Valami nadrgokat kellett bevinni a terembe, hvtam anymat is, hogy jjjn, de nem akart. Mikor odartem, a terem eltt vmifajta fesztivl volt, olyan, amit a krisnsok szoktak tartani, eladkkal, vsrral, s ott lt Amma.
Maghoz intett valami "j, akkor legyen" arckifejezssel. Leborultam eltte, s tisztn lttam a Ltuszlbt, a 2. ujjn volt egy ezstgyr. Megrintettem, s akkor felhangzott a fejemben: "mi a krs?" Eldadogtam, hogy "Felttel Nlkli Szeretet megtapasztalsa".
Amikor pedig felbredtem, akkortl velem volt Amma. Sz szerinti, fizikai Jelenlt, erre gondolhatott Pl Apostol, amikor azt rta, hogy: "lek tbb nem n, de l bennem a Krisztus".
tfutott a fejemben, hogy az a legersebb program, amitl a legjobban szenvedtem egsz letemben, hogy mintegy tkrknt felveszem brki szemlyisgt, aikvel kapcsolatba kerlk, most a legnagyobb elnymm vlt, mert a fizikai Amma van bennem ahelyett a sokfle, szenvedst okoz szemlyisg helyett, amit Sr Bhagavan nemes egyszersggel csak paprkosrnak (ms szavakkal kuknak) nevezett.
Kiraktam az oltrra a Srimurtijt, kezdetnek sikerlt egy rendkvl ers Szdhant csinlni, j ers Transzferrel, s gy gondolom, hogy az letemben most nyugodtan egy jabb idszmtst vezethetek be, nullrl, amikor az "n vagyok" = Amma.
Tv teszem magam brmifajta nagykpsg utn, de csak alzatot tallok. Az egsz napom innentl arrl fog szlni, hogy hogyan szolglom, hogyan lehet minl jobb Neki.
Tbbszr - igazbl minden elrelpsnl - reztem, hogy ez valaminek a KEZDETE, nem pedig egyfajta megrkezs.
|