Boldogan osztom meg mindannyiotokkal

Vikram Oneness:

 Egy tengerjáró hajó viharba került és elsűllyedt, csak két ember tudott kiúszni egy kis, sivatagos szigetre. A két túlélő, mivel nem tudtak mást csinálni, megbeszélték, hogy imádkoznak Istenhez. Azért, hogy kiderítsék, kinek hatásosabb az imája, a sziget területét felosztották maguk között és elhelyezkedtek a két ellentétes oldalon.

Először ételért imádkoztak. Másnap reggel az egyik ember meglátott egy gyümölcsöktől roskadó fát a saját oldalán és ehetett gyümölcsöt. A másik oldal kopár maradt.

Egy hét után ugyanez az ember egyedül érezte magát és úgy döntött, feleségért imádkozik. Másnap egy asszony úszott ki arra a partra. A másik oldalon még mindig semmi!

Hamarosan ez az ember elkezdett egy házért, ruhákért, több élelemért imádkozni. Másnap csodálatos módon mindez megadatott neki. A másik embernek még mindig semmije sem volt!

Végül az ember hajót kért, hogy a feleségével elhagyhassák a szigetet. Reggelre kelve egy hajó kötött ki a sziget azon oldalán. A férfi beszállt a feleségével az oldalán és úgy döntött, a másikat otthagyja. Úgy gondolta, a másik méltatlan az isteni kegyelemre, hiszen egyetlen imája sem talált meghallgatásra.

Ahogy a hajó épp elindult volna, egy hangot hallottak az égből zengeni: „Miért hagyod itt a társad a szigeten”? a férfi így válaszolt: „ Az áldás csak engem illet, hiszen én imádkoztam érte. Az ő imái válasz nélkül maradtak, így semmit nem érdemel.”

A hang így válaszolt: „Tévedsz! Neki csak egyetlen kérése volt, amire feleltem. Ha ez nem lett volna, semmit nem kaptál volna az áldásomból.”

„Mondd, Istenem – kérdezte a férfi a Hangot – miért imádkozott ő, amiért én tartozom neki bármivel is?”

„Azért, hogy a te imáid teljesüljenek.”

Tudnunk kell, hogy az áldások, amiket kapunk, nem egyedül csak a saját imáink gyümölcsei, hanem azoké, akik értünk imádkoznak.

Ez túl jó, hogy ne osszam meg…

A mai imám az, hogy mindannyiótok imái halgattassanak meg. Legyetek áldottak.

Remélem, megosztjátok a barátaitokkal.

Szeretlek titeket. Namaszté.

 --xx--

Mai Isteni tanítás:

Az élet értelmét te hozod létre. A te kezedben van, mire használod az életed, nemcsak a tiédet, hanem az életet általánosan. Ahogy a családoddal, a barátaiddal bánsz, a társadalommal, a természettel, állatokkal és az összes fajjal...Jóságot és kedvességet terjesztesz magad körül, mint a kevesek, vagy fájdalmat, szenvedést és negativitást, mint az emberek többsége ma a világon. Hova tartozol? Hol a helyed ebben a gyönyörű teremtésben? Mit alakítasz magad köré, segítesz vagy rombolsz? Mindez megmutatja a teremtésben elfoglalt helyed és fontosságod. Gondolkozz el ezen.

--xx--

Tanítás az Isten képmásairól

Miért imádkoznak a hinduk a képmásokhoz, mikor Isten azt tanította nekünk, hogy mindenütt jelenlevő?

A napokban Vivekananda Szvámi egyszer meglátogatta Alwar királyát Radzsasztán tartományban.

A király, azért, hogy megpróbálja kigúnyolni a képmásokhoz szóló imádatot, azt mondta Szvámidzsinek: Én nem hiszek ebben, hogyan imádkozhat valaki kőből, fából és fémből készült képmásokhoz?! Szerintem az emberek ezzel csak illúziókat kergetnek és az idejüket vesztegetik.

