holtakat
Ős-templomod helyére
Elvittem hozzád
Minden elveszett
Elrejtett lelket
Temető-hegyre
Elvittem hozzád
Hogy megmentsd őket
Pedig nehéz volt
Megtörtem benne
Görnyedt a vállam
Addig cipeltem
Keresztje súlyát
Sok szenvedőnek
Nézd Messiás
Megtettem érted
Pedig nagyon fájt
Pedig nehéz volt
Jöjj Messiás
Te légy az első
Aki belenéz
Csukott szemembe
Jöjj Messiás
Legyek az első
Aki megváltást
Megkaphat végre
Elvittem őket
Lesznek az elsők
Templom-hegyednek
Átellenében
Ős temetőben
Kiknek a csontja
Nem nyugszik sírban
Szélbe szállt hamvak
Elvittem őket
Lesznek az elsők
Legyek hát én is!
Drága Teremtőt
Hadd lássam végre
Legyek az első
Rakjam le végre
Súlyos keresztjét
Sár-lepte földnek
Köd-lepte égnek
Csökött tudatnak
Éj-lepte fénynek
Legyek az első
Akit megváltasz
Életre nyitsz rá
A sötétségbe
Vezess a fénybe
Nem bírok várni
Legyek az első
Aki felébred
Halljam a hangod
Lássam a fényed
Messiás, jöjj el
Hozd el reményed
Legyek az első
Legyek a másik
Átadom rögtön
Fényem világít
majd minden embert
Viszem majd őket
(de most már könnyen)
A szenvedőket
Kik fényed nélkül
Szomjaznak, mint én
Legyek a lámpád
Gyújtson világot
Bennem az Isten
Legyek a másik
Messiás-fénnyel
Aki világít
Legyek az első
Messiás, jöjj el
Terhemet vedd el
S tölts el örömmel!
Fényedet hordom
Leszek a lámpád
Ős temetőben
Feltámadt minden
Öröme árad
Eláraszt fénnyel
Drága világod
Messiás, jöjj el!
--------------------------------
A fényműves kovács
Hogyha szigeteletlen dróton keresztül
Áramlik a szerelem a lelkeden át
A lelkeden át, a testeden át
Hogy bírod ki eszeveszett fájdalmát
Hogyha érzéketlen jéggé fagyasztod
Szívedet, meghalsz, nincs menedék
Nincs menedék, a fény-szövedék
Beburkol, elfed síri világ
Hogyha felébredsz és szemébe nézel
Szenvedésednek, annyira fáj
Annyira éget, annyira fáj
Lüktető fényben áll a világ
Lézersugárral köszörül Isten
Éles a penge a lelkemen át
A lelkemen át, a testemen át
Felgyújt ezerszer s jégtóba márt
Fokozza erőm szent akaratából
Eltörik egyszer a fény-köszörűd
A vágy-köszörűd, a kín-koszorúd
S megmentesz ebből a fájdalom-ágyból
Felragyog napja az égi világnak
S rámvetíti-e fénysugarát
A lágy sugarát a fátylamon át
Amely nem éget és nem kovácsol
Mikor leszek már kész a csodára
Nyitva a fényre, az égi világ
Mikor sugárzik lelkemen át
Feltámasztva a síri világból
Kilőtt nyílvessző süvít az égbe
Telve erővel elébem állt
Pallasz Athéné, fegyvere lángol
A vad rinocérosz a pusztákon át
Telve erővel és telve a fénnyel
Vágtat a tájon, már nincs akadály
Nincs akadály mert áttöri már
Dübörgő falkám bármit legázol
Virág-mezőben megállnak szépen
Fehér unikornis ölembe fejét
Lehajtja szelíden, könny a szemében
Nyílvesszőm nincs a szívében rég
Titkát a fülembe súgja szelíden
Add fel a harcot, engedd csak át
A vágy sugarát a szíveden át
Erővel tölt fel s tiéd a világ
-------------------------
10 Zen Kép
1.
Látok egy lányt. Arca nincs
Két kezében vasbilincs
Bilincs végén öt vadállat
Egymásnak feszítve vállat
Mindnek arca eltakarva
Édeskés kis cicaarcra
Maszkírozva fedi képét
Műanyag álarc-fehérség
2.
A lány gondolkodva nézi
Észreveszi, átcseréli
Új álarcot rak a bamba
Öt elkábult fenevadra
Az új képen Buddha-arcok
Még szebben kimunkált maszkok
Messze tekintő szemében
Lelke kifürkészhetetlen
3.
Pillantása odatéved
Láncot markoló kezére
Hirtelen a földre dobja
Öt elkábult fenevadra
El sem hiszik még először
Hogy felállhatnak a földről
Szabadságuk rájuk szakadt
De álarcuk rajtuk maradt
4.
