A Taijiban nagyon nagy mélységek vannak. Olyan, mint egy végtelen kirándulás: ahogy felérünk egy hegy tetejére, már látszik a következő csúcs, amit megmászhatunk.

 Fiatal koromban elég sok időt eltöltöttem a balettban, de sose lehettem több lelkes amatőrnél, mert a testalkatom, a fizikai korlátaim elég hamar megállítottak egy szinten, és szomorúan kellett látnom, hogy olyan tanulók, akik jóval később kezdték, mint én, néhány év alatt túlszárnyaltak. Itt a Taijiban soha nem értem el a felső határt, mert nincs felső határ. Mesterünk, aki több mint 50 éve gyakorol Taijit, még mindig újabb és újabb magaslatokra képes jutni.

Mivel a Taijiban (és az egyéb belső stílusokban) maga a belső energia (1) az, ami mozgatja a testet, ezért az izmok állapota, a testalkat, a tehetség másodlagos szerepet játszik a végeredményben.

Hadd magyarázzam meg. A testünket az izmok mozgatják, mint tudjuk. A vázizomzat a statikus helyzetekért felelős, a mozgást a mozgató izomzat hozza létre az inak, ízületek és csontok segítségével. Ezt mindenki megtanulta biológia órán. Azt viszont nem, mert (még) nem része a tudományos szemléletnek, hogy az energia hogyan áramlik a testben és hogyan hozza létre, valósítja meg az elme által elhatározott dolgokat. A tudomány ezt az idegpályákon haladó, ideg- ingerület-átvivő anyagok hatásával magyarázza.

Igazából ugyanarról beszélünk, csak más megközelítésben.

Mind a spirituális, mind a materiális gondolkodás egy-egy háromszögben ábrázolható, az előbbi csúcsa fölfelé, az utóbbié lefelé mutat:

                                                   INFORMÁCIÓ (szellem, tudat, szándék, akarat stb.)

                                  ENERGIA                      ANYAG

A materiális gondolkodás szerint pedig:

                                  ENERGIA                        ANYAG

                                                 INFORMÁCIÓ

Leegyszerűsítve:

Materiális szemlélet: Áram+ hardver = szoftver. Ez igaz az anyagban, az élettelen dolgok esetében, ami mögött már ott van a tudatosság, hiszen nem a szél fújta össze a sivatagban a szilikon-szemcsékből a mikrochipeket és nem a véletlenül lecsapó villám keltette életre, hanem tudatos, emberi tervezés.

Spirituális szemlélet:

Tudatosság – szándék – megvalósuláshoz szükséges energia+terep = eredmény, tett

Mi itt a Taijiban ezt az utóbbi utat követjük. A mozdulatot nem az izomzat mozgatásával, hanem az energia áramoltatásával hozzuk létre. A különbség szembetűnő, még a laikus szemlélő számára is. A mozgás folyamatossá, „vajszerűen” lággyá és természetessé válik. Mivel az erőkifejtés minimális, a kifáradás is sokkal később következik be.

A nagy kérdés, hogy hogyan érjük ezt el. Sajnos néhány oktatótól (tisztelet a számos kivételnek) csak a mozdulatok sorrendjét és mikéntjét, esetleg harcművészeti értelmezését tanulhatjuk meg. A szellemiséget igazából átadni nem annyira lehet, csak felmutatni, képviselni, élni a saját életünkben, mindennapjainkban.

Az energia természetének megismerése, mozgatásának módja megtanulható, átadható, ha időt szánunk rá. Ahogy a külső stílusokban az erősítés, az ütések, kombinációk (az ún. sémák, patternek) gyakoroltatása hozza meg az eredményt, a Taijiban elengedhetetlen a Quigong (Chikung), mégpedig mindig az adott forma, rendszer kivitelezéséhez szükséges energetikát kell felépíteni. Pl.: még a Yang stíluson belül is egész más gyakorlatokra van szükség egy 24es (Peking) Forma, vagy mondjuk a YMAA Hosszú Forma lejárásánál szükséges energetikai állapot felépítéséhez.

A legfontosabb az alapoknál kezdeni. Ha hozzám lejön egy kezdő, általában csinálunk néhány páros energia-tapasztalás gyakorlatot. A másik ember keze körül könnyebb észrevenni - akár a látás, akár a tapintás érzékszerve segítségével – az energiát. Mindig azt szoktam mondani, ne higgy el semmit, amit nem tapasztalsz meg közvetlenül. Nem kell az én nézeteimben, vagy egy ideológiában hinni ahhoz, hogy Taijizhass. Figyelj, tapasztalj és fedezd fel azt, ami eddig is ott volt, de annyira automatikusan, hogy nem figyeltél rá.

Az életünkben azt szoktuk meg, hogy a dolgokat akarni, szándékozni kell, hogy megtörténjenek. Azt tanították, hogy minél erőssebben akarjuk, annál biztosabb az eredmény. Ez sok területen igaz, de nem a Taijiban. A Taiji a „hagyás” művészete.

A nyugati gondolkodás a „jó, helyes” fogalmát kirakja egy skála egyik oldalára, a „rossz, helytelen”-t pedig a másikra. A keleti gondolkodás nem ilyen. A Taiji Szimbólum a két minőség tökéletes (és dinamikus) egyensúlyát jelképezi. Ezt nevezik „jó”-nak, az ettől való eltérést, kibillenést pedig „rossz”-nak, mégpedig olyan mértékben, amennyire szélsőséges a kibillenés.

Jelen esetünkben a teljes kontroll az egyik (Jang) oldal, a teljes elengedés pedig a másik (a Jin). Hogyan valósulhat meg az engedés, a hagyás? Ha teljesen elengedjük magunkat, még a testünket sem tudjuk egyenesen tartani, összeesünk. Ha pedig feszülünk, a testrészek elkerülnek a természetes helyükről és a feszes izmok által létrehozott kényszer-helyükre kerülnek, amiből rengeteg ízületi bántalom eredhet. Tehát magában az állásban meg kell találnunk nemcsak a középpont egyensúlyát, hanem az engedés-tartás egyensúlyát is.

Minden egyes edzésen töltünk ezzel időt. Vannak kis „trükkök”, amivel a direkt, beavatkozós (és ettől feszülős) elme-szándékot képekkel, segítő imaginációkkal helyettesítjük, így olyan dolgok is be tudnak természetes módon, maguktól állni a helyes tartásba, melyeket a hétköznapi életünk során feszítünk és tartunk. Az unásig ismételt „három pont egyben tartása” (2) is ezt a célt szolgálja. A hagyás művészete gyakorlatilag folyamatosan kell, hogy működjön. Nem „akarhatunk hagyni”. Hagynunk kell hagyni. Gondoljunk bele, mennyi mindent csinál a testünk „magától”. Szinte az összes életfunkciók automatikusak, ha be akarunk avatkozni pl. a szívünk sebességébe, csak indirekt módon tehetjük (mondjuk elkezdünk futni). A szív ver magától, a test működik magától és a Taijiban azt próbáljuk művészi tökélyre fejleszteni, hogy mozogjon is magától.

Egy locsolócsövet megmozdíthatunk úgy is, hogy felemeljük, de úgy is, hogy beleengedjük a vizet. Egy erős vízáram megmozdítja és felemeli a csövet, kiegyenesíti rajta a töréseket stb. Persze mivel tudatos szándék csak az elején, a víz kinyitásánál volt jelen, tovább nem, a csövünk összevissza fog mozogni és csapkodni. A testben, a végtagokban áramló energia viszont folyamatosan a figyelmünk, a tudatos szándékunk kontrollja alatt áll, ezért azon a vonalon fog végighaladni, melyen vezetjük.

Ez a vonal lehet a forma, egy páros gyakorlat vagy akár szabad küzdelem (3). Volt olyan tapasztalatom, hogy a formagyakorlat a térben kijelölt ösvény - mint abban az ügyességi játékban, mikor egy karikát vezetünk egy cső körül úgy, hogy ne érjen hozzá – és nekem csak finoman végig kell „hajóznom” rajta, ütközés nélkül. Fantasztikus érzés volt.

Tehát mikor gyakorolunk, akkor egyrészt megtanuljuk a mozdulatok kivitelezését egyenként, aztán az összefűzésük módját és sorrendjét, ezzel egyidőben az energia tapasztalásának, áramoltatásának technikáját, majd egyszercsak az egész összeáll, összetalálkozik és elkezd működni.

A honlapom „bemutatkozás” részénél (Mi a Taiji) azt írom, hogy a Taiji olyan, mint egy fa. Mindenki arra használja, amire akarja, ehetünk a gyümölcséből, ülhetünk az árnyékában, készíthetünk belőle tárgyakat vagy melegedhetünk a tüzénél.  A fa az fa marad, felhasználási módjától függetlenül.

Az ebben a cikkben kifejtett szemlélet is csak egy ezek közül a módok közül. Használhatjuk a Taijit csak egy kis laza mozgásra, kellemes időtöltésre, a harci technikák lassú mozgású begyakorlására vagy sok minden egyébre is, de nagyon fontos, hogy tudjuk, hogy ez is benne van, mégpedig olyan mélyen, olyan lényeges módon, mint a gyümölcsben a mag.

Jegyzetek

1. Belső energia, energia: A kínai filozófia szerint a világ 3 nagy energia-megnyilvánulásból áll össze: Égi, Földi és Emberi Energia (Chien, Di és Ren – vagy Zen – Qui). Itt a cikkben „energia” alatt az ember belső energiáját értem, ami szintén több összetevős, de itt az egyszerűség kedvéért erre nem térek ki. Azt az erőt, áramlást értem alatta, amely közvetít az elménk (szándékunk) és a testünk között.
2. A három pont egyben tartása: Ez esetben az Alsó Tantien, mint középpont és a két végpont, a talp és a fejtető a három pont, amit ha egyben tartunk (illetve semmilyen feszüléssel nem akadályozzuk meg, hogy egyben maradjanak), akkor az állásunk automatikusan helyes lesz. A fejtetőn lévő Bai Hui erőközpont az Égi, a talpak közepén található Jong Chuan erőközpontok a Földi energia „vevőközpontjai” és maga az Alsó Tantien az Emberi energia becsatlakoztató és szétosztó központja. Ennek a háromnak a működtetése már maga az energetika.
3. Taiji szabad küzdelem: Ezt azért nem fejtettem ki bővebben, mert ez egy külön cikk témája. Akár könyvet is lehet írni róla (amit sok kiváló szerző már meg is tett), annyira sokrétű. Az alapelv itt is ugyanaz. Kontrollálás helyett az ellenfél erejével való együtt-áramlás és a kellő pillanatban, a legkisebb erőkifejtéssel történő beavatkozás (eltérítés) jellemzi.

                                                                                         Kovács Gabriella 2014-11-25