Vivekananda Szvámi csak mosolygott. Megkérte a király titkárát, hogy vegye le a király képét a falról, ahol az lógott. Bár zavarba jött, a titkár megtette. Ekkor Vivekananda arra utasította, hogy köpje le a képet.

A titkár döbbenten nézett mindkettőjükre. A Szvámi megismételte a felszólítást újra és újra, egyre szigorúbban. A király dühbe gurult, a titkár pedig reszketni kezdett, végül felkiáltott: Hogyan köphetném le ezt a képet, hiszen a mi szeretett és tisztelt királyunkat ábrázolja!

Erre Vivekananda azt válaszolta: A király itt ül előtted személyesen. Ez a kép csak papír – nem beszél, hall, gondolkodik vagy mozog. De te mégse köpöd le, mert látod rajta királyod árnyékát és leköpni a képet olyan lenne számodra, mint leköpni a királyt magát.

Ekkor a király tisztán megértette Vivekananda tanítását, ránézett és meghajolt előtte.

Ez a képmások tiszteletének lényege. Isten mindenütt ott van, de az emberek imádkozni akarnak Hozzá, kérni vagy köszönetet mondani, ételt felajánlani, megfürdetni, játszani vele és történeteket mesélni Neki, mindazokat a dolgokat, melyeket a gyerekeikkel tesznek az életükben. Egy ember formájú képmás létrehozásával Isten képmását jelenítjük meg, és kapcsolódhatunk hozzá, mint baráthoz, társhoz, vezetőhöz, védelmezőhöz, adományozóhoz, és így tovább. Úgy, mint az embertársunkhoz, közvetlenül.

Egy szobor vagy kép a Legfelsőbb Lény kézzelfogható megjelenítése. Mikor a szemébe nézek, nem követ vagy fémet látok, hanem egy másik szempár néz vissza rám, szeretetteljes mosollyal.

--xx--

Üdvözöllek Szaraszváti, Legfelsőbb Fény!

Kérdés: Üdv, Vikramdzsi, milyen gyakorlat (szádhana) segít nekem abban, hogy megnyissam a harmadik szememet a megérzések, emlékek, intelligencia és hasonlók számára? Köszönöm!

Vikram:

·        Holnaptól 21 napon keresztül minden nap zengesd el 108x (egy kör) az alábbi mantrát: OM SRI PARAMDZSJÓTI SZARASZVÁTIJÉI NAMAHA

·        Reggel és este (egy nap kétszer) zengesd el az Agnyá (6.-os) Csakra bédzsa mantráját 21x (csinálj Csakra Dhjána gyakorlatot a 6-osra)

·        Délben, de még ebéd előtt 7 percen keresztül zengesd az AUM mantrát úgy, hogy a jobb kezed gyűrűs ujjával megérinted a szemöldökök közti pontot (brumadhja központ)

·        A fizikai, mentális és érzelmi egyensúly érdekében 7 percig (a légzésre erősen figyelve) végezz váltott orrlyukú légzést jobb-bal és bal-jobb (ez úgy néz ki, hogy a jobb hüvelykujjunkat a jobb orrlyukra, a jobb gyűrűs- és kisujjunkat a bal orrlyukra helyezzük. Befogjuk a bal orrlyukat és belélegzünk a jobbon – befogjuk a jobbat és kilélegzünk a balon – belélegzünk a bal orrlyukon és kilélegzünk a balon- ezt jelenti a váltott orrlyukú légzés. A ford. megj.)

·        Minden reggel és este 10-11 percig (összesen 21 percig) legyél együtt a természettel.

·        Naponta egyszer (bármikor) hallgass meg vagy énekelj el egy Bhadzsant (szent éneket), ami Szaraszvati Dévihez szól.

--xx--

Vikram: Az elme egy energia-doboz, de behatárolt. Önmagát határolja be - függ az öt érzékszervtől. Attól, hogy mi a múltbeli látási, hallási (stb.) tapasztalatokból levont tapasztalata.

