Nélküled tértem vissza az állatorvostól. Nekiálltam elpakolni a gyógyszereket, visszarendezni a lakást (akadálymentesítve volt miattad), És felmosni a tappancsnyomokat a padlóról.

Ez az év már a rák elleni küzdelemmel telt, melyben végül alulmaradtál. Alulmaradtunk, dacára orvosoknak, műtétnek, gyógyszereknek. Ennyi volt.

Komoly, nagy, erős macska voltál. „Mint egy fekete párduc” mondta az egyik állatorvos. Ha ott maradsz vidéken, az erdőszélen, ahol születtél, biztos a környék réme lettél volna, sok kismacska apukája, de én elhoztalak magamnak.

 A tanulóm mesélte, hogy születtek kiscicák, van köztük „egy fekete, félhosszú szőrű”, de az olyan szép, hogy megtartják. Addig-addig rimánkodtam, amíg beleegyeztek, hogy az enyém legyél.

 Minden kismacska szép, de te nem voltál az. A „félhosszú szőr” tüskeként meredezett, a pofikád meg leginkább egy horror-denevérre emlékeztetett. „Nem muszáj elvinni, ha nem tetszik…” mondta a tanulóm. „De, de, nagyon aranyos” bizonygattam. Már a kocsiban kiderült, milyen jó idegzetű voltál, kis nyugtalan fészkelődés után teljesen kiegyensúlyozottan ültél az ölemben hazáig.

A többiek hamar befogadtak. Mikor Lincit hazahoztam, te lettél a legjobb barátja. Emlékszem végtelen birkózásokra, fenyegető, mély morgás és kedveskedő, fejhangú „csipogás” kiséretében – ez utóbbi hangot adtad ki te, az öklömnyi kismacska produkálta az oroszlánbömbölést. Persze játék volt az egész, órákig el tudtam nézni.

A 2017-es év már a betegség jegyében telt. Ártatlan szemfolyásnak indult, majd növekvő duzzanat keletkezett, a műtétet követő átmeneti javulás után pedig úrrá lett rajtad az egyre inkább elhatalmasodó zavartság. Járkáltál körbe – eltettem mindent az útból, de így is előfordult, hogy valahova beakadtál. Rá kellett jönnünk, hogy hiába ép a másik szemed, már nem látsz vele.

Ha ölbevettelek, megnyugodtál. Szerintem csak akkor tudtál aludni, hiszen ahogy letettelek, megint keringtél körbe.

Én próbáltam. Pici pépes étel, víz fecskendővel, de úgy döntöttél, nem eszel és nem iszol többet. Sokat ültem csak azért, hogy fogjalak. Legyünk még együtt. Egy nap, egy hét.

Most már nem ment tovább.

Ezt tudtam adni neked, még utoljára. Egy nyugodt álmot, amiből már nincs ébredés.

Köszönöm, hogy voltál nekem. Mondd meg Szuzikának és Macikának, hogy csókoltatom őket. Egyszer majd találkozunk.

                                                                                                 KG 2017-04-11