Teljes élet idősen, a Zen íjászat segítségével
2016.08.18. 13:43

Ezt a riportot találtam és lefordítottam (eredeti a magyar szöveg alatt). A Kjúdó helyett szerepelhetne bármilyen más belső stílusú mozgásforma, a lényeg a szemlélet és kitartás.
Bódhi Hanna Kistner (86) „A valódi életem hatvan fölött kezdődött”
Hatvan évesen Bodhi Hanna Kistner Németországból elköltözött Indiába. Ezután elkezdett Kjúdót, japán (Zen) íjászatot tanulni. Hetven évesen Kjúdó oktatóvá vált. Most 86 éves és Indiában, Kaliforniában és Hawaiin tanít.
-Ön most 86 éves és 60 évesen kezdett bele egy olyan kemény és fizikailag igénybevevő sport gyakorlásába, mint a Kjúdó, melyet már 25 éve gyakorol. Hogy történhetett ez?
-Mikor hatvan évesen Indiába mentem, azt terveztem, hogy kertészetet tanulok. De véletlenül találkoztam egy Kjúdó mesterrel, elmentem az edzésére és beleszerettem ebbe a mozgásba. Az igazat megvallva szörnyű tanuló voltam. Nagyon sokáig borzasztó rosszul csináltam. Még amikor követtem a mesteremet Japánba, akkor is nagyon elégedetlen volt velem. Végülis kirúgott az edzéséről, mert azt mondta, reménytelen vagyok. De annyira vonzódtam az íjászathoz, mert számomra ez nemcsak egy sport volt, hanem életforma. A többi íjászattal ellentétben nemcsak a cél eltalálására fókuszálunk. Az íj csak egy eszköz arra, hogy megnyissuk magunkat, fizikailag és mentálisan. Hogy kilődd a nyilat, meg kell erősíteni a hátad és le kell lassulnod. Ha mestere vagy ennek a különösen bonyolult művészetnek, akkor csukott szemmel is el tudod találni a célpontot. Ez magától történik. Ez a képesség megnyitja a világot és nagyon értékes számomra az a folyamat, amíg mesterré váltam az íjászatban. Ezért folytattam a gyakorlást mindennek ellenére. Hetven évesen kezdtem el oktatni, mert ebben a korban jött el a késztetés, hogy megosszam ezt a tudást.
-Mi segített önnek ötven fölött az élet élvezetében?
-Azt hiszem, az elmúlt 25 évben a jelenben létezés képességét sajátítottam el. Mesterré váltam az elmúlt 25 évben. Az élet élvezete nem azt jelenti, hogy folyton az ok nélküli felhangoltság állapotában vagyunk. Ellenkezőleg, ahogy egyre öregebb lettem, rájöttem, hogy az életöröm megtalálása felé vezető első lépés nyitottan és őszintén elfogadni mindent, ahogy van. A valóság nem tökéletes, de nagyon fontos szembenézni az igazsággal. Ez a hozzáállás csodákra képes. Apropó, ha már az örömről beszélünk, hatvan fölött beleszerettem a táncba.
-Most érkezett Németországba Kaliforniából és hamarosan Indiába utazik. Nehéz így élni, hosszú távú utazásokkal tarkítva?
-Egyáltalán nem, számomra könnyű a földrészek közötti utazás, soha nem szenvedek az utóhatásától. Bármilyen légiutazás után jól érzem magam. Ha teljes figyelemmel vagy arra, mi történik itt és most, az időeltolódás lényegtelenné válik. Soha nem próbálok rájönni, hány óra lehet ott, ahonnan épp elutaztam. Emiatt nem érzem magam álmosnak vagy fáradtnak az utazások után.
-Mit tud megtenni most, amit ötven előtt nem?