A bizonytalanságban gyökerezik, ezért nincs ott a teljes figyelem semmi dolgon vagy tapasztalaton. Az energia szétszóródik, hogy biztosítani próbálja a fizikai, mentális és érzelmi környezetét, határait – vagy falait. A felfogása behatárolt térben és időben. Nem szabad, mert nem tudja, hogyan haladjon túl az ismert dolgokon, ami a saját komfort-zónáját jelenti. Amit nem ért meg, ott feltételez, de nem hiszi el addig, amíg bármelyik érzékszerv valóságosnak nem képes érzékelni. Behatárolt keretrendszeren belül képes csak túlélni.

Az élet túl van az elmén (több mint az elme). A szépség a tudatosság birodalmában kezdődik. Ezért itt az elérésed határtalanná válik. Úgyhogy rá kell nézned a teljes behatároltságodra – test, elme, gondolkodás, tér és idő – és engedd, hogy ezek a határok feloldódjanak.

--xx--

A keresőhöz, aki a boldogságra vágyik:

A boldogság természetes állapot.

A boldogság belső dolog, ami kiáramlik a külvilágba, ha odaadod, megosztod másokkal. Ez a mi természetes állapotunk. Amikor egy békés alvás után frissen kelsz reggel, olyan hangulatban, hogy elfogadod, amit ad az élet. Hoz valami feladatot elém, vagy csak egyszerűen létezzek.

Ahhoz, hogy elégedett legyél önmagaddal és az életeddel, nem kell külső ok vagy tényező. A jelen pillanatban vagy, nem kapcsolódsz a múltbéli töltetekkel. Ez a Létező állapota. Nincsenek érzelmek és az elme sem zavar be. Ez egy csodálatos hely, ahol egymagad lehetsz térbeli vagy időkorlátok nélkül. Itt a szabadság sok fokozata jelenik meg.

Az élvezet külső dolgoktól függ és bele van építve a fájdalom lehetősége, amikor az élvezet elmúlik. Az élvezet időleges és mindig újabbra sóvárogsz. Ugyanaz a mennyiségű élvezet egy idő után már nem is elégít ki…

Gondolkozz el ezen.

--xx--

Vikram Dasza tanítása a spirituális kereső számára, aki a Világegyetemet próbálja megérteni

Az Egység a Világegyetem természeti törvénye-

A mi Világegyetemünket egy csomó természeti törvény és alapelv irányítja. Minden részével kapcsolatban állunk és az is kapcsolódik velünk. Nagyon sok szinten hatással vagyunk egymásra. Bár a Világegyetem kicsi részei vagyunk, de szerepet játszunk a létezésben.

Ahogy a test összes sejtje Egységben működik együtt egy testben vagy egy élőlényben, úgy a  tesz a Világegyetem is. Természetünk beépített része az együttműködés és összekapcsolódás minden mással, ez az Egység alapelve. Különbözni minden mástól, de az együtt létezés kiegyensúlyozott állapotában lenni mindennel. Az felébredett, aki eléri ezt a külső és belső egyensúlyt.

--xx--

Vikram a spirituális keresőhöz, aki megpróbálja megérteni az elme kontrolláló természetét.

Nincs ott egy (külön) ellenőrző valami, a fájdalom hozza létre.

A lelki szenvedés annyit jelent, hogy tapasztaljuk meg a maga teljességében, hogy megszabadulhassunk tőle. De az elme nem vesz róla tudomást, vagy elhalasztja a tudomásulvételt. A fájdalom eltárolódik az elmében rossz tapasztalatként, amíg teljesen fel nem oldjuk. Ez a fájdalom töltetté válik és tönkreteszi a jövőbeni kapcsolatainkat. Minden elnyomott vagy elrejtett fájdalom szánalmas lelkiállapotot hoz létre és tönkreteszi a jelenünket és jövőnket. A szenvedés folyamatos áramlása visszamarad benned fenntartva ezt a lelkiállapotot, és folyamatosan felerősödve megrontja az életed tapasztalását.

