Bevezetés

A következetes buddhista kozmológia, ami az Abhidarma könyveiben és kommentárjaiban található, mind a Téraváda, mind a Mahajána hagyomány által elfogadott, a buddhista szútrák és a Vinaja hagyomány elemzésének és összehangolásának egyfajta végterméke. Egyetlen szútra sem foglalja össze az univerzum teljes szerkezetét, de Buddha egyes szútrákban leírja a többi világot és a létezés állapotait, másokban pedig a világ eredetét és pusztulását.

Az adatok eme szintézise már a buddhizmus korai szakaszában, a Páli Vibhadzsjaváda hagyományban megjelenik, kisebb ellentmondások ellenére a jelenlegi Mahajána buddhizmus Szarvásztiváda tradíciójában jelen van.

Ez a kép nem felel meg a csillagászati információknak, mely más az ősi Indiában is jelen volt, nem is egy olyan leírás, ahogy az emberek a saját világukat felfogják, inkább olyasmi, amit a Divjacsaksusz, az Isteni Tekintet lát, amit Buddha, vagy egy szent tapasztal, aki képes felfogni a keletkező és eltűnő világokat. Ezt a kozmológiát szimbolikusan és allegorikusan is felfoghatjuk.

Két összefüggő részre oszthatjuk fel: térbeli felosztás, mely leírja a világon belül a különböző birodalmakat és időbeli, mely azt írja le, hogy ezek a síkok hogy jönnek létre és tűnnek el.

Térbeli kozmológia

Mely leírja a különböző világokat az univerzumban, kétféle kiterjedésű: a vertikális (csakraváda) megmutatja a magasabb és alacsonyabb világok szerkezetét, és a horizontális (szahaszra) ezeknek az alacsonyabb és magasabb világoknak a csoportokba rendeződését írja le.

Vertikális kozmológia.

Eszerint az univerzum sok, egymás fölött és alatt elhelyezkedő, egymásra épülő létsíkból (lóka) áll, ezek mindegyike egy tudatállapothoz kapcsolódik. Egy világ azonos a benne tartózkodó lények összességével és ha mind meghalnak, maga a világ is elenyészik. Egy világ akkor jön létre, mikor az első lény megszületik benne. A fizikai különbség nem olyan fontos, mint a mentális állapot. Például az emberek és állatok, melyek bár megosztják ugyanazt a fizikai környezetet egymás közt, mégis más tartományokba tartoznak, mivel a tudatuk ugyanazt a környezetet máshogy tapasztalja.

A függőleges világ 31 helyre van osztva, ezek a helyek pedig három birodalomba tartoznak, melynek mindegyike más tudatállapottal függenek össze. Ez a három birodalom (tridhátu): az  Árúpjadátu (4 sík), a Rúpadhátu (16 sík)  és a Kámadhátu (15 sík). (1.)

Mindazok a lények, melyek az első két világban születnek, összefoglaló néven istenségeknek (déváknak) nevezhetők. A dévák hosszabb életűek és sokkal magasabb tudatállapotúak, mint az emberek. Legtöbbjük nem "Isten" , a szó megszokott értelmében, mivel semmit nem törődik az emberi világgal és nagyon ritkán kerül vele kapcsolatba, csak a Kámadhátu alsóbb istenei hasonlítanak egy politeisztikus világkép isteneihez.

A Brahmá kifejezés általánosan a magasabb dévákra érthető. Egy csomó déva használja a Brahmá nevet: Brahmá Szahampati, Brahmá Szanatkumára, Baka Brahmá, stb. ők mindig a Rúpadhátu síkról származnak.

Tehát összefoglalva a világok szerkezete:

Forma nélküli világ (Árúpjadhátu vagy Arúpalóka)

Nincs fizikai helye az unuverzumban, ide azok a dévák tartoznak, akik elérték a Négy Formanélküli Feloldódást ( arúpadhjánát ) (2) az előző életükben és most a karmájuk gyümölcsét élvezik.

Négyféle déva van az Árúpjadhátuban, a négy tudatosságtól függően.

