Na ez eléggé értelmetlennek hangzik. Valószínűleg a folyamatok egy bizonyos pontján már ez az irogatás-kényszerem is el fog múlni, mindenesetre még megvan. A naplók döntő többsége kézírásos, ide csak egyes olyan dolgok kerülnek be, amiket megosztásra érdemesnek tartok. Viszont az a bevezető azért született, mert reggel beírtam valamit, amire már egyáltalán nem emlékszem, és nincs kedvem két emeletet menni, hogy megnézzem. Viszont találtam egy verset (a Szaksatkára -  a cím az utóbbi időben fellépett csodákra utal), amit egy kicsit továbbírva és átfésülve közzé is tettem.

Mostanában alig-alig írok valamit (mármint verset), és azt vettem észre, hogy akkor írtam a legjobb dolgokat, amikor "csúcsra járt" a lelki szenvedés.