11:11 kapuja – végső aktiválás

A felemelkedés, haladás a megosztottságból az Egység felé és az Új Föld, az Aranykor beköszöntésének megvalósítása (egyéni és globális szinten) a legtöbb spirituális út célja. Különböző keretek, rendszerek között, mindenféle fejlesztő módszerek segítségével dolgoznak emberek százezrei (vagy talán milliói) szerte a földön. Solara rendszere, a 11:11, a kapuk és ezek aktiválási szertartásai egyike ezen rendszereknek. Világszerte mindig rengetegen csatlakoznak a meghirdetett eseményekhez. A 11es (és egyben utolsó) kapu aktiválásában 61 ország 483 csoportja vett részt. A folyamat nagyrészt szakrális körtáncokból áll, melyek az emberiség legősibb szertartásai közé tartoznak.

Most, is, mint az eddigi legtöbb aktiváláson, melyeken részt vettem, Havasi Mia csoportjához csatlakoztam a Valóság Szellemi Műhelyben. Még a megszokott magas színvonalat is felülmúlta a program (ha ez egyáltalán lehetséges).

A Kapu energiája rendkívül hamar megjelent, sokkal hamarabb, mint eddig bármikor, színtelen – illetve a szivárvány egész spektrumában ragyogó – víz jellegű tapasztalatként. Egy idő után belekeveredett egy kis arany ragyogás is, de nagyrészt megtartotta a víz-szerű megnyilvánulását. Simogatott, áradt, sodort, lecsendesedett majd újra feltámadt, határtalan élményt adva a résztvevőknek, akik a körtánc hajójában ringatóztak a felszínén.

Solara a régebbi könyveiben úgy beszélt az utolsó kapuról, mint egyfajta kilépési pontról, lezárásról, egy folyamat befejezéséről, mely után bizonyos energiák már nem lesznek elérhetőek. Egy ciklus lezárásának tekintette ezt a kaput. Az aktiválások során viszont megváltozott a helyzet. Mint mikor egy folyó utat tör magának és a medre már a terepviszonyoknak megfelelően kanyarog.

Az első eltérés az időpont volt. Az évtizedekkel ezelőtt kitűzött dátum (2011. november 11e) végül nem az utolsó kapu nyitásának időpontja lett. Mivel olyan sok különféle programot tartottak a világon, Solara nem kívánt egy lenni közülük, hanem az ún. Csendes Őrzők szerepét vállalta magára. Ez is egy kiváló program volt, ezért nagyon vártam a végső aktiválást. A legnagyobb változást a 11es kapu minősége jelentette. Ez a kapu nem a lezárása, hanem a megnyitása volt valaminek. Minden kapu lehozott és lehorgonyzott valamit a Földre, egy minőséget, ami ugyan eddig is jelen volt, de nem ilyen áradó bőségben és szabadon elérhetően. A 11es kapu pedig megkoronázta mindezt, a fejlődés intenzív új dimenzióját behozva.

Valószínűleg mindenki számára egyéni tapasztalások működnek, számomra a Kapu adománya az volt, amit úgy hívok: az Igazság Fénye. A spirituális (és mindenféle fejlesztő) munkában alapvető fontosságú a torzítatlan igazságokkal való szembenézés. Egész életünket eltölthetjük a szépítés, átírás és kényelmes értelmezés függönye mögött. A valósággal való szembenézés néha rendkívüli fájdalommal jár, ezért nem lehet kegyetlen a szembesítés. Ebbe a csapdába nagyon sokan beleesnek, jóindulatnak álcázott ártalmas kritizálással próbálnak uralmat szerezni a másikon. A spirituális fejlesztő munka legnagyobb nehézsége abban van, hogy csak a matériában érvényesek az ok-okozat törvényei, a spiritualitás mindig paradox. Ellentétek képesek egymás mellett létezni, logikus következtetések pedig gyakran fejreállnak. Ilyenkor csődöt mondanak a magyarázatok és logikus érvek, transzcendens erőkre, energiára van szükség. Számomra ez az energia áradt be a Végső Kapun. Folyamatosan jöttek a felismeréseim az egész program alatt, néha rendkívül megnehezítve a talpon maradást. Úgy láttam, némelyik társam is így van ezzel, a végére a kezdő létszám alig fele tudta huzamosan függőleges helyzetben tartani magát.

Solara közlése szerint ez a kapu nemhogy lezár valamit, hanem folyamatosan nyitva marad, áramoltatva erejét. Mint az egyik résztvevő meg is jegyezte: „ úgy érzem, ha holnap, két hét vagy egy hónap múlva itt folytatnánk, ahol abbahagytuk, ugyanez a tapasztalás, energetika lenne hozzáférhető”.

A Felemelkedés fogalma általánosság, hogy ki mit ért ezalatt, nem mindenki számára tisztázott pontosan, ezért erről is szólnék néhány szót. A megosztottság a legújabb korban egyre inkább elharapózik, felbomlanak a közösségek, a nagycsaládok, összetartó, egy célért dolgozó embercsoportok individuális, csak saját érdekeiket érvényesítő egyedekre estek szét. Az utolsó, egységesítő ideológia, a szocializmus-kommunizmus csúfosan és végérvényesen megbukott. Az Egységnek egy magasabb, és nem a materiális érdekszféra-szinten kell létrejönni és ennek egyetlen módja az elválasztottság látszólagosságának felismerése. Az Egység nem egy uniformizált falanszter-utópia, hanem a minden elemében összefüggő, holografikus világ valóságának felismerése. Az elválasztottság, különállás illúziója minden szenvedés forrása, hiszen nem ez a dolgok természete. Mint tudjuk, a szenvedést mindig a nem természetes dolgok hordozzák.

Ennek a változásnak belül, a fejekben, gondolatokban-érzésekben kell létrejönni. Nincs a földnek olyan filozófiája, diktátora vagy bölcse, aki meg tudja változtatni a belső meggyőződést, ha az szilárd. Aki képes megtapasztalni a nem-elválasztott létezést, akár egy rövid pillanatra is, az nem meggyőzhető az ellenkezőjéről. Mint mikor egy percig felgyújtják a villanyt, fényárba borul a szoba és már senki, a legmeggyőzőbb érvekkel sem tud lebeszélni arról, hogy elhiggyük, amit láttunk.

Az Igazság Fénye volt számomra a 11es kapu, bár mivel ezen a fejlesztési úton járok egy ideje, nem most tapasztaltam először a belső valóságomat torzításmentesen, de ez az energia egy határtalanul nagy segítség ezen e gyönyörű de néha nagyon nehéz úton.

                                                                                                         KG 2012-11-28