Arupa Bhumi (3) (Arupacsára Brahmalóka, vagyis anyagtalan/formanélküli isteni birodalom)

• Naivaszam-gnyánászam-gnyájatana, vagyis a hely, ami sem felfogható, sem felfoghatatlan. Itt a forma nélküli lények túl vannak a puszta tagadáson és megértésen és egyfajta köztes állapotban vannak a teljesen felfoghatatlan szinten, de nem teljesen tudattalanok. Az élettartamuk 84 ezer emberi év (egy maha kalpa) és ötmillió- ötszáznyolcvanezer jodzsána ( egy jodzsána: 16 mérföld) távolságra fekszik a Semmi síkja fölött (Ákimcsanjájatana)
• Ákimcsanjájatana, a  Semmi síkja (szó szerint, minden hiányzik). Itt a lények kontemplációja központjában az áll : nincs semmi. Itt már van felfogás, de nagyon szubtilis. Hatvanezer év a Maha Kalpa.
• Vignyánánantjátjatana, a Végtelen tudatosság. Itt a lények a saját tudatosságukon (vignyána) meditálnak. A Mahakalpa negyvenezer földi év.
• Ákásánantjájatana, a végtelen tér birodalma. Az itteni lények a kiterjedésükön meditálnak. A Maha kalpa húszezer emberi év.

 Formával bíró síkok (Rúpadhátu):

Ahogy a neve is mondja, ez az első, formával bíró sík, a benne lakók mindegyikének van térbeli elhelyezkedése és valamiféle teste, amely olyan szubtilis anyagú, hogy még a Kámadhátu lakói számára is láthatatlan. Ezek a lények nincsenek alávetve az öröm és fájdalom érzéseinek és nem kormányozzák őket vágyak, mint a Kámadhátu lényeit. Nem tartoznak nemi megkülönböztetés alá. Mint a Forma nélküli birodalom lényei, eme sík lakóinak is van tudata, az ő esetükben Rúpadhjánának hívják, feloszthatók a tudatosság négy fő szintjére, mindegyik alatta van a nála magasbb szintnek és összesen tizenhét szint található itt.

Egy sor sík helyezkedik el itt ehgymás alatt és mindegyik feleakkora, mint a fölötte lévő. Úgy képzelik, a dévák fizikailag is nagyobbak, mint az alattuk lévők.

Tiszta földek (Suddhávásza)

a Suddhávásza megkülönböztetett a Rúpadhátu többi síkjaitól, mivel itt nincsenek olyan lények, akik itt születtek vagy a meditációjuk eredményeként értek el, csak azok a "nem-visszatérők" (Anágámin) (4), akik már az Arhat-lét ösvényén vannak és egyenesen a Suddhávásza világokban érték el a megvilágosodást, anélkül, hogy bármelyik alacsonyabb síkon megszülettek volna. Ezért a buddhizmusban minden Suddhávásza déva védelmezőként szerepel., mivel egy itteni lény soha nem fog újjászületni eme világon kívül. Még Bóddhiszattvák sem születnek ebben a világban, mivel egy Bódhiszattvának végül emberi lényként kell megszületnie.

A Suddhávásza világok, ellentétben az alacsonyabb világokkal, soha nem pusztulhanak el természeti katasztrófa által. Az itteni dévák megjósolhatják egy Buddha eljövetelét és felvehetik egy Bráhmin megjelenését, megnyilvánítva az emberek számára a jeleket, melyekből egy Buddha felismerhető. Szintén biztosíthatják, hogy egy Bódhiszattva az utolsó életében megláthassa a négy jelet, ami a lemondáshoz vezeti őt.

Az öt Suddhavásza világ a következő:

• Akanistha - Az egyenlő rangú dévák földje. A legmagasabb az összes Formával Rendelkező Világ közül, rendszeresen használják az univerzum legmagasabb szintjének meghatározására. Az élettartam 16 ezer Kalpa ezen a síkon, Siva, a három szamszára birodalom ura lakik itt. A magassága körülbelül a Föld és a Szaturnusz távolságának felel meg.
• Szudarsana - a tisztánlátás földje. Távolsága a Föld-Jupiter távolságának felel meg
• Szudrisa - a gyönyörű dévák földje. Az öt különböző anágámin születési helye.
• Atapa - a gondtalan dévák földje.
• Avriha - a nem lehulló dévák földje. Talán a leggyakoribb hely, ahol az anágáminok megszületnek. El lehet érni az Arhát-ságot ebben a világban, de némelyek eltávoznak és újjászületnek a Tiszta Földek magasabb régióiban, míg elérik az utolsó születést az Akanistha világban. Úgy is hívják őket, hogy "akiknek az áramlása felfelé megy". Ez a világ kb. a Föld-Mars távolságban helyezkedik el.

