2009/1
2009.02.05. 15:54

Tizenegy varjú, Csendes kis hang, A mágus dala, Nézz és láss, Ébredés, A sólyom, Reggel, Szuzi
Tizenegy varjú
Tizenegy varjú
A hóesésben
Fenn feketéllő
Tizenegy árnyék
Tizenegy varjú
A háztetőmön
Befúrva csőrük
A hóesésbe
Tizenegy árnyék
A hófúvásban
Fekete éjben
Tizenegy őrszem
Mikor az ágak
Tiszta fehérben
Mikor a lélek
Mély feketében
Tizenegy őrszem
A hóesésben
Fekete tolluk
Megőrzi szépen
Picike szívük
A hóesésben
Fekete éjben
Megőrzi létük
Tizenegy árnyék
Tizenegy lélek
Tizenegy őrszem
Tizenegy élet
Hogy amikor majd
Újra felébred
Hófútta tájból
Tavaszra éled
Legyen, ki őrzi
- tizenegy élet -
Mikor kinyílik
Tágas eszmélet
Mikor az Isten
Körülnéz egyszer
Valaki itt van?
Látnak még engem?
Akkor felébred
Tizenegy Lélek
Aki megőrzött
Szívében Téged
Tizenegy varjú
Tizenegy élet
A hóesésben
Tizenegy lélek
KG 2009-02-17
-------------------------------------------------------------------------------------------------------
Csendes kis hang
Ha megmérettetsz Anubisz mérlegén
Legyen szíved tollpihénél könnyebb
Mikor a vágy
Lángtengere perzselte rommá
Azt hittem, könnyű
Pedig csak üres volt
Mikor a bánat
Sötét éjszakájába hulltan
Elfordultam a Fénytől
Nehéz lett, mint az ólom
Amikor üres volt
A szeretet kifordult régi rongyok
és szikkadt kagylóhéjak üregében
Halkan lopózott, mint szűkölő kísértet
Nincs ennél rosszabb
Semmi sem sötétebb
Ha akkor elégek
A Szívem kőként zuhan le
Átüti tán még a pokol fenekét is
Ha megmérettetsz Anubisz mérlegén
Jól vigyázz, mit viszel színe elébe
Tárd ki szív-palotád kapuját
Remegve lépj be
Lásd, mit rejtenek a sarkok
És – ó, jaj – mi trónol középen
Lépj be szív-palotád kapuján
Nézz bátran, egyenesen szemébe
Rezzenéstelenül
Ne hátrálj
Ne borzadj el akkor sem, ha sötétség
Faltól-falig ér szennyes áradatban
Az csak a súly, nem a Lélek
Légy csendben, és egyszer csak meghallod
Lágy, hívó szavát a Szívednek
Csendes Kis Hang, pici gyermek
Eltévedve fél a sötétben
Keresd meg Őt és öleld át
Dédelgesd nagy szeretettel
Mert ott van, csak halld meg a hívást
Téged vár ezredek óta
Meddig hagyod még dideregni sötétben
Fél egyedül, jöjj végre, öleld át!
Ne mástól várd, hisz a fényét
Tefeléd ragyogja először
Eltévedt, kicsi lélek
Elveszve mélyen az anyagban
Befúlva sűrű agyagban
Vándorol körbe örökké
Legyen elég már
Tedd az utolsó
Egyben az első, legbátrabb lépést
Mondd ki: Szeretlek!
E varázsszó
Széttöri rögtön
Elbutító börtöne rácsát
Menj, kérlek, várja a mátkát
Szívednek ezerszer megcsalt
Kicsi lénye
Menj gyorsan, öleld át
És ne engedd el
Soha többé
Meglátod, majd félreállnak
Mind a szörnyek meg a kétség
S ott marad Ő, mennyei fátyla ragyogva
Csak mondd ki: Szeretlek!
S nézz végre tükörbe
KG 2009-02-05
-----------------------------------------------------------------------------------------------------
A mágus dala
Minden kavics varázskő
Minden vízcsepp szent elixír
Minden kimondott szó áldás
Vagy a végzet szörnyű átka
Mindennek, mi égbe röppen
Szörnyű súlya lesz a fényben
Forgószél lesz minden sóhaj
Minden könnycsepp vizek árja
Jól vigyázz, hogy mint teremtesz
Bekötözött szemű mágus
Miből támad szent varázslat
Melyik percben hozol romlást
Katasztrófát a világra
Öleld karodba a sorsod
Vezesd végig fényességben
Helyezd a pázsitra szépen
Életednek gyöngypalástját
Varázsvessző legyen ujjad
Kimondott szó a teremtés
Határtalan létcsodája
Világtalan éjszakában
Teremts lámpát élő szóval
Mert tiéd az egész élet
Kezedben tartod a földet
Hold a hajad glóriája
Tenyeredből süt a napfény
Gyémánt a Szív palotája
Legyél hát az új Megváltó
Emlékezz az Ő szavára
Életednek teremtője
S megváltója lehetsz egyben
Bárhonnan is indulsz útnak
Minden kavics varázskő
Minden perc az élet kincse
Minden ember teremtő
Minden élet univerzum
Nagyon kérlek, vedd kezedbe
Öleld lágyan, tedd szívedre
Szeresd, őrizd csillogását
Szórd szét kincsét a világnak
Teremts álmot, szeretettel
Teremts létet, öntudattal
Nagy nyugalmat, öleléssel
Teremts békét, két karoddal
KG 2009 FEB 24
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nézz és láss
Míg lépked a lába az úton
Úgy sérül egyre a Lélek
Nézd csak a gyermeki arcát
Nem fedi ránc. A sötétség
Csúf hege nem lepi képét
Kis szíve tárt az örömre
Két keze fölfele tárva
Két szeme telve a Fénnyel
Angyalok tükre a lénye
Ám ha az Úton elindul
Lábának tőrt vet az élet
Ajkát a bánat bemetszi
Karja lehull és az ének
Kiszikkad ifjú szívéből
Szemeknek gyöngye belappad
Homályló tükör a fénye
Lelke bevész a sötétbe
Gondoktól görnyed a válla
Nézd meg a szörnyeteg arcot
Szívedet járja a részvét
hulláma át gyökeréig
Mert bár a lénye mennyország
Fényét a gond kitörölte
Földre szegezve a szempár
Sárba borulva az ember
Ő, aki egykor az Isten
Követeként fut a földre
Szívében szent üzenettel
Határtalan szeretettel
Istenre szegezett szemmel
Múljanak végre az árnyak
Ébredj életre, ember!
