Tegnap volt a Muh�rta, valamif�le kozmikus egy�tt�ll�s, amikor kollekt�v tudatoss�g-emelked�sre van lehet�s�g.

Csin�ltak napkeltekor �s napnyugtakor nemzetk�zi programot �s d�lben helyit, kett�t megcsin�ltam bel�le, �s a m�sodik igaz�n fantasztikus volt.

T�bb mint 700 r�sztvev� volt a nemzetk�zin, �s ahogy p�szt�ztam a k�p�ket azoknak, akik Ananda �llapot �tad�st k�rtek, valami t�rt�nt velem.

El�sz�r csak az jutott eszembe, hogy milyen k�r, hogy m�r nincsenek azok a nagy l�tsz�m� programok - sajnos �gy, a covid ut�n az ember nem megy el j� sz�vvel egy csom� m�sik ember k�z�, pedig annak �sszehasonl�thatatlan hangulata van. F�leg Indi�ban, ahol 5-600 f�s programok voltak, de m�g az itthoni 50-100 f�s programoknak is eg�sz m�s a hangulatuk, mint egy online programnak. Ahogy n�zegettem a r�sztvev�ket, �s pr�b�ltam tov�bb�tani az Anand�t, �gy er�s�d�tt bennem az �rz�s, hogy mennyire szeretn�m meg�lelni mindegyik�ket. Ma pedig, amikor kimentem t�bb helyre v�s�rolni, d�bbenten tapasztaltam, hogy megsz�nt az elz�rk�z�s.

A k�t "e" az elz�rk�z�s �s az ellen�ll�s, ami a 4-es �s az 5-�s Csakr�t blokkolja, volt az �n k�t legnagyobb probl�m�m.

Az ellen�ll�s mostanra m�r a t�red�k�re cs�kkent, az elz�rk�z�s viszont jelen volt, �s kiv�l�an �reztem magam benne. Voltak persze mindenf�le magyar�zatok, introvert�lt vagyok, �letemben �pp eleget hallgattam mindef�le panaszkod�st, most m�r ne hivogassanak, stb. de igaz�b�l pontosan tudtam, hogy melyik elme-programban van m�g annyi �zemanyag (t�ltet), hogy k�pes m�k�dtetni ezt az "e"-t.

Viszont a Muh�rta (�s ez a program) gyakorlatilag valahogy kivezette ezt a t�ltetet.

F�ggetlen�l az elz�rk�z�st�l, �n kedves szoktam lenni az emberekkel, de ez a fajta odafordul�s �s kommunik�ci� gy�keresen m�s volt, mint az eddigi.

A f�rjem mes�lte a volt t�rs�r�l, hogy pontosan tudta, hogy az �zletben merre j�rt m�r, mert ahova m�g nem �rt el, ott mosolyg� dolgoz�k voltak, de ahol m�r j�rt, ott mindenki s�rt vagy szents�gelt.

Most ennek a ford�tottj�t vettem �szre magamon: mosolyg�, der�s embereket hagyok magam ut�n.

Ennek a t�ltetnek volt egy olyan dupla-csavarja is, ami azt mondta, hogy mindent az ellenkez� m�don kell csin�lnom, mint az any�m, akinek egyszer� azt mondta az egyik bar�tja: "ahova bel�psz, ott kis�t a nap". Ez sz�m�ra tudatos, alapvet� ig�ny volt, hogy mindenki szeresse, csod�lja, ez�rt �n f�lig-meddig tudatosan visszafogottan szoktam idegenekkel viselkedni, de ez, ami ma t�rt�nt, eg�szen m�s. Ennek nincs oka vagy c�lja, egyszer�en csak �gy esett j�l �s �gy j�tt, term�szetesen.

R�gebben sajn�ltam azokat, akik nem �rzik j�l magukat egyed�l, mert �n a vil�gon a legjobban egyed�l szerettem lenni, m�g azoknak a t�rsas�ga is f�rasztott, akiket szerettem. Most ez is gy�keresen megv�ltozott, mert ugyanolyan j� valakivel lenni, mint magammal.

Rem�lhet�leg megmarad hossz� t�von, mivel ezek az �tt�r�sek �ltal�ban id�vel vesz�teni szoktak az intenzit�sukb�l, mindegy, majd kider�l.�

�

