Tarot-versek III.
2006.03.01. 15:19
17. Csillag: Eltemetett csillag 18: Hold: Lin Csi Apát 19: Nap: Fényspirál 20: Végítélet: Tenger és sivatag 21: Világ: Ringató 22: Bolond: Négysoros
17. Csillag
Eltemetett csillag
Nézd, az út szélén heverő
Kibelezett plüssmackó hasát
Négy napja veri a nyálkás eső
Könnyeit beissza a föld
Fekete rögökre omlik
Szétmorzsoló kezeim között
Eltemetve mélyen a lélek
Feslő kócú rongybábú
Elkopott bábszínházban élek
Díszletéről pattog a festék
Hólyagaiban felvilágol
a nyers fa, meglazult ereszték
Elásott csillag, földbe mélyen
Párálló rögök otthonában
De még pislákol a fényem
Még őrzöm bent, még itt világol
Madár jön majd a messzi távol
Smaragdszín fények otthonából
Kell majd erőm, hogy fesse tollát
Elrugaszkodni kell a bordák
Eltemetett fény, szép mennyország
18. Hold
Lin Csi Apát
Lin Csi Apát
Éveken át
Sok éjszaka nézi a Holdat
Kíséri a fény
Az égi remény
Megtalálja őt holnap
Oly árva a lány
És oly halovány
Gyöngyfényű arcán az árnyék
Lin Csi Apát!
Éveken át
Évezreden át is várnék!
Ha lenne remény
Hogy felkel a fény
A Hold sugarából az ajtó
Kinyílna ma még
A fényben a rét
fűszálaiból font hintó
Elindulna velem
S a szép szerelem
Holdfénye ragyogna a tájra
De Lin Csi Apát
Éveken át
Kolostort zárat magára
Elillan a fény
Az égi remény
Vízparton hajlik a nádszál
A tükre üres
Az égre se les
Mikor madárka rászáll
kezére. De még
A mély menedék
Ajtaja sarkig kitárva
De Lin Csi Apát
Egy életen át
Ott marad csodára várva
19. Nap
Fényspirál
Akvamarin fény
Átlátszó zöld világa körberagyog
Híg levegő
Tiszta azúr kelyhének habján
Égre zubog
Szent fénye a napnak
Fák tetején
Megcsillan százszor s összetörik
Pelyheiből
Kibomlik szirma a szélbe
Felrepíti
Szárnya a fénynek az égbe
Tollaimon
Megcsillan a napfény
Híg levegő
Nincs súlya a testnek
Elrepülünk
Már rég odahagytam
Fény-szerelem
Egy toll csak a szívem
20. Végítélet
Tenger és Sivatag
A sziklafal jobb oldalán
A határtalan tenger
A sziklafal jobb oldalán
A sivatag, mely elnyel
Vándort, tevét s a népet
Kik oly sokat költöznek
Hol odafenn a héják
Oly hangtalan köröznek
Vízcsepp, ha hull homokra
Nyom nélkül elszivárog
Homok, ha hull a vízbe
Alászitál a mélybe
Egymás halála végül
A sivatag s a tenger
Csak szemben áll örökre
Míg fénye elsötétül
Az égi csillagoknak
Míg napjaik kihunynak
S a lelkek lángja lobban
S a fények elborulnak
Magába hull a mélység
S a tágas tér felrobban
És leszakad az égbolt
S négyfelől fúj az orkán
A szikla büszke ormán
Találkoznak majd végre
A sivatag s a tenger
És felcsapnak az égre
A tenger puszta tajték
Homokvihar fölötte
Szikraeső a mélyben
S egyesülnek örökre
21. Világ
Ringató
Itt ülök én
Barátaim ölén
Vörösbegy barátom
Megrebben az ágon
Falevél testvérem
Vitorláz a szélben
Napsugár testvérem
Felragyog az égen
Napfivér, Holdnővér
Lánggyermek, Hegytestvér
Szellőlány, Hullámfi
Jégpáfrány csillámlik
Csendpáfrány hullámzik
Jégpáfrány, szellőlány
Felhőből kisbárány
Holdfényből fénypáfrány
Itt ülök én
Isten tenyerén
Testvéreim ölén
Ábrahám kebelén
Tiszafám elringat
Fűtenger elnyugtat
Ajtót nyitok én
És befogad a Fény
22. Bolond
Barátom voltál s megszerettelek
Szerelmem lettél s elfeledtelek.
Majd elhagytál, s úgy érzem, meghalok
Most mondd! Hát nem bolond vagyok?
|