Elborzadva nézi minden
Halandó a környezetben
Hogyan őrjöng vak vadállat
Falat törve hogyan támad
Vad dühében a világra
Hogy dübörög pusztaságba
Vagy forogva körbe-körbe
Vérszomjas dühében ölve
5.
Megretten a lány. A láncot
Felkapva menti a világot
Egy rátámad és a többi
Vérbe fagyva földre dönti
És már majdnem szétszaggatják
Korlátozó, hűtlen gazdát
Szabadságuk visszavette
Tágas útjuk nem engedte
6.
Feleszmél a lány a sírból
Szívszaggató fájdalomból
Álarcokat mind leoldja
Egyenként a porba dobja
Szembenéz a bestiákkal
Mind az öttel (mind a százzal)
Belenéz gyötört szemükbe
Őrjöngőbe, szenvedőbe
7.
Sebet gyógyít lágy kezekkel
Gyógyfüvekkel, hűs kenettel
Sajátját s a bestiákat
Minden sebre lágy pólyákat
8.
Nem fél tőlük mostmár végre
Belenézett a szemébe
Minden egyes szörnyetegnek
Végre már nem ők vezetnek
Lassan tanul velük bánni
Kiengedni, zabolázni
Uralkodni és szeretni
Minden szörnyet megismerni
9.
Itt a képen csukott ajtó
Nem láthat mögé halandó
Egyik bestia az őre
Visszavonult pihenőre
Erőt gyűjt a feladatra
Az öt állat támogatja
Kivel harcolt (nem kétséges)
Nem ellenség, szövetséges
10.
Látok egy lányt. Már van arca
Van öt kezes fenevadja
Lábánál hevernek szépen
Gyönyörű virágos réten
Hívó szóra mind elindul
A szikrázó útra fordul
Harcostársak, jóbarátok
Megmenteni a világot
------------------------------------
Mostmár örökké
Mostmár örökké
Virágoznak a jázminok
Mostmár örökké
Hársillat tölti be a tájat
Mindig, mikor lépek
A talpam csókolja a földet
Minden mozdulatom
Összeolvad az éggel
Ujjammal fésülök a szélben
Vad tigris bundájába túrok
Felhőben járok, szirtre lépek
Lótuszvirág kelyhébe ültem örökre
Mostmár örökké
Vízárban merítkezem
S ajkam szomját tűzfolyam csillapítja
Mostmár örökké
----------------------
Keringő
Holnapig élek
Csak egy nap az élet
Az égre ha nézek
Egy perc csak a lét
Ma még, ha betoppan
A gyertya ellobban
És utolsót dobban
A szívben a vér
Mondd, még mit nem tettem
Kit nem szerettem
El nem vetettem
Magjából a fát
Még nem növesztettem
Meg nem repesztettem
Héját a világnak
Ha lángol a táj
Egy perc csak az élet
Egy csöppnyi eszmélet
Tengerén a Fénynek
Úszik a világ
Nincs más, csak az álom
Mely nézi halálom
Vízcseppek a fákon
Lehull a madár
Eltűnik az égben
A kék messzeségben
Ha vissza nem tértem
A spirálon át
Ha holnapig élek
A röpke eszmélet
Lehull, s beleréved
Az árnyba a táj
-----------------------
Napkapu
Van egy világ. Az én világom
Bíborszín fényből összeszőve
Malachit palotában élek
Két hegyioroszlán az őre
Csillámló hópehely-sörényük
Jázminvirággal ékesítve
Szomjukat mézharmattal oltják
Busa fejük ölembe hajtják
A tenger tágas szemhatárán
Lebukó nap fényébe lépek
Bokámon loccsanó vizébe
Belemerülve hazatérek
Csillagösvényen átsuhanva
Szikrázó fényű holdvilágban
Ködlepte víz fölött az árnyék
Megállok még az ajtajában
Eleven lótusztrónom immár
Örök időkre befogadna
Jogar, tetején fénylő Nappal
Ízisz Királynő felkent papja
Ékszere égnek, hangja húrnak
Szirma virágnak, éjnek éke
Rejteke mély lombos lugasnak
Elrévedőnek menedéke
Van egy világ a szívem mélyén
Pillangószárnya meg-megrebben
Üdvözlégy hát, Világ Királya
Örökké ajtót nyitva bennem
Íme, kitárva: lépj keresztül
Szivárvány-hídon táncra kelve
Egymáshoz lép Király s Királynő
Élet dalával énekelve
------------------
Odaát
Régen anyám megkérdezte, miért sírok
Miért? Könnyű sírni valamiért
Akárki tud „miért” sírni
De ha mélyen fáj a lelked
Fáj a szíved,fáj az élet
Idegen vagy evilágon
Olyan üres, olyan távol
Idegen az őshazától
Nem vagy otthon
Ez nem otthon
Ez a világ
Nem hazád
Odaát!
KG. 2006-10-8
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
