Ma reggel megint �gy keltem fel, hogy nem l�tezem. Hatalmas csal�nak tekintem magam, hiszen elj�tszom a vil�gnak, az embereknek, a f�rjemnek, hogy l�tezem, pedig nem.

"Nincs itt szem�ly egy�ltal�n"

Van test, vannak �rz�kszervek, amelyek csod�latos �lm�nyeket k�zvet�tenek, van "valaki/valami" ami most itt �r, tapasztalja az �rz�kszervek �ltal k�ld�tt inform�ci�kat, �s k�zben hat�rtalanul j�l �rzi mag�t, mert minden bej�v� �szlelet hatalmas �r�met gener�l, de azt mondani, hogy "�n", az valami hatalmas hazugs�g.

Nincs id�.

Amikor megyek le a l�pcs�n, akkor� csak az adott l�pcs�fok� l�tezik, a l�pcs� alja lehetne ak�r az� Univerzum m�sik sark�ban is. Ami l�tezik (de olyan hihetetlen intenzit�ssal, mint tal�n m�g soha), az a ruh�k suhog�s�nak hangja, az �rzet, ahogy a test s�lya nyomja a l�pcs�t a talpon kereszt�l, meg m�g rengeteg ilyen csod�latos �s �lvezetes dolog.

Persze viszonylag k�nny� becsapni a k�lvil�got, mivel a k�ls� szeml�l� sz�m�ra minden v�ltozatlan. Ugyanaz a test, ugyanazok a feladatok - csak pl. ma takar�t�s volt, mint �ltal�ban h�tf�nk�nt, de nem l�pett fel ellen�ll�s a kb. h�romnegyed�n�l, amikor a test elf�rad �s elkezdi szabot�lni a feladatokat, gondolatok sincsenek - f�leg nem olyanok, hogy nem ezt akarom csin�lni, hanem m�st - �s most v�lt vil�goss�, hogy akarat sincs egy�ltal�n. Feladatok sora van, amin meglep� hat�konys�ggal lehetett v�gigvinni a testet �gy, hogy nincs semmi ellen�ll�s. Valahogy szupravezet� lettem.

N�ha, "rohamokban" bet�r az �r�m �s a h�la, egy�bk�nt meg csak egy k�nny� t�gass�g van, t�r, amiben vannak a dolgok, �s a v�gtelen csend.