Szumeru világok

A Szumenu nevű világhegy egy hatalmas, furcsa alakú hegycsúcs, mely a világ közepén magasodik, körülötte forog a Nap és a Hold. Az alapja egy óriási óceánon nyugszik, körülvéve alacsonyabb hegyekkel és óceánokkal. A lentebb felsorolt három világ a Szumeru hegyen, vagy körülötte található, a Tráyasztrimsa dévák a csúcsán, a Csáturmahárádzsikakájuka dévák a lankáin élnek, az Aszurák pedig az alapjánál lévő óceánban. A Szumeru és az azt körülvevő hegyek és tengerek nem csupán ezeknek az istenségeknek adnak otthont, hanem hatalmas tömegű mindenféle ismert mitologikus lényeknek is, melyek csak ritkán hatolnak be az emberek világába.

• Trájastrimsa "A harminchármak világa" (a név is ezt jelenti), egy hatalmas lapos síkság a hegy tetején, tele kertekkel és a dévák palotáival. Uralkodója "Sakro dévánám indra", Sakra, a dévák ura. A harminchárom fő, itt lakó déva mellett sok más déva és egyéb természetfeletti lény lakik itt, többek között a dévák kisérői és sok mennyei kurtizán (olyasmik, mint a nimfák). Ez a világ is a föld fölött helyezkedik el (nyolcvanezer jodzsana távolságra)
• Csaturmahárádzsikakájika vagy Csaturmahárádzsikája , a "Négy nagy király világa. A hegy lejtőin helyezkedik el, egyes lényei pedig a környező levegőben élnek. A négy uralkodó neve Virúdhaka, Dritarástra, Virúpáksa, és a vezetőjük, Vaisravana. Azok a dévák, akik a Nap és Hold irányításáért felelősek, szintén ebben a világban laknak, mint a királyok kísérői. Ez a csoport törpékből (Kumbhándák), tündérekből (Gandharvák) sárkányokból (Nágák) és goblinokból (Jaksák) áll.
• Aszura Az Aszurák világa a hegy talapzatánál helyezkedik el, melynek nagy része az óceán fenekén van. Ez nem az eredeti otthonuk, hanem az a hely, ahol találták magukat, miután az előző lakhelyükről, Trájasztrimsából lelökték őket, mikor lerészegedtek. Az Aszurák folyton harcolnak, hogy visszanyerjék eredeti otthonukat a hegytetőn, de képtelenek a Négy nagy király testőrségén áttörni. Sok különböző csoportra oszlanak és nincs egyetlen vezetőjük, de vezetőik közt van Vemacsitrin és Ráhu.

Földi birodalmak

• Manusyalóka (5) Ez az emberek és ember formájú lények birodalma, akik a Föld felszínén élnek. A Szumeru körüli hegy-gyűrű körül van véve egy hatalmas óceánnal, melyben a legtöbb világ található. A hegyek körkörös falát körülvevő óceán neve Csakraváda, mely a világ vízszintes határát jelöli, ezen pedig négy kontinens helyezkedik el, mint relatíve kis szigetek. Az óceán hatalmas kiterjedése miatt nem tudják egymást elérni a hagyományos hajózási technikákkal, bár a múltban, mikor a Csakravartin (6) királyok uralkodtak, lehetséges volt a kommunikáció egy Csakraratna nevű kincs segítségével, ami a kontinensek között repült és melyet a királyok és kíséretük használtak. Ez a négy kontinens a következő:

- Dzsambudvípa, mely délre helyezkedik el és a normál emberi lények otthona. Alakja tompa hegyű háromszögre hasonlít, melynek a csúcsa délre mutat (ez a leírás ráillik Dél-India partvonalára). A kontinens nevét egy fáról kapta, az óriás Dzsambu fa magassága száz dzsojana és a kontinens közepén nő. Minden kontinensen van egy ilyen óriási fa.

- Púrvavideha keleten van és félkör alakú, melynek lapos vége nyugat felé mutat. Fája az akácia, lakói főleg kereskedéssel foglalkoznak

-Aparagojána nyugaton helyezkedik el és kör alakú, itt él a hatalmas Kadamba fa. Lakói nem házakban laknak, hanem a földön alszanak és ökrösszekereken járnak.

-Uttakuru északon van és négyzet alakú. A fájának neve Kalpavriksa (kalpa-fa), mert egy egész kalpa az élettartama. Lakói a levegőbe építik a városaikat. Különösen gazdagok és nem kell dolgozniuk, hogy megéljenek - az étel magától nő - és nem ismerik a magántulajdon fogalmát. Vaisravana védelme alatt állnak.

• Trijagjoni-lóka Ez a világ tartalmazza az összes állati létformát, melyek képesek szenvedést érezni, mérettől függetlenül.
• Pretalóka A preták (éhes szellemek) a földhöz tartoznak, de a tudatállapotuk miatt az emberektől nagyon eltérően érzékelnek. Nagyrészt sivatagokban és elhagyott területeken élnek.

Poklok (Narakák)

Naraka vagy Niraja a neve a legnagyobb szenvedés világainak, melyet rendszerint pokolnak fordítanak. A többi világokhoz hasonlóan a lények a karmájuk okán születnek ide és behatárolt ideig, a karma teljes kioldódásáig tartózkodnak itt, hogy majd a megelőző jó karmájuk eredményeként születhessenek meg magasabb világokban (7). Az itteni lények tudatállapota hasonlít az emberekben lévő félelem és gyötrő reménytelenség érzéséhez. Fizikailag Naraka egy sor sík Dzsambudvípa alatt a föld mélyében. Többféle felosztás ismert, a legelterjedtebb a hét hideg és hét forró pokol.

Hideg poklok

• Arbuda a "hólyagos" Naraka
• Nirarbuda a "kipukkadt hólyag"
• Atata a didergés pokla
• Hahava a panaszkodás pokla
• Huhuva a vacogó fogak pokla
• Utpala, ahol a bőr olyan kék lesz, mint a lótusz
• Padma a recsegő bőr pokla
• Mahápadma, ahol a teljesen megfagyott test szétesik darabjaira

Minden pokol lakóinak élettartama hússzor több, mint akik a megelőzőben élnek.

Forró poklok

• Szanydzsiva az "életre keltő" pokol
• Kálaszútra "fekete fonal"
• Szamgáta "törő" pokol
• Raurava "sikoltó" pokol
• Maháraurava "a hatalmas sikoly"
• Tápana a forró pokol
• Mahátápana a nagyon forró pokol
• Avícsi a "megszakítatlan"

A Föld alapjai

A föld összes szerkezete, Szumeru és a többi, olyan mélyre terjed a tengerszint alá, mint amilyen magas a Szumeru hegy a tengerszint fölött (nyolcvanezer jodzsána). Ez alatt van az "arany föld" rétege, elég vastag és szilárd ahhoz, hogy megtartsa a hegyet. Az arany föld rétege megintcsak vízen nyugszik, a vízréteg alatt pedig a "szelek köre" ,mely szintén nagy kiterjedésű és ezer különböző világ helyezkedik el benne.

Szahaszra kozmológia

A szahaszra jelentése ezer. Minden sík, mind a felfogható, mind a felfoghatatlan síkok (nevaszanna-aszanna-ayatana) Avícsi, a "megszakítatlan" alatt vannak és egyetlen, alább olvasható rendszert alkotnak. A modern elnevezésben "Naprendszereknek" hívják őket.  Az ezer naprendszer összességét "ezerfelé hajtott világnak" (csulanika lókadhátu), vagy "kis rendszernek" hívják .

Az ezerszer ezer (ezer a négyzeten) neve dviszahasszi maddzsima lókadhátu, vagy közepes rendszer és az ezer a negyediken méretű rendszer tiszahasszi mahaszasszi lókadhátu, vagyis nagy rendszer.

Maha kalpa

A "kalpa" szó pillanatot jelent, a Mahakalpa négy pillanatból (kalpából) áll. Az első a teremtés pillanata. A teremtési pillanat a gyülekezőhelye és felemelkedése a magasabb világok lényeinek, hogy a létezés durvább formáit vehessék fel. A teremtés fennmaradó idejében a világ benépesült. Azok az emberi lények, akik ebben a pillanatban léteznek, határtalan élettartammal rendelkeznek. A második pillanat a folyamatoké, a kezdetén lép be az első érző lény a pokolba, a poklok nem léteztek eddig, vagy üresen álltak. A "folyamat " pillanat húsz közbenső pillanatot tartalmaz (antarakalpák), melyben az emberi élettartam nyolcvanezer a tizediken év. Két ilyen közbenső pillanat közti intervallum a "kiirtás hét napja", melyben különböző emberek megölik egymást, anélkül, hogy ismernék vagy felismernék egymást. Egyes emberek elbújnak. A mészárlás után előjönnek és benépesítik a földet. Ezután az élettartam nyolcvanezer év lesz és a végén a mészárlás újra megtörténik. Ez 18 alkalommal megtörténik a "folyamat" kalpa alatt.

A "folyamat" kalpa után a "feloldódás" kalpa jön, ahol a pokol megint kiürül, ahogy a létezés durvább formái is eltűnnek. A lények összegyűlnek a Formával bíró birodalmakban (Rúpadhátu), a tűz általi lerombolás kivon mindent a birodalmakból, a "sugárzó istenek" alatt (abha déva)

Hét ilyen "tűz általi lerombolás után a "víz általi lerombolás" jön, és a "kedves istenek" (szubha déva) fölötti rész marad meg.

