| | Tapasztalat |
Tiszta hullmvast, most kt napja tettem fel bejegyzst egy teljesen magas megvilgosodott llapotrl, a mai nap pedig megint tltettel kellett dolgoznom. A cme: "szeretetlensg" s mr a Mulamantrt alig brtam elmondani, olyan ers volt a tltethez kapcsold fjdalom, elkerlt az sszes felvigyz teljesen szeretet nlkli kapcsoldsa gyerekkoromban, anym ambivalens szeretete, amiben mindig ott volt egy kis lenzs s/vagy viszolygs, aztn bejtt a klvilgbl az, amikor teljesen megtrnek s nmaga teljes megtagadsra knyszertenek gyerekeket, s az a (sajt) program is, hogy ha kzel engedek magamhoz valakit, akkor az okvetlenl visszal ezzel. Nem bzhatok senkiben, s ha mutatom, hogy valami (brmi, egy llat, egy trgy vagy valami esemny) fontos s drga nekem, akkor lehet az elpuszttsval sakkban tartani.
Borzalmasan fjdalmas volt, de csak rvid ideig tartott, mert nem volt mell ellenlls pakolva (ezt elg hossz s keserves munkval lehetett elrni, de sztem nem is lehet mshogy - fleg ilyen ers - tltettel dolgozni)
Vgl, mintegy feloldsknt bejtt az a sok ember, akiknek gy vagy gy tudtam segteni, a sok szeretet, ami ramlott felm tlk (br a program csak rszben engedte tudatostani), aztn reggel, amikor tantsokat kerestem a neten, ezt talltam:
Mindig veled vagyok, soha ne flj, emlkezz r, hogy itt vagyok akkor is, amikor a leginkbb egyedl rzed magad. Amikor sokszor srtl ezeltt – n is srtam. Szeretlek. Stljunk egytt a lemen nap fnyben, Drga Gyermekem, egytt reztem veled. Tudom, hogy mindig veled vagyok, nem vagy egyedl. Az irntad rzett szeretetem vgtelen, mivel az enym vagy, jobban szeretlek, mint te sajt magadat. Szeretlek, gyermekem.
SR BHAGAVAN
|
|