KÉRDÉS: Hogyan juthatunk a tiszta szeretet és öröm állapotába?

SRÍ BHAGAVAN:

A következőn kell elgondolkodnod:

A gondolatok automatikusan történnek. Nem az van, hogy ott egy személy, aki gondolkodik. A gondolatok egyszerűen történnek, maguktól.

Beszéd - nem az van, hogy te vagy az, aki beszél. Ez magától történik.

Tettek - nem te cselekszel, de folyton jelen van a cselekvés. A dolgok saját maguktól történnek, automatikusan. Neked csak látnod kell ezt. Látnod kell, hogy a beszéd, a gondolatok és a tettek hogyan történnek maguktól, mert ez tény.

Vegyük a gondolatokat. Feltételezed, hogy van egy gondolkodó, aki gondolkodik, de nincs ilyen. Csak a gondolkodási folyamat van, ami az elme automatikus funkciója. Mint ahogy automatikusan levegőt veszel, a tested szabályozza a hőmérsékletét, vagy megtörténik a táplálék megemésztése, ugyanúgy a gondolkodás is megtörténik. Nem vagy jelen, mint egyfajta gondolkodó. Ez puszta feltételezés.

Ha rajzolsz egy kört, a középpontja automatikusan megjelenik. Pontosan ugyanígy van, hogy amikor a gondolkodás megtörténik, akkor megjelenik a gondolkodó illúziója.

Ugyanúgy, a beszéd is automatikusan megtörténik, bár azt hiszed, te beszélsz. A tettek is maguktól történnek. Például, tegyük fel, azt gondolod: "rendben, most eldöntöm, hogy megemelem a karomat. Tessék, megemeltem." De ha valós időben megfigyeled az elmédet, ami ma már lehetséges, akkor azt láthatod, hogy egy töredék másodperccel előbb, mint hogy eldöntötted volna, hogy mozduljon meg a karod, az már meg is mozdult.

De attól az illúziótól szenvedsz, hogy eldöntötted azt a karmozdulatot, azért mozdult meg a karod.

Minden automatikusan történik.

Ugyanúgy, ha nézzük a testet, meg kell értened, hogy a tested nem a te tested, mert ez egy több millió évvel ezelőtt kifejlődött emberi test. Nem te tervezted, nem te hoztad létre rajta a változásokat, nem tőled fogant, valóban semmi szereped benne. Nem te növesztetted. Saját magától megnőtt.

Tehát a tested nem a te tested, az elméd nem a te elméd, a gondolatok pedig nem a te gondolataid.

Sok ilyesmi van. Felveszel egy szép ruhát és azt mondod "ez az én ruhám". De vajon te tervezted azt a ruhát? Te varrtad meg? Nem. Te szőtted az anyagát? Tiéd a gyapot, vagy amiből készült? Nem. Semmi szerepet nem játszottál a létrejöttében, mégis kijelented, hogy az a te ruhád.

Ugyanúgy a gondolatok évmilliókkal ezelőtt fejlődtek ki, mind ott vannak a gondolat-mezőben és jönnek - mennek rajtad keresztül, te pedig azt gondolod, hogy a tiédek. Pedig nem. Ugyanúgy a tested sem a tiéd. Az elméd pedig micsoda? Egy gondolat-áramlás. Ez az elme sem a tiéd, ez egy nagyon ősi elme, de nem a sajátod.

És az éned. "Én" itt vagyok. Ez az elválasztottság érzése, elképzelés, illúzió. Úgyhogy semmi nem a tiéd, de ha azonosítod magad a gondolataiddal, a testeddel, az elméddel, akkor azt gondolod, hogy létezel. Ezt úgy hívják, hogy Anátma, téves azonosítás. Nem vagy az, de azt gondolod, hogy az vagy. Miért csinálod? Ezt úgy hívják, hogy pradzsingja paradar - az értelem hibája.

Amikor az értelem felemelkedik, akkor megszűnik ez a téves azonosítás. Rájössz, hogy már nem a gondolataiddal, az elméddel vagy a testeddel vagy azonos, meg ezzel az úgynevezett énnel, ami tulajdonképpen nem is létezik.

