|
2000-2005
2006.03.01. 15:34
 Csak a macskák járnak, Tűzvész után, Tükör-cserepek, Szól a csalogány, Kérd Azraelt, A halott szív imája, Toll
Csak a macskák járnak
Csak a macskák járnak-kelnek
Csak a macskák járnak-kelnek éj sötétben, köd-ruhában
Bársony-márvány csend-talárban
Csak a holdfény villog
Csak a holdfény csillog-villog
Csak a holdfény csillog-villog tükröd arcán félhomályban
Félhomályban, köd-ruhában
Bársony-márvány csend szobában
Ne félj, kicsi látnok
Csak a holdfény villog
Csak a macskák járnak-kelnek köd ruhában, éj-ruhában
Tépett bársony holt-ruhában
Elmúlt árnyak csend-honában
csak a macskák járnak
-------------------------------------
Tűzvész után
Mikor Isten megalkotott
Szívembe aprófát rakott
Kerozint öntött rá s napalmot
És papírusz-sásból halmot
Nem tudja Nála senki jobban
Egy szikra kell és lángralobban
Pusztító tűzvész körbefut
E lángtengerből nincs kiút
Úgy tombol, őrjöng, nem kegyelmez
Narancsszín láng az égre nyelvez
Felperzsel fát, házat, világot
Ellenséget és jóbarátot
Még a rideg fém is elolvad
Felforr a víz, a szikla sorvad
Szikrázva roppan önmagába
A fáklya élő tűzvirága
A füstfelhőbe fúl a nap.
Már nem lehetne komorabb
a táj, a földön úgy parázslott
Az eleven, izzó zsarátnok
A szikra száll, a pernye hull
Fényes nappal bealkonyul
Alászitál korom-vetés
Mint elátkozott hóesés
Alábbhagy lassan, füstbe fullad
Egypár fahasáb meg-meggyullad
Felélve már a tartalékot
Elpusztítja a maradékot
Mikor már mindent felemésztett
(beteljesült halálos végzet)
Sötét mélységbe nézek én
Felperzselt lyuk szívem helyén
-----------------------------
Tükör-cserepek
1.
Tengermély üreg két szemem
Könnyek sötét tavába lát
Kimart két mély patakmeder
Az arcom árkát szeli át
2.
Reggel mikor felébredek
Pár perc, amíg kiderül
Én vagyok, vagy egy szörnyeteg
Halandó bőrömön belül
3.
Most óvatosan lépkedünk
Csend-hártya, hogyha beszakad
alattunk, bizton eltűnünk
A mély, sötétlő ég alatt
4.
Mostmár nem kell, hogy itt legyél
Szívemben élsz te múlhatatlan
A jázminbokron kis levél
S te nézed virágbaborultan
5.
Mire a nap majd körbeér
Vakon világló égi pályán
Talán szívembe visszatér
a derű, mint egy szép szivárvány
6.
Ízisz fátyla jótékonyan
Beburkol még, a csend körülvesz
Nem sietek már. A félhomályban
pacsirta szól: mindjárt felébredsz!
-------------------------------
Szól a csalogány
Dalol a csalogány. Kis barna madár az ágon
Felhallatszik a mennyországba
Lehallatszik a pokol fenekére
Mindenki hallja széles e világon
Csak én nem. Angyalok nézik szememből
Démonok hallgatják fülemen át
Elnyomja még a vad harsonát
Kiveszett a lélek szívemből
Kiszikkadt szív, felperzselt lélek
Dermedt láva, szenesült fák
Erdőtűz után füstölgő világ
Egy sivatag közepén élek
Szól a csalogány. Köröttem bugyborékol
Forrong, tobzódik az élet
Szívemben nincs már - alig van – eszmélet
Habokba fúl a messzi távol
A Szent Gyertya kihunyva pislákol
Kis fénykörén kívül került
Minden öröm, s mely jól sikerült
Virágzó réten elvarázsol
S varázsfuvolám sincs már
Távoli ködös ígéret
S a várakozás, mely nem ér véget
Elszállt üzenet nem vár
Hiába tudom, mit reméltem
Elfeketedett a fényes múlt
Derűs jövő bealkonyult
S jó pásztor nem vezeti a léptem
Jöjj kis csalogány. Vezess át
Szent Orfeuszként a halálon
Kietlen, csendes alvilágon
Míg fénybe nem ér a bárkánk
Akkor majd emlék lesz a küzdés
Újra gondolatok és érzelmek
Benépesítik bent e kertet
Felszabadító újrakezdés
Emlékszem majd a csalogányra
Verdeső szárnya nyitja útját
Kibontja-oldja s veti fátylát
Verdeső űzött vad-világra
Csapdába esve felvilágol
Kihunyva újra lángra lobban
Jéggé vált szív életre dobban
S magába zár a messzi távol
-------------------------------
Kérd Azraelt
Egy vagyok
Közületek, Angyalok
Láblógatva a háztetőn
Szárnyamon
Szárad a hímpor, csillogón
Kérd Azraelt, tanácsot ad
Életbe zárt
Gyöngyfényű kagyló
Pelyhes kis hófehér madár
Bordáim
Ketrecébe zárva vár
Kérd Azraelt, tanácsot ad
Virágfa áll
A ház előtt, nagy tenyerén
Óvatosan egyensúlyozva szirmokat
Életem
Virágkagylója két kezem
Óvó ölében megmarad
Mikor nincs
Mit tenni mást, mi jó
Sziromzáporral elhalad
A valóság...
Ha nem tudod, hogy mit tegyél
Kérd Azraelt, tanácsot ad
-------------------------
A halott szív imája
Sem vágyak, sem korlátok
Sem korlátok, sem vágyak
Nincsenek bennem fények
S nem bujdokolnak árnyak
Sem öröm, sem vidámság
Se szenvedés, se részvét
Se szenvedély, se kétség
Nem járja át e tájat
Na lássuk, hogy mi nincs még?
Nincs tűz, mely fellobogna
Se jég, mely elcsitítná
A felhorgadó lázat
Van felhő, van virágszál
Van madár fenn az égen
Van lugas, mely befoglal
Zöld keretébe szépen
Na lássuk, hogy mi van még?
Van óceánnyi fűszál
Hátára vesz s elringat
Elúszom sodrásánál
Van óceánnyi fűszál
Megsimogatja arcom
S ha ujjaidnak érzem
Az érintés továbbszáll
Van óceánnyi könnycsepp
Holt szívemet kimossa
Évezredek reményét
Lágyan a porba fonja
Mert nincs remény, tudom már
Bár ő halt utoljára
Tört szirteken visszhangzik
A halott szív imája
-------------------
-------
Toll
A szeretet toll
Ott legyen
Jó helyen
Szárnyad végén, hogy emeljen
Azúrkék fények otthonába
Vigyázz, ki ne tépd
Meg ne öld
Be ne tömd
El ne zárd korlátozó
Fullasztó párnacihába
Jól figyelj hát
Itt megfojt
Ott emel
Terajtad múlik
Hogy' használod
A szeretet toll
Felviheted
Röptetheted
Szép szívedet, vele
Az egész világot
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
