Kicsit olyan lettem, mint a gyerek. J�, egy daru! Egy fa! Egy aut�! Nagyon intenz�ven jelennek meg a dolgok, a h�tter�kben viszont csend van. Az elme egy�ltal�n nem tolakodik, de ha sz�ks�g van r�, el�l�p �s enyhe szemreh�ny�ssal vegyes ir�ni�val mutatja meg, mi lett volna, ha nem teszi ( pl. az �veges szekr�nyb�l nem azt az ed�nyt vettem volna el�, amibe az olajat kell �nteni, hanem azt, amiben a s� van). Ilyenkor h�l�s szoktam lenni neki a l�tez�s��rt.

Ami zavarba ejt�, hogy a "semmib�l" olyan eml�kek bukkannak el�, amelyeket m�r teljesen t�r�ltnek �reztem, de t�lt�s n�lk�l. Pl. felmer�l valami, �s megjelenik a vele kapcsolatos eml�k, amikor szenved�sb�l cselekedtem. Az eg�sz helyzet, �sszef�gg�seivel egy�tt �gy pattan el�, mint Pallas Ath�n� Zeusz fej�b�l, teljes fegyverzetben, k�szen. Ezt r�gebben nem lehetett volna, ha nem akartam volna napokig s�rni, most viszont van bennem r�szv�t, de csak mikor l�tsz egy szenved�t nem amikor veled t�rt�nik valami.

MOst az el�bb ford�tottam le a leg�jabb tan�t�st �s tal�n el�sz�r �rtettem meg, mit akart Sri BHagavan mondani. Persze �pp el�g tan�t�st olvastam, hallgattam, ford�tottam, de az csak halott inf� volt, semmi m�s.

�gy viszont el�gg� 22es csapd�ja: akkor �rted, mikor m�r kint vagy a v�zb�l, amib�l kih�zni hivatott.

A legfurcs�bb viszont a bels� k�rnyezet v�ltoz�konys�ga (b�r most meg�rtettem, hogy leford�tottam a tan�t�st). Mintha alig lenne kontinuit�sa - persze nyilv�n van, eml�kek, identit�s, szem�lyis�g-elemek stb. de az egys�gess�g �rzete (a "t�ska") teljesen elt�nt. A tapasztalatok a "semmiben" lebegnek - de ami elveszett, az egy�ltal�n nem hi�nyzik. Volt az Aranyketrec c. k�nyvben egy szerepl� (egy �polt az elmegy�gyint�zetben): "Tulajdonos J�zsi b�csi", aki mindenre azt mondta, hogy az �v�. A birtok, az �p�letek, az orvosok �s a szem�lyzet az � alkalmazottai, stb. Ugyanilyen elmebetegnek �rzem az "eny�m" sz�t. Persze nyilv�n vannak ruh�im, a h�z ahol lakom, a fizikai test, a v�rm�rs�klet, stb., meg f�leg a v�leked�sek, az akarat, hogy a dolgok hogy vannak rendben, de ez nem megy �t olyan k�nyszer�t� m�don, mint r�g. Van, kell, sz�ks�ges, rendben van, �s ennyi.

Amit�l a legjobban f�ltem, hogy majd egy tehetetlen b�b leszek, mindenki �gy r�ngat, ahogy akar, az nemhogy bek�vetkezett, hanem megsz�nt, mivel csak most l�tom, hogy� eddig milyen er�tlens�gben �ltem. Vagyis a hamis �n-nek kev�s ereje volt. Ennek a mostani nem l�tez�nek meg nincs, m�gis van.

Mikor 2012ben, nagyon magas tudat�llapotban hazaj�ttem Indi�b�l �s kimentem a piacra v�s�rolni, t�bbsz�r le�ltem s�rni, annyira sajn�ltam azt a sok embert, aki �tellel teli szatyrokkal �s szenved�, d�lt arccal rohang�lt fel-al�, mikor p�r napja m�g az alult�pl�lt arcokon csod�ltam a ragyog� �let�r�m�t.

Lilla, aki k�s�rt, azt mondta, olyannak l�tott, mint aki rettent� gyenge, ugyanakkor hat�rtalanul er�s.

Azt hiszem, most valami ilyesmi van. Nincs er�, mert nincs mire haszn�lni, mert nem akarok megszabadulni semmit�l. Ami rossz, att�l szenvedek, ami �rtalmas, elker�l�m vagy kezdek vele valamit, de nincs ott az ellenkez�s, hogy ne az legyen, ami van. (kiv�ve, amikor igen)