Most mindezeket a dolgokat intellektuálisan kell megértened. Meg kell próbálnod átitatódni vele, kontemplálni rajta és aztán Diksát adni és fogadni rá. Diksát adni még erőteljesebb, mint fogadni azt, úgyhogy csak csináld. Aztán egyszercsak az elmén kívül találod magad. Jelenleg belül vagy az elmédben. Minden keresés az elmén belül zajlik, ahol nincs más, csak szenvedés, mert az elme behatárolt.

Ahol behatároltság van, ott megosztottság is. Ahol megosztottság van, ott konfliktusok vannak. Ahol konfliktusok vannak, ott az energia elvesztegetése, szenvedés és nyomorúság lehet csak.

Másrészről, ha az energia meg van őrizve, akkor az energia nyugalma annyi, mint meditáció, öröm, áhítat és szeretet.

Amit tenned kell az elme keretrendszerén belül - melyet börtönnek hívunk - hogy szépen elrendezed a bútorokat. Egy kis biztonság a családodban, az anyagi helyzetedben, a hírnevedben, ebben és abban, ez mind nagyon gyönyörűen megoldja, hogy kezelni tudd a szenvedést.

Nem ellenzem, ez tökéletes, menj és csináld. De akkor nem fogod megtapasztalni azt, milyen valójában élni. Csak gyönyörűen létezgetsz.

Tehát ki kell jönnöd ebből az elmének nevezett börtönből. Ha elgondolkodsz ezeken a tanításokon, adsz és fogadsz rá Diksát, akkor egyszercsak valami furcsa történik. Felfedezed, hogy fokozatosan kikerülsz az elme nevű börtönből.

Ahogy kikerülsz az elmédből, láthatod a saját gondolataidat, azt, hogy a gondolkodás történik, nem pedig te gondolkodsz, csak megtörténik a gondolkodás, a beszéd és a tettek. Gyönyörűen és tökéletesen történnek. Csak akkor van zavar és tökéletlenség, ha azonosítod magad velük.

Ha egyszer kikerülsz, minden úgy fog történni, mint a légzés vagy az emésztés, minden automatikusan.

Nem lesz helyes tett vagy helytelen tett, csak tökéletes tett. Minden magától történik, és ennyi. Akkor megtapasztalod, hogy a szeretet, amiről a kérdést feltetted, az a tiszta szeretet. Ha már kívül vagy, akkor ott tiszta Szeretet és Öröm van.

Ford. KG 2020 11. 22.

(Megj.)

Ezt a tanítást (és a hozzá kapcsolódó gyakorlatot) először 2010-ben hozta nyilvánaosságra Srí Bhagavan, és abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy pont egy Magyarországnak adott Szatszang során.

Március elején, vagy aznap, vagy pár nappal Srí Bhagavan születésnapja környékén Mónika egy újpesti étterem konferenciatermében foglalt helyet. Összeadtunk pénzt egy nagy tortára, azt terveztük, a tanítások meghallgatása után felköszöntük Bhagavant és megesszük a tortát. De egy ponton az történt, hogy feltűrte a karján a gyönyörű díszruhát és hihetetlen intenzitással megkérdezte: "meg akartok világosodni?" Mikor kiabáltuk, hogy igen, akkor foglalta össze ilyen formában a tanítást és egy gyakorlatot is adott hozzá. Ezek voltak az ún. Mukti-mondatok: "a gondolatok nem az enyémek, az elme nem az enyém, ez a test nem az enyém" és így tovább, talán néhányan találkoztak vele programon. Ezeket 7x kellett elismételni és az utolsó gondolatot pedig 49 percen keresztül. Ekkor el is köszönt, mondta, hogy csináljuk, és a végén vegyünk Diksát a Pádukából.

Az utolsó mondat: "I am existence, consciousness and bliss" ami a szanszkrit szat - létezés csit - tudatosság és ánanda - ok nélküli boldogság és öröm angol megfelelője. Itt felléptek némi fordítási  különbözőségek, ezért más trénerek más kifejezéseket használtak. A lényeg viszont az, hogy megkapta a világ, és épp rajtunk keresztül!