Istennel, szabadon 

Nem mertem az arcodba nézni.

Lesunyt fejjel, méltatlanul

Sarokba félreállítottan

Rettegve éltem, Nélküled

Ha fölém tártad mély eged

Riadtan bújtam a sarokba

Jobb lesz nekem a rókalyuk

Minthogy a légbe felrepüljek

Hiába vártak rám sasok

Elégített a kotkodács

Elémtártad dús asztalod

Én rágcsáltam a maradékot

Ami a sarkán leesett

Most, hogy felnyitottad szívem

Látom, hogy’ adtam oda mindent

Méltatlanul, mert hittem, így lehet

Védtelen voltam. De most Veled

Teljes a lelkem. Nincs hiány

Nincs bennem éhség, olyanért

Ami nem lehet enyém

Hisz megvan minden

Az ég, csillagok, felhők, kék virág

A rózsa, mennydörgés, s az eső.

Ha királlyá válik a koldus

Nem győzi számlálni kincseit

Istenem, mély karodba’ lágyan

Úgy hintázom a vízen át

Mint győzedelmes hadvezér

Ha hazatér. Nem kell semmi más

Csak hogy ne higgyem újra azt

Mindez a csoda nem enyém

Valaki másé, s vet nekem

Belőle néha alamizsnát.

Nem árthat többé senki sem

Az, aki bántott, áldozat

Nem-tudás sötétjébe tévedt

Elborult lelkű szenvedő

Mint hajdan én. Adj nekem lámpát

Szítsd fel a gyertyát, ragyogása

Juthasson el sötét zugokba

Öleljed végre két karodba

Még azt is, aki háttal áll

                             KG 2012-07-16

--------------------------------------------------------------------------------------------

Mi van ott?

A csend alatt fájdalom van

Szándék alatt menekülés

Erő alatt fenyegetés

Tudás alatt magány

Ó jaj, te lélek, ha lehántod

Gondolatok szép szőttesét

Mondd, milyen vagy ruhátlanul?

A rongybabát

Miféle vázra húzta fel a Kéz

A madárijesztő

Szalmája nélkül hogy mutat?

Mi a salak a tűz alatt?

Hogyha folyik a Nagy Folyó

A hordalékos szemetét

Melyik öbölbe rakja le?

Ha felgyullad a szalmabáb

Előtűnik a szerkezet

Ami tartja

Nincs visszaút

Hamis ruhája lángoké

A tartó-váza rettenet

Félelem a gyökere

Hol van a Bábos?

Felfedni azt, mi él

Hogy nem vagy se lomb, se gyökér

Se szerkezet

Csak fény, tiszta Fény

                                       KG 2012-09-27

----------------------------------------------------------------------

Mukti 2.

Itt van velem a tágas csendesség

Harangját hogy tudná

Pendíteni szó,

Ha akkora

Mint a magas Ég

Ti mind a rímek, az elme-folyóban

Kicsiszolt apró, gömbölyű kövek

- lám, semmi sallang,

Mind „tökéletes” –

Csak felszín-locsogás

Kavics-zörgés a csendben

Hogy’ szólalhattok meg itt?

Tágas, magas Ég

Türelemmel várja,

Hogy a zaj elüljön

S akkor betör a fény

Ha a kövecskék elzárt dobozát

Kitárod

Belőle kirázod

Mindazt, mi salak

Úgy robban be a Mennyország

Az elme zaja mögé

Mint az árvíz

Egy perce még

Tele kaviccsal

Dédelgetett, csiszolt

Gyémántnak képzelt zúzalaggal

Kezed

Csak dobd be a fény

Feneketlen gödrébe mindet

Mert ha lenézel

S szédít a mélység

Hirtelen csak az

Ég van alattad

És fölötted a Tér

Úgy robban szét a világba

Tág Univerzum

Mint a virág

Szirmáról lehulló

Kicsi esőcsepp

Tócsába ha leér

Nem marad árnyék

Nem marad örvény

Csak a Fény

                        H.G-nek, köszönettel

                                                KG 2012-10-31

 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

6 metronóm

Már többször meghaltam

Volt, hogy észrevétlen.

Egyszer csak feltűnt,

Hogy nincs bennem élet

Nincs bennem fény

Az éber ragyogás

Máskor pedig egy hirtelen csapás

Egy durva szó

Vagy lenéző tekintet

(ezek csak kis halálok)

Azután egyszer

Meghaltam, Veled.

Nem gondoltam, hogy

Utánad van élet

Kezem ágyat vetett, sírt ásott…

Ugye nem téved

A Sors keze, kezem…

Oly sok halál

Én Istenem

Hogy átmenjek a Hídon

Le kellett törnöd

Sok felesleget

Csak fájt, tudod.

Mit kifeszítettél

Görcsös ujjam közül, hiányzott

És fájt a hiányod

Szürke tompaság

Meg a tévedés,

Hogy azt hittem, Te vagy

Te vagy ott, de csak

Kétség és borzalom

Vettek körül…

Elvittél engem

Az évfordulón

S nem maradt semmi.

Nem is volt rossz, nagyon

Senkinek lenni…

Kicsit az álom

Kicsit a sír homálya

Aztán a Megváltó

Kisded születése

Szent napján ébredtem Veled

Születtem Én

(míly nagyképűség

Az én nagy É-vel)

De mindegy.

Én, Te, Istenem!

Nagyon szeretlek.

Dicsérő himnusz

Szebben zeng a Zsoltár

Szent lapjain,

Maharshi szebbet írt

Hozzád fohászt.

Nincs számon ének

Amely felérné Fényed

S a legszebb az egészben,

Hogy nem ott vagy, ahol hittem

A mennyben

Valahol máshol, odaát

Van egy Mező, mi rendez

Van egy messzi Tudat

Nem, mindez itt van

Velem, s veled ki olvasol.

Csak nézz körül

S nyisd rá szemed a Fényre

                                      KG 2012 DEC 27 (2 nappal Azután)