Brihatphala világok

Az itt lakó dévák tudatállapota a negyedik dhjánához tartozik és leginkább az isteni egykedvűség (upeksá) jellemzi. A Brihatphala világok a felső határai annak, ami a Mahákalpa végén történő, a világ szél általi elpusztulását illeti.

• Aszamdzsnyaszattva, a "tudattalan lények" világa. Azok a lények, akik elérték a magas tudatosságot (hasonlóan a Formanélküli birodalomhoz) és szeretnék elkerülni az érzékelés veszélyét, elérték a nem-érzékelés állapotát, melyben egy ideig léteznek, majd egy idő után valahogy az érzékelés újra fellép és ettől alsóbb szintekre zuhannak.
• Vehapphala "dévák,  nagyszerű gyümölcsökkel". Egyes anágáminok itt születnek. A magassága kb. a Föld-Vénusz távolsággal egyenlő.
• Punjapraszava  "a kiválóságok utódai"
• Anabraka "a felhőtlen dévák hona"

Subhakritszna világok

Az itt lakó lények tudatállapota a harmadik dhjánához tartozik, mely a teljes öröm (szukha) állapota. Ezeknek a déváknak van teste, mely sugárzó fényből áll. Ez a szint a felső határa annak, mi víz által elpusztítható a mahakalpa végén, mivel a víz nem ér fel idáig

• Szubhakritrszna, a "teljességgel gyönyörű" dévák hona. Élettartamuk 64 mahakalpa (egyes források szerint csak 4). Ez az időtartam, mely végén szél által pusztul el a világ.
• Apramánasubha a "határtalanul gyönyörű" dévák hona. 32 mahakalpa az élettartamuk. Amit birtokolnak, az a "hit, erény, tudás, bőkezűség és bölcsesség"
• Parittasubha, a "behatárolt szépségű" dévák hona. 16 mahakalpa az élettartamuk.

Ábhászvara világok

Az itteni dévák tudatállapota a második dhjánához tartozik, amit úgy határozunk meg, hogy elragadtatottság (príti) és ugyanakkor öröm (szukha). Ezek a dévák hangosan kiáltoznak örömükben, azt üvöltik: aho szukham! (Ó, öröm!). Van testük, mely villódzó sugarakból áll, mint a villámlás. A testük hasonlít egymáshoz, de különböző a tudatosságuk.

Az Ábhászvara világok a felső határai a mahakalpa végi, tűz általi elpusztulásnak, mivel a tűzoszlop nem ér fel idáig. A világ pusztulása után, a vivartakalpa kezdetén a világok először az Ábhászvara világok lényeivel népesülnek be.

• Ábhászvara, ahol a "ragyogás birtokosai" laknak. Az itteni lények élettartama 8 mahakalpa (más forrásokban 2), ez az intervelluma a víz általi elpusztulásnak.
• Apramánábha a "határtalan fény" déváinak hona (ezen meditálnak). 4 mahakalpa az élettartamuk.
• Paríttábha a "behatárolt fény" déváinak hona. 2 mahakalpáig élnek.

Brahmá világok

Az itteni dévák szellemi állapota az első dhjánához tartozik, melyet a "megfigyelés és reagálás" kifejezéssel fogalmazzuk meg, de ide tartozik az elragadtatottság és öröm is. Ez a világ, mint a többi Brahmá világ már elpusztul a tűz általi világvégében.