Hatvannégy ilyen lerombolás után - melyből 56 tűz, 7 pedig víz - jön a szél általi lerombolás, ez mindent elpusztít a "gyümölcsöző istenek" (vehaphala dévák) síkja alatt. A Tiszta Földek (Szuddhavasza) soha nem pusztul el, bár egy Buddha megjelenése nélkül ezek a birodalmak hosszú ideig üresek maradnak. Ezen birodalmak lakói rendkívül hosszú életűek.

A forma nélküli birodalmak soha nem pusztulnak el, mert a forma világában nem léteznek. Annak az oka, hogy ezek a birodalmak lerombolódnak tűz, víz és szél által, viszont a föld nem, az, hogy a föld egyfajta "gyülekezőhely".

A "feloldódás" kalpa után, ez a világ-rendszer hosszú ideig feloldódott marad, ezt úgy hívják, hogy az "üres" pillanat, de pontosabb kifejezés, hogy "a feloldódott állapotban létezés". A lények, akik itt laktak, már korábban átköltöztek más világrendszerekbe, aztán talán majd visszatérnek ide, ha az utazásuk ide vezeti őket.

Időbeli kozmológia

Leírja, hogyan keletkezett és mikor oldódott fel a világegyetem. Egy végtelen, körkörös haladást kell elképzelnünk. Ez nem azt jelenti, hogy ugyanazok az események ismétlődnek minden körben, hanem, ahogy a nappal és éjszaka, tél és nyár körforgása halad, ugyanolyan természeti törvények lépnek fel, hogy strukturálják az időt.

Az idő alapvető egységét mahákalpának, vagy Nagy Korszak"-nak nevezzük. Ennek hosszát emberi években soha nem definiálták pontosan, de annyit jelent, hogy nagyon hosszú, évmilliókig tart, vagy még tovább.

Egy mahákalpa kalpákra, korszakokra oszlik és úgy van megkülönböztetve a többitől, hogy az időtartama alatt a világ épp milyen fejlődési folyamatnál tart.

• vivartakalpa "A fejlődés korszaka" - ez alatt a kalpa alatt lép be a világ a létezésbe
• vivartaszthájikalpa "a fejlődés folyamata" a világ egy állandó állapotban van
• szamvartakalpa "a feloldódás kora" ez alatt a világ feloszlik
• szamvartaszthájikalpa "a feloldódási folyamat kora" ezalatt a világ az üresség állapotában van

Ezen kalpák mindegyike húsz antarakalpára (belső korok) oszlik, mindegyik egyforma hosszú. A szamvartaszthájikalpa alatt ez puszta fikció, mivel egyik anarakalpa sem különbözik a másiktól - egyikben sem történik semmi - de a másik háromhoz hasonlóan itt is fel kell osztani a kalpát.

Vivartakalpa

A vivartakalpa  az elsődleges (primordiális) szél kiemelkedésével kezdődik, mely megindítja a világegyetem szerkezetének kialakulását, mely csak az utolsó mahakalpa végén pusztul el. Mind a kialakulás, mind az elpusztulás különböző, de abban egyezik, hogy a lények a felsőbb világokból születnek az alsóbb világokba. Például egy Mahábramhá egy Ábhászvara déva alászállása, ez csak egy példa, mely folytatódik az egész Vivartakalpa során, míg benépesül az összes világ, Brahmalókától, le a poklokig. A Vivartakalpában jelennek meg az első emberek, akik nem hasonlítanak a mostani emberekre, saját fényükkel ragyognak és képesek a levegőn keresztül mozogni technikai segítség nélkül. Nagyon hosszú ideig élnek és nincs szükségük táplálékra, inkább hasonlatosak az alsóbb szintű istenségekhez, mint a mostani emberekhez.

Idővel, a fizikai táplálék megízlelésével a testük súlyosabb és anyagszerűbb lett, elvesztették a ragyogásukat és elkezdtek megjelenésükben különbözni. Az élettartamuk is csökkent. Nemekre oszlottak és szexuális tevékenységbe kezdtek. Aztán kapzsiság, lopás és erőszak ütötte fel köztük a fejét és szociális struktúrákat építettek ki: királyokat választottak maguk közül. Némelyik vadászni kezdett és az állatok húsát kezdte enni.

