Vámpírok
2017.02.03. 13:52
Ez a cikk nem a Cullen klánról, vagy más, a történetek világába tartozó lényekről szól, hanem köztünk élő emberekről, akik nem tanulták meg, hogyan táplálkozzanak belső energiaforrásból.
Szinte mindenki hallott az energia-vámpírok létezéséről és még a szkeptikus emberek is ki vannak téve ezeknek a negatív hatásoknak, hiszen ez a jelenség sajnos általános és eléggé elterjedt. Ezért ha kedves olvasóm környezetében is van olyan személy, akivel valahogy nem szívesen találkozik, mivel utána szinte ólmos fáradtság vesz rajta erőt, sőt, már a találkozás alatt is valami nyomasztó menekülési kényszert érez, akkor érdemes tovább olvasni.
Bevezetőben érdemes szót ejteni a különböző energiákról és testekről.
A Védák filozófiája 5 testről beszél.
1. Anyagi (fizikai) test (Annamaja Kósa), szervek, szövetek, csontok stb.
2. Energiatest (Pránamaja Kósa) az energia-csatornák hálózata alkotja, becsatolási pontok a Csakrák
3. Karmatest (Karmamaja Kósa), a cselekvések teste
4. Elmetest (Manómaja Kósa)
5. Üdvösség-test (Anandamaja Kósa)
A 3ast és a 4est én információs testnek szoktam hívni, az 5öst tekintem a romlatlan léleknek vagy Szikrának, mely változatlanul marad, nem hatnak rá sem gondolatok, sem események.
A nyugati filozófia szerinti Test-Lélek-Szellem felosztásban az 1-es a test, a 3-as és 4-es (az egyéni) lélek, 5-ös a Szellem:, a 2-es pedig egyfajta összekötő és tápláló elem.
Vagyis, míg a fiziai test tápláléka az étel, ital és levegő, a lélek tápláléka az energia. Ez többféle lehet és többféle forrásból eredhet, ebben a cikkben csak arról beszélünk, amit egymástól kapunk, vagyis a figyelem.
Az ember társas lény, még a leginkább visszahúzódó személyiség is igényli a másik ember figyelmét, szeretetét. A szeretet az Univerzum legfontosabb kötőanyaga és mozgatórugója, az Élet elsődleges eleme.
A finomtestek (energiatest, érzelmi test) ugyanúgy igénylik a táplálást, mint a fizikai test. Egy kisbaba hiába kapja meg a legjobb ételt, ha nem törődnek vele, nem simogatják, babusgatják, menthetetlenül elsorvad benne valami, ami egyébként egészségessé tenné érzelmileg felnőttkorában. A szülők folyamatos figyelme építi fel az egészséges érzelmi testet, tanítja meg az energiatestet a megfelelő táplálkozásra. Az egészséges szülők maguktól, szeretetük által vezérelve fordítják oda a figyelmüket. Az anyuka ölelése, gügyögése, folyamatos jelenléte erőt, valódi energiát ad, egészséges, szilárd (finom)testet épít, amiből egy életen át lehet táplálkozni.
Ha a szülők elfoglaltak és egyéb gondviselő sincs jelen, akkor a gyermek elkezd „éhezni” és szükségletét jelezve sír. Néhány éves, már kommunikációra képes korában egyéb módon is jelzi, hogy figyelmet szeretne magának és ezt olyan eszközzel teszi, melyet a leghatékonyabbnak tapasztalt. Ha ez hiszti, akkor azzal. A negatív energia is energia, aki szomjazik, piszkos vízzel is beéri.
Ideális esetben (és egy egészségesen kiépült finomtest birtokában) az ember normális energiacserére képes. Kiegyensúlyozottan tud adni és kapni, figyelni és figyelmet fogadni, szeretni és szeretve lenni.
Egyes esetekben viszont azt a bizonyos figyelmet ki kell zsarolni, irritáló viselkedéssel kell elérni (hiszen gyerekkorában is ezt szokta meg). Vagy egyfajta tapadó, nyomuló stílusban kénytelen az illető kapcsolódni.
A legegészségesebb energiacsere a friss szerelmesek között van, szinte isszák egymás lényét és ezzel túlcsorduló energia-táplálékot biztosítanak egymásnak. A kapcsolat viszont hamar visszájára fordulhat, ha a kezdeti lelkesedés elmúltával az érdeklődés is megcsappan. Könnyen átcsúszik kihasználásba, mikor a férfi a nőt „hátországnak” (vagyis kiszolgáló személyzetnek), a nő a férfit pedig pénztermelő fejőstehénnek kezdi tekinteni. Minél kevesebb lesz a hajlandóság az önkéntes adásra (azért adom a figyelmem, a munkám, az időm, a pénzem, hogy örömet szerezzek neked), annál kihasználtabbnak érzi magát – általában a gyengébb fél, de rendszerint mindkettő.