Szívedet fénybe, örömbe
Emeld fel végre örökre
Ne borulj többet a földre
Egyszer már nézz a tükörbe!
Nézz igazán a tükörbe
Könnyek mögé a szemedbe
Bánat alá a szívedbe…
Oly könnyű látni az Istent
Nézz csak a bánatos égre
Felhőruhában a napfény
Tündöklik fennen örökre
Fényét ragyogja a földre
Gyere, láss! Gyere nézz! Az örömre
Nem borul fekete fátyol
Eloszlik végre magától
Ha saját szívedről lehúzod
Gondjaid súlya leröppen
Éljünk már végre örömben
Ragyogjunk mély szeretetben
Öleld meg, kérlek, az Istent
Emberi álöltözetben
KG 2009 03 21
----------------------------------------------------------------------
Az ébredés
Most, reggel még külön vagyunk
A világ, s én
Párnákkal és takarókkal
Elválasztva
Nagyon lassan
Óvatosan kell belépnem
Életembe
Ne szakadjon el a háló
Ami őrzi
Éjszakánként
Csendben oson be a napfény
Ablakomba
Puha léptű macskák állnak
Körülöttem
Ha kilépek
Rejtekemből, nem a harsány
Vad világot
Vágyja bőröm és a lényem
Durva szóval
Ne hasíts be
Puha fények, kis virágok
Meg a tejcsepp
Bodorodva a teámban
Legyen híd
Nekem a létbe
Durva szóval ne hasíts fel
Nagyon fáj még
Nincsen kérge még a létnek
Most még fényes
Most még édes
Mint az étel, mint az élet
Amit élhet
A halandó, ha nem téved
Durva földre
Vad világba
Bár vihetném egész nappal
Ki a létbe
Ezt a csöndet, ezt a pelyhes
Valóságot
Öröm árja
Sose fogyna ki szívemből
Odaadnám
Mind az összes szenvedőnek
Ezt a csendet
Ezt a cseppet
Ezt a nektárt ami éltet
De csak elvész.
Most még őrzöm tenyeremben
Mint egy lepkét
Hímes szárnya nem repedt szét
Most még itt van
KG 2009 04 16
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A sólyom
Gyönyörű erő-állata Hórusz öcsémnek
Felsiklik az égre. A szél-suhanás
se olyan gyors, fenn kecsesen
Perdül, kering az ifjú varázsló
Nem ér a nyomába – hiába űzi
Torz károgással a varjúsereg
Rányitja irigy csőrét a sötétség
Csak szárnyal, s nevetve libben tovább
KG 2009-05-12
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Reggel
Felébredünk együtt
Előbb én, majd kedves társam
Azonnal ébred utánam
Ne kiabálj, így is hallak
Zenélj inkább halkan, csendben
Lágyan énekelj testemben
Addig, amíg nem szerettem
Sokszor sikoltott fülembe
Hasogató lüktetéssel
De mióta megöleltem
Már csak itt van
Jó vele
Fekszem az ágyamban és hallgatom
Mit dalol testemben a fájdalom
Mit mond az Életerő
Nem baj, bármit, Ő az enyém
KG 2009 7 15
---------------------------------------------------------------------
Szuzi
Gyönyörű bundád
Mily tarka kavalkád
Foltok, színek és csíkok
Egyből beléd szerettem
Mikor még vakon, tehetetlen
Feküdtél testvéreid között
S az értelmes pofácskát
(homlokodon az „M” –
Mágikus Macska)
Mintha nekem rajzolták
Volna magasztos,
Játékos kezek
Mily drága varázslat:
A tarka színkavalkád
Eltűnik nyomban
Lágyan beleolvad
Árny-játékába
Ágak dzsungelének
Ott hol a napfény
Bent a bokorban
Ágak sűrűjében
Cirmos árnyakat vet
Összefonódva
A fű erdejével
Tarka kavalkád
Eltűnik nyomban
Ha remegő bajszú
Csepp fenevaddá
Átalakulva
Űzöd a szálló,
Égi vidéket
Szárnyával szántó
Repülő prédát
Orrod kitágul
Puha kis mancsod
Halálos fegyver
Ám ha elreppent,
Lágy szökkenéssel
Ugrasz ölembe
Újra a régi
Nem fenevad már
Csak az én macskám
KG 2009-05-15
----------------------------------------------------------------
<p class="MsoPlainText" style="margin: 0cm 0cm 0pt 2cm
|