Ez m�g m�lt h�ten t�rt�nt, amikor olyan h�s�g volt. Lementem a szentendrei szabadstrandra, nagyon szeretem azt a helyet. Amikor bementem a v�zbe, mindig azt j�tszottam, hogy kicsit felgyaloglok, azt�n a part ment�n engedem lesodorni magam. Szeretek (strandon is) csak r�fek�dni a v�zre, �s "uszad�kf�t" j�tszani. Itt viszont ahogy r�fek�dtem a v�z felsz�n�re, eggy� v�ltam a Dun�val. Nem az volt, hogy lebegek �s sodor, s�t, egy�ltal�n nem sodort. Csak nyitott szemmel lehetett a halad�st megtapasztalni, �n egy�bk�nt �lltam, vagyis fek�dtem, �s teljesen mozdulatlan voltam. �n voltam a foly�, �s legsz�vesebben soha nem j�ttem volna ki. Olyan idegennek t�nt, hogy kimegyek a partra, t�r�lk�z�, h�tizs�k, H�V, hazamen�s, stb. stb, valahogy sokkal norm�lisabbnak �s term�szetesebbnek t�nt, ha az id�k v�gezet�ig itt vagyok eggy�v�lva a foly�val. Olyan leszek, mint a t�bbi uszad�kfa, utazom a partok k�z�tt, ez a test lassan lem�llik a tudatoss�gr�l, �s csak a puszta tapasztal�s marad.

Sajnos egy id� ut�n az elme k�zbeavatkozott �s mindenf�le testi ig�nyekkel l�pett fel, ez�rt ki kellett j�nn�m, de megd�bbenve tapasztaltam, hogy onnant�l elkezdt�nk kapcsol�dni a foly�val, vagyis megmaradt a kapcsolat. A hull�mok �gy csobogtak ki a partra, mint mikor egy kedves bar�t ny�l fel�d, hogy megsimogasson.

Egy eg�sz hatalmas foly� lett a bar�tom.

Mindig tudtam, hogy ha majd el�rek oda, ahol lehets�gesek ezek az egys�g-�lm�nyek, akkor nekem az "egys�g a term�szettel" sokkal el�bb fog bek�vetkezni, mint az "egys�g a t�bbi emberrel".