A fájdalom megélésének elhalasztása egy szenvedés-felhőt hoz létre az elménkben és az életünk megélésében, tönkreteszi a békénket, fenntartva az elme erős belső ellenőrzését. Ezért nehéz addig elérni a felébredést, mivel ez a belső gyógyulási folyamat hosszadalmas. Fel kell oldani minden egyes kellemetlen emléket és a tölteteket, melyeket ezek létrehoztak. Ebben a folyamatban az ellenőrzést gyakorló elme feloldódik és ami visszamarad, az semmi más, mint határtalan öröm és szeretet. Mostantól kezdjünk minden pillanatot megtapasztalni és örömmé változunk!

--xx--

Vikram a keresőhöz, aki az életet az érzékszerveken keresztül akarja megtapasztalni

A felébredett érzékszervei szabadok. Az elmének leállt az a funkciója, ami a tapasztalatok megzavarásáért és az azokhoz fűzött kommentárokért felelős. A felébredett a jelen pillanatban él, minden érzékszervi észlelet örömet okoz számára és egyszerre csak egy érzékszervvel tapasztal. Mivel az elme nem szól közbe, minden tapasztalat zavartalan és teljes és a folyamatos öröm állapotához vezet. Az elme egy jól használható eszközzé válik, mely csak akkor lép színre, mikor szükséges és azonnal alapjáratba kerül, amint elvégezte a feladatát. A felébredett egy igazán élő valaki!

--xx--

Vikram a spirituális keresőhöz, aki megpróbálja megváltoztatni magát.

„Valamivé válni” az elme csapdája

Az elme a folyamatos bizonytalanság állapotában van. Sóvárog valami után, és ha megkapja, nem akarja elveszíteni. Az elme májá (illúzió) és egy buborékban él. Erősebb akar lenni, biztonságban és védetten létezni és legfőbb célja a túlélés. Folyamatos küzdelmet folytat, hogy valami mássá váljon, a jobb túlélés érdekében. Amije most van, az bizonytalanságban tartja, ezért valami újat akar és önmagát valami erősebbé kívánja változtatni. Bármit tapasztal a külvilágban, legyen az egy személy vagy bármi, az folyamatos külső változásra készteti, hogy nehogy összetörjön ez a buborék, emiatt folyamatos változásra sarkallja önmagát. Állandóan ez történik. Ha intenzív figyelemmel szemléljük ezt az elme-játszmát, akkor az elvezet a szabadsághoz, már nem veszünk benne részt és bekerülünk az „annak lenni, ami van” állapotába. Bármi van ott, bármi is vagy éppen, az úgy tökéletes. Az Univerzum és Isten akarata, hogy ilyen légy.

--xx--

Vikram a keresőnek, aki élni próbál…

Az életet élni kell, nem megkérdőjelezni

Az elmét, természete szerint a „pszichológiai én”-nek is tekinthetjük. Ez kételkedik, folyton alapvető kérdéseket tesz fel Istenről, a világ kezdetéről és végéről, hogy miért van szenvedés ezen a bolygón, meg hogy az úgynevezett teremtő Isten kegyetlen hozzánk, vagy csak kemény, stb.

Ezeket a kérdéseket nem lehet kielégítően megválaszolni, hanem további és még bonyolultabb kérdésekhez vezetnek. Az elmétől függünk, ami nagyon találékony és rá sem jövünk, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk neki, amely elvisz attól, hogy a Valóságban éljünk. Az Úr kitesz minket az elme természetének és megtanít, hogy ne bonyolódjunk bele ilyen kérdésekbe, mint hogy mi az élet értelme, és elvezet minket oda, hogy kezdjünk el élni és élvezzük a lehető legteljesebben az éltünk minden pillanatát.

A felébredés véget vet az összes ilyen alapvető kérdésnek.

Ébredj fel az életre és rakd félre az elmét, hogy csak akkor használd, amikor szükséges. Egyébként csendben marad és te életre kelhetsz, hogy élj!!!