4-�n tartottam egy programot, melyen Gan�s�hoz foh�szkodtunk, hogy s�p�rj�n el minden akad�lyt a k�r�s�nk el�r�se �tj�b�l. az �n k�r�sem a Sz�v kivir�gz�sa volt.

Az �jszaka k�zep�n rettenetes hasi f�jdalomra �bredtem ami maxim�lis d�zis f�jdalomcsillap�t� hat�s�ra is csak kicsit enyh�lt.

Orvos, p�r nap m�lva k�rh�z, ahol egy�tt v�rakozunk egy hasoln� h�zasp�rral a vizsg�latra, a k�s�r�ink besz�lgettek, a h�lgy k�s�bb a mellettem l�v� �gyra ker�lt. M�g meg is jegyeztem, hogy hasonl�an g�rnyedten megy, mint �n (kb egykor�ak is voltunk), elmondta, hogy neki is kb akkor kezd�dtek a f�jdalmai, mint nekem.� Az egyez�s itt v�get�rt, mert �t azonnal megoper�lt�k s�lyos gennyes t�lyoggal, engem pedig n�mi gy�gyszeres kezel�s ut�n m�snap hazak�ldtek.

Itt j�n a dolog l�nyege, vagyis az, hogy �szrevettem �s ki is bontottam az aj�nd�kot. Ez a d�nt� k�l�nbs�g az AMI VAN �s az AMIT KOMMENTELEK k�z�tt. A fent le�rtak a t�nyek, gondolhatod, hol itt az aj�nd�k, a szenved�s, retteg�s, betegs�g mi�rt aj�nd�k.

Elmondom.

A Sz�v KIvir�gz�sa el�tti legnagyobb akad�ly az elz�rk�z�s. Mivel elkezdtem egyre jobban �rezni magam egyed�l, szeretem a csendet, nyugalmat, ami k�r�lvesz, voltak olyan gondolataim, hogy nincs is sz�ks�gem semmilyen emberi t�rsas�gra. Nagyon kev�s ember k�pes �tjutni ezeken a falakon, nekik is nagy figyelemmel kell lenni, nehogy nyomuljanak, mert azonnal bez�rk�zom.

Ez a p�r nap Gan�sa erej�vel s�p�rte el a hat�raimat, intimszf�r�mat, kiszolg�ltatott m�soknak, csal�dtagjaim �s idegen emberek j�indulat�nak �s seg�ts�g�nek. R�k�nyszer�tett, hogy kapcsol�djak, mik�zben f�jdalommal �s f�lelemmel k�zd�k. Sz� szerint levert a l�bamr�l �s kil�k�tt az �sszerakott konfortz�n�mb�l.

A m�lypont azon a napon k�vetkezett be, mikor Sri Amma �s Bhagavan Darsant adott Ekamban, azon a fesztiv�lon, amint tavaly �n is r�sztvettem. Elvitt a megad�shoz �s felszabad�totta a t�lteteket. Onnan csak kifel� volt, kedves Diks�s t�rsaim �ld�sait is �lveztem egy felk�r�sem ut�n �s sz�pen lassan elkezdett m�lni a betegs�g.

Tiszt�n mutatta az Istenem (a szobat�rsamon kereszt�l), hogy ak�r sokkal nagyobb szenved�st is m�rhetett volna r�m. Ez volt a sz�ks�ges minimum, hogy megtanuljam a tan�t�st.