• Mahábrahmá a "Nagy Brahmá" világa. Sokan abban hisznek, hogy ő a világ teremtője, ilyen jelzőkkel illetik, hogy Nagy Brahmá, Hódító, a Legyőzhetetlen, Mindentlátó, Mindenható, az Úr, Létrehozó és Uralkodó, Teremtő, MIndenek Atyja, ami van, volt és lesz". A Mahábrahmá, egyes források szerint olyan lény, aki az Ábhásvara világokból szállt alá kiáramlás útján és a Brahma-világban született újjá, elfelejtve előző létezését és azt képzeli magáról, hogy ok nélkül került bele a létezésbe. Ne feledjük, hogy még egy felsőbb rangú istenségnek sincs belső tudása a saját világán kiívüliekről. Élettartamuk különböző források szerint egy vagy másfél mahakalpa, de úgy néz ki, hogy ez nem lehet háromnegyed mahakalpánál több, hiszen ennyi telik el az alacsonyabb világ újjáépülése és elpusztlása között.
• Brahmapurohita lakói, "Brahmá miniszterei" szintén olyan lények, melyek eredetileg az Ábhásvara világokból származnak, Mahábrahmá kísérőiként születtek le, miután egy kis időt egyedül töltött. Mikor feléledt benne a társaság iránti vágy, azt hitte, ő a teremtőjük és velük is azt hitette el. Élettartamuk fél kalpa vagy egy egész (más források szerint). Ha újjászületnek egy alacsonyabb síkon és előző születésük egyes részeire emlékeznek, Brahmáról, a Teremtőről prófétálnak.
• Brahmapárisadja "Brahmá tanácsadói", vagy a dévák, akik Brahmá kíséretébe tartoznak. Úgy is hívják őket, hogy Brahmakájika, de ez a név csak a Brahma világok lakói között használatos. Egyharmad (vagy fél) kalpa az élettartamuk.

Kámadhátu, a Vágy Birodalma

Azok a lények, akik Kámadhátuban születnek, a boldogság különböző szintjein állnak, de mindannyian, eltérően az Anagamin, Arhát és Bráhma lényektől, Mára uralma alá tartoznak és az érzéki vágyakhoz kötöttek, melyek szenvedést okoznak nekik.

Mennyek

A következő négy világ összefügg, mindegyik nyolcvanezer jodzsána alapterületű és a Szuméru hegy fölött lebeg a levegőben. Habár az összes világ dévák által lakott, néha "mennyeknek" hívják, mert ez a nyugati kifejezés írja le legjobban az alábbi négy világot.

• Parinirmita-vasavartin azoknak a déváknak a mennyországa, akiknek "hatalmuk van mások teremtése fölött". Ezek a dévák nem hoznak létre kellemes formákat, amikre vágynak, hanem más dévák elégítik ki ezen vágyaikat a kedvükért. E világ uralkodója Vasavartin, aki hosszabb életű, szebb és hatalmasabb, boldogabb a föld többi déváinál. Ez a világ a Mára nevű dévaputra (5) otthona is (aki a déva fajhoz tartozik) aki azon igyekszik, hogy a Kámadhátu összes lényét az érzéki gyönyörök markában tartsa. Márát néha Vasavartinnak is nevezik, de legtöbbször ezt a két lényt megkülönböztetik egymástól.
• Nirmánarati A dévák, akik "gyönyörködnek a teremtésükben". Ebben a világban a dévák képesek bármit létrehozni saját örömükre. Az urukat Szunirmitának hívják
• Tusita a "boldog" dévák hona. Ez a világ onnan ismert, hogy ez a Bódhiszattvák világa, mielőtt emberként leszületnek a földre.
• Jáma Néha úgy is hívják, hogy "a harc nélküli menny", mert ez a legalacsonyabb a mennyek közül, ami még el van választva a földi világ felfordulásától. Ezek a dévák a levegőben élnek, minden gondtól mentesen. Szujámának hívják az uralkodóját.

Folytatás a következő menűpontban

Jegyzetek:

1. Árúpja: forma nélküli dhátu: sík. rúpa: alak, forma, káma: vágy, sóvárgás
2. dhjána: tudatosság, tudatállapot, ismeret
3.  bhúmi: föld
4. anágámin: nem jövő, nem visszatérő, aki teljesen megszabadult a lét körforgásából
5. putra: gyermek, szülött

Fordította és dőlt betűs szöveg: Kovács Gabriella. Forrás: Wikipédia.