-Az ötven előtti életem a férjemről, a gyerekeimről és a munkámról szólt, mely egy nagy német könyvterjesztő cég működtetése volt. Folyton siettem és mindig valami miatt aggódtam. Internet és számítógép nélkül szerveztem meg Baváriában egy könyvterjesztő rendszert és a családommal is törődnöm kellett. Akkor kezdődött csak el az igazi életem, mikor betöltöttem a hatvanat, nyugdíjba mentem és a gyerekek is felnőttek.
-Most 86 éves és mindennap gyakorolja az íjászatot. Mit gondol, van e életkori határ a Kjúdóban?
-Az íjászat nem merít ki engem, ellenkezőleg, energiát ad. Ha fáradt vagyok, csak veszem az íjam, kihúzom magam, megnyílok, felhúzom az íjam és érzem, ahogy az energia visszaáramlik hozzám. Jelenleg eszembe se jut, hogy abbahagyjam. A legidősebb Kjúdó gyakorló egy japán nő, aki 98 éves. Amíg ő nem gondolkodik azon, hogy abbahagyja, addig én sem fogok.
Ford. Kovács Gabriella 2016-08-18
------------xxx-----------
Bodhi Hanna Kistner (86): “Only After Sixty My True Life Began”
At 60, Bodhi Hanna Kistner moved from Germany to India. Then she started practicing Kyudo, Japanese zen archery. At 70, she became a Kyudo teacher. Now she's 86 and gives lessons in India, California and Hawaii.
— You are 86 now and at 60 you started studying such a tough and physically demanding sport as Kyudo which you've been practicing for 25 years now. How did this even happen?
— When I moved to India at 60, I was actually planning to practice gardening. But I accidentally met a Kyudo master, visited his class and developed a passion for it. To tell the truth, I was a terrible student. For a long time I did terrible. Even when I followed my teacher to Japan he was very displeased with me. Eventually, he even kicked me out of his class. He said I was hopeless. But I was so attracted to archery because it was not just a sport, but a way of life. Unlike the usual kind of archery, in Kyudo we aim not just to hit the target. A bow is only a tool that allows us to open up, physically and mentally. To make a shot, you have to straighten your back and slow down. If you master this art, which is extremely difficult, you can hit the target even with your eyes closed. It happens by itself. This skill of opening up to the world that I have mastered along with archery is most precious to me. That's why I continued to practice despite anything. And when I was 70, I started to teach, because with age came an urge to share my knowledge.
— What helps you to enjoy your life after fifty?
— I think it's the skill of living in the present that I have mastered in the last 25 years. It is the key to enjoying your life in full. Enjoying life doesn't mean being unreasonably excited all the time. On the contrary, as I became older I realized that the first step towards finding the joy of life was to accept reality openly and sincerely, accept everything as it is. Reality is not perfect. But it is important to face the truth. This attitude works wonders. By the way, speaking about joys, after sixty I fell in love with dancing.
— You have just come from California to Germany and soon you are going to India. Is it difficult to live like that, traveling over great distances?
— Not at all, for me it's easy to travel between continents, I don't even suffer from jet lag. I feel great after any flight. When you are fully focusing on what happens right here right now, time difference becomes irrelevant. I never try to figure out what time it is in the place I just left. This way I don't feel tired or sleepy after my travels.
— What can you do today that you couldn't do before fifty?
— My life before fifty consisted of my husband, my children and a job at a large bookselling company in Germany. I was always in a hurry, always worried about something. I was organizing the system of book distribution in Bavaria (without either Internet or a computer) and taking care of my family. Only at sixty, when I quit my job and my children grew up, my life truly began.
— You are 86 and you practice archery every day. Do you think there's an age limit for Kyudo masters?
— Archery doesn't exhaust me; on the contrary, it brings me energy. When I'm tired, I take my bow, straighten my back, open up, pull the bowstring, and feel how the energy returns to me. Right now I don't even think of quitting it. The eldest practicing Kyudo master is a woman who lives in Japan, she's 98. As far as I know she is not planning to stop any time soon, and neither am I.categories:health
|