17. Csillag

Eltemetett csillag

Nézd, az út szélén heverő

Kibelezett plüssmackó hasát

Négy napja veri a nyálkás eső

Könnyeit beissza a föld

Fekete rögökre omlik

Szétmorzsoló kezeim között

Eltemetve mélyen a lélek

Feslő kócú rongybábú

Elkopott bábszínházban élek

Díszletéről pattog a festék

Hólyagaiban felvilágol

a nyers fa, meglazult ereszték

Elásott csillag, földbe mélyen

Párálló rögök otthonában

De még pislákol a fényem

Még őrzöm bent, még itt világol

Madár jön majd a messzi távol

Smaragdszín fények otthonából

Kell majd erőm, hogy fesse tollát

Elrugaszkodni kell a bordák

Eltemetett fény, szép mennyország

 18. Hold

Lin Csi Apát

Lin Csi Apát

Éveken át

Sok éjszaka nézi a Holdat

Kíséri a fény

Az égi remény

Megtalálja őt holnap

Oly árva a lány

És oly halovány

Gyöngyfényű arcán az árnyék

Lin Csi Apát!

Éveken át

Évezreden át is várnék!

Ha lenne remény

Hogy felkel a fény

A Hold sugarából az ajtó

Kinyílna ma még

A fényben a rét

fűszálaiból font hintó

Elindulna velem

S a szép szerelem

Holdfénye ragyogna a tájra

De Lin Csi Apát

Éveken át

Kolostort zárat magára

Elillan a fény

Az égi remény

Vízparton hajlik a nádszál

A tükre üres

Az égre se les

Mikor madárka rászáll

kezére. De még

A mély menedék

Ajtaja sarkig kitárva

De Lin Csi Apát

Egy életen át

Ott marad csodára várva

 19. Nap

Fényspirál

Akvamarin fény

Átlátszó zöld világa körberagyog

Híg levegő

Tiszta azúr kelyhének habján

Égre zubog

Szent fénye a napnak

Fák tetején

Megcsillan százszor s összetörik

Pelyheiből

Kibomlik szirma a szélbe

Felrepíti

Szárnya a fénynek az égbe

Tollaimon

Megcsillan a napfény

Híg levegő

Nincs súlya a testnek

Elrepülünk

Már rég odahagytam

Fény-szerelem

Egy toll csak a szívem

 20. Végítélet

Tenger és Sivatag

A sziklafal jobb oldalán

A határtalan tenger

A sziklafal jobb oldalán

A sivatag, mely elnyel

Vándort, tevét s a népet

Kik oly sokat költöznek

Hol odafenn a héják

Oly hangtalan köröznek

Vízcsepp, ha hull homokra

Nyom nélkül elszivárog

Homok, ha hull a vízbe

Alászitál a mélybe

Egymás halála végül

A sivatag s a tenger

Csak szemben áll örökre

Míg fénye elsötétül

Az égi csillagoknak

Míg napjaik kihunynak

S a lelkek lángja lobban

S a fények elborulnak

Magába hull a mélység

S a tágas tér felrobban

És leszakad az égbolt

S négyfelől fúj az orkán

A szikla büszke ormán

Találkoznak majd végre

A sivatag s a tenger

És felcsapnak az égre

A tenger puszta tajték

Homokvihar fölötte

Szikraeső a mélyben

S egyesülnek örökre

 21. Világ

Ringató

Itt ülök én

Barátaim ölén

Vörösbegy barátom

Megrebben az ágon

Falevél testvérem

Vitorláz a szélben

Napsugár testvérem

Felragyog az égen

Napfivér, Holdnővér

Lánggyermek, Hegytestvér

Szellőlány, Hullámfi

Jégpáfrány csillámlik

Csendpáfrány hullámzik

Jégpáfrány, szellőlány

Felhőből kisbárány

Holdfényből fénypáfrány

Itt ülök én

Isten tenyerén

Testvéreim ölén

Ábrahám kebelén

Tiszafám elringat

Fűtenger elnyugtat

Ajtót nyitok én

És befogad a Fény

 22. Bolond

                  Barátom voltál s megszerettelek

                  Szerelmem lettél s elfeledtelek.

                  Majd elhagytál, s úgy érzem, meghalok

                  Most mondd! Hát nem bolond vagyok?