Vivartaszthájikalpa

Első antarakalpa

A Vivartaszthájikalpa akkor kezdődik, mikor az első lény megszületik Narakában (a pokolban), így az egész univerzum megtelik lényekkel. Ennek a kornak az első antarakalpájában az emberi élet megszámlálhatatlan  (de legalább több tízezer) évről lecsökken kevesebb, mint száz évre. A kor kezdetén az emberek nagyrészt boldogok voltak. A Csakravartin (Kerékforgató) királyok dinasztiájának uralma alatt éltek, akik közül a hetedik leszármazott megtörte ősei hagyományát és visszautasította a trónt, ráhagyva azt fiára. A tradíció megtörése okán szegénység ütötte fel a fejét, mint egyfajta kollektív büntetés és az emberek között gyilkosságok és más bűncselekmények történtek.

Az emberi élettartam gyorsan lecsökkent nyolcvanezerről száz évre, minden generáció csak a fele ideig élt, mint az előző és minden generációban újabb bűnök jelentek meg: hazugság, kapzsiság, gyűlölet, szexuális eltévelyedések, az idősekkel szembeni tiszteletlenség.

A jelenkor az első antarakalpa vége felé halad, most az élettartam kevesebb mint száz év. Az antarakalpából  hátralévő időkre sok szenvedést jósolnak. Az élettartam tovább csökken és a gonosz irányzatok tovább nőnek. Az emberek csak tíz évig élnek majd és ötéves korukban házasodnak meg. Az étel kevés és ízetlen, az emberek semmilyen erkölcsi normát nem követnek. Azok lesznek az uralkodók, akikben a legtöbb aljasság és gyűlölet van. A gyűlölet egyre növekszik az emberek, még a családtagok között is, míg úgy nem tekintenek egymásra, mint vadász és préda. Végül egy nagy háború tör ki, melyben mindenki lemészárolja egymást. A kevésbé agresszívek elrejtőznek az erdőkben és más titkos helyeken, míg tombol az öldöklés. Ez a háború zárja le az első anatakalpát.

Második antarakalpa

A háború utána a túlélők előbújnak a rejtekhelyükről és megbánják a gonosz szokásaikat. Ahogy elkezdenek jót cselekedni, az élettartamuk megnő és az emberiség egészségi és anyagi jóléte is növekszik vele együtt. Hosszú idő után ezek leszármazottai a tízéves élettartamból újra elérik a nyolcvanezer éves élettartamot és ekkor a Csakravartin Királyt Szankának hívják. Az ő uralkodása alatt az Adzsita nevű, aktuális Bódhiszattva alászáll a Tusita mennyből és teljes megvilágosodást ér el. Őt az irodalomban Maitréja Buddhának nevezik.

Maitréja ideje után a világ újra elkezd elromlani és a nyolcvanezer éves élettartam újra lecsökken tíz évre. Minden antarakalpa egy háborúval végződik, így vannak elválasztva egymástól és mindegyik a közepén éri el az élettartam és az erkölcsi szint csúcsát. A tizenkilencedik antarakalpa utána az élettartam nem csökken le nyolcvanezer év alá, mert a vivartasztthájikalpa a végéhez ért.

Szamvartakalpa

A szamvartakalpa akkor kezdődik, amikor már nem születnek lények a pokolban. Ez a folyamat visszafelé zajlik a vertikális kozmológiában, vagyis előbb a legalsó, majd a fölötte lévő poklokban nem születnek lények, majd preták, majd állatok, emberek és így fel az istenségek univerzumaiba.

Mikor ezek a világok, fel egész a Brahmalókáig mentesek lesznek minden bentlakó lénytől, akkor egy nagy tűz elemészti a világ fizikai szerkezetét, és az Ábhászvara világok alatt mindnet elpusztít. Mikor ez megtörténik, elkezdődik a szamvartaszthájikalpa.

Szamvartaszthájikalpa

Erről nincs mit mondanunk, mivel ilyenkor az Ábhászvara világok alatti területen semmi nem történik. Akkor van vége, mikor az Elsődleges Szél elkezd fújni és újra felépíti a világok szerkezetét.

Egyéb lerombolások

A tűz általi elpusztulás az általános módja a szamvartakalpa lezárásának, de minden nyolcadik mahákalpában, hét tűz általi lerombolás után következik egy víz általi pusztulás. Ez még pusztítóbb, mert a Brahma világokon kívül még az Ábhászvara világokat is lerombolja.

Minden hatvannégy mahákalpában, ötvenhat tűz általi és hét víz általi lerombolás után bekövetkezik a szél általi elpusztítás. Ez a legpusztítóbb, mert még a subhakritszna világokat is lerombolja. Az ennél magasabb világok elpusztíthatatlanok.

Fordította és dőlt betűs szöveg: Kovács Gabriella

Jegyzetek:

 5. Manus: ember

6. csakra: kerék vartin: forgató (valaki, aki forgat valamit

7. a tanítás szerint a jó (szatkarma) és rossz (dukh-karma) karma olyan, mint két, teljesen különálló bankszámla. Nem lehet az egyikből a másikba törleszteni.