Teljesen elkpeszt, ami trtnik. Tnyleg le kellett menni a legaljra, le kellett szedni mindent, sz szerint, hogy a rt kis kacsbl hatty lehessen.
Tnyleg eslytelen bizonyos programokkal, bizonyos vlekedsekkel haladni (jrni se nagyon, nemhogy replni), s tnyleg csak az Isteni Kegyelem tud megszabadtani ezektl.
Sr Bhagavan azt mondta az egyik tantsban, hogy "nem ltl mg egy pillanatig sem, nem ittl meg egy pohr vizet, nem llegeztl, br mindezeket sokezerszer megtetted, de soha nem voltl tudatban"
Tnyleg gy rzek, s annak sem voltam tudatban, hogy n vagyok, vagy hogy ki vagyok n, annyira bele voltam szdlve a szerepekbe, elvrsokba, a programok automatizmusba, meg a fejemben men folyamatos diriglsba s tlkezsbe.
Azt mondjk errl az llapotrl, hogy "elvsz az n". Ht n gy rzem, hogy pont meglett. De az a valdi, igazi, autentikus, minden nyomaszts nlkli. Egyszeren minden pillanatban LTEZEM, s ez valami olyan csodlatos, hogy el nem lehet mondani.
Az is most tudatosodott, hogy nemcsak nekem van vgetlen nagy szksgem Bhagavanra, hanem neki is rm, hiszen azt a feladatot, azt a munkt, ami rdekben leszletett valaki, azt csak tudja megcsinlni, s ha nem lenne r szksg, akkor meg se szletett volna. Mg akkor is, ha valami szrnysget tesz, valahogy a vilg szvetbe az is beleillik, az az feladata.
A legviccesebb, hogy ez az lsg valahogy olyan termszetes, mintha eddig nem lett volna normlis a ltezsem
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