Pedig még az egyenrangú kapcsolatokban a legkönnyebb egyensúlyt tartani, az alá-fölé rendelt (szülő-gyerek, főnök-beosztott stb.) esetekben sokkal nehezebb. Ott mindig az erősebb pozícióban lévőnek kell(ene) védeni az alatta levőt, hiszen ő van kiszolgáltatott helyzetben. Itt elég könnyű belecsúszni „vámpír és a tápláléka” kettősbe.
Egyes emberek hajlamosabbak az adásra, nekik jobban kell figyelniük az energetikai rekreációra, mint másoknak.
Az ilyeneket általában szeretik, és ez a szeretet megadja a táplálékot, az energiát az érzelmi egészséghez. Viszont ha bekerülnek egy kihasználó kapcsolatba, nehezebben keverednek ki belőle, mint mások, pont jóhiszeműségük miatt.
A leginkább betegítő helyzetet a beragadt kapcsolatok teremtik. Szülőről még idős korban is leválni képtelen „gyerekek”, kiürült párkapcsolatok, kényszerű közösségek esetében könnyedén kialakulhat az energetikai vámpirizmus. Ezt figyelhetjük meg az igen nagy korkülönbséggel kötött házasságokban is. Szemmel látható, hogy míg az idős fél él és virul, a fiatalabb hogy szennyeződik el a tőle idegen energiával.
Ha most valaki azt a következtetést vonja le, hogy ne ápolja rászoruló idős hozzátartozóját, mert az „beszennyezi” és „kiszívja”, óriási tévedésben van. A szeretet jelenléte vagy hiánya az, ami a helyzetet meghatározza. Ha szeretünk valakit, sem valóságosan, sem átvitt értelemben nem fogjuk kiszívni a vérét, elvenni az életét a saját kedvünkért. Ha szeretünk valakit, szívesen vagyunk vele, nem érezzük áldozathozatalnak az együtt töltött időt és az elvégzett szolgálatokat.
Viszont azt tudatosítani kell, hogy minden felnőtt ember önmagáért felelős, és a feláldozott élet végül senkinek nem jó, még annak se, aki kapja.
Az ilyen egyoldalú kapcsolatokban egyébként felfedezhető valamifajta rejtett kiegyenlítődés, közvetett haszon (pl. azzal az ürüggyel ne kelljen kilépni az élet viszontagságai közé, hogy „gondoskodnom kell az anyámról”).
A legtöbb vámpír maga is szenved a helyzetétől, normális ember nem tekinti szolgának vagy tápláléknak a másikat, főleg nem a hozzátartozóját.
Akit elkerülnek, nemárt magába néznie egy kicsit és felderíteni a forrásait. Az áldozatoknak pedig csak annyit, hogy minden helyzethez két ember kell.
Ha először nem is tudjuk a betegítő kapcsolatunkat táplálóra cserélni, vegyük tudomásul az igényeinket és kezdjük el tápláló, feltöltő helyzetekkel megtölteni az életünket. Tánc, sport kiváló, hiszen itt magunkra figyelhetünk (még a csapatsportokban is), illetve a természet határtalan erős feltöltő energiával bír. Egy levélről az első napsugár hatására elgőzölgő vízcsepp látványa rengeteg erőt tud adni. Ha pedig látjuk a sok szépséget, de valahogy nem tud megérinteni érzelmileg, akkor segítségre van szükségünk, a sebzettség mélyebb, mint amit önmagunk meg tudunk gyógyítani.
Azt se felejtsük el, hogy mint a filmekben, a vámpír áldozata (ha életben marad), maga is vámpírrá válik. Elkezdi ugyanazt a beteg táplálkozási módot, aminek ki van téve. Szedik tőle, ezért elkezdi szedni másoktól.
Figyeljünk egymásra, lehet, hogy kényelmesebb inkább arrébb menni, de a másiknak is segítünk, ha kedvesen felhívjuk a figyelmet a beteg működésekre.
Végül egy kis segítség, teszt a veszélyeztetettség megállapítására.
„Vámpír-teszt”
Minden „igen” válasz 2 pontot ér, „talán”, vagy „néha” 1 pont, „nem” 0 pont
1. úgy érzem, nem kapok elég figyelmet
2. szeretek sokat beszélni
3. alig várom, hogy a beszélgetőpartnerem befejezze és végre rám figyeljen
4. türelmetlen vagyok másokkal
5. szeretek a problémáimról beszélni
6. rosszul érzem magam egyedül
7. nehezen tűröm az ellentmondást
8. bizonyos emberek határtalanul idegesítenek
9. elvárom, hogy kielégítsék az igényeimet
10. érdekelnek mások magánügyei
11. rettenetesen el szoktam fáradni
Értékelés: a skála 0-22 pontig terjed, azt jelzi, mennyire vagyunk képesek saját energiával működni (alacsony pontszám), illetve mennyire hagyatkozunk a másokéra, még azon az áron is, hogy erőszakkal vesszük el (10 fölött).
KG 2017-02-03
|