Több dolgot kell tisztázni még az elején.

Az első, hogy bármilyen programot tartok, azt nem én tartom, hanem az Isteni. Itt használhatnék bármilyen más kifejezést (Antariamin, Belső Vezető, Felsőbb Tudatosság, Ammabhagavan stb.), az Egységben a "Divine" kifejezést használták, ezért valahogy megmaradt. Ez alatt mindenki értse a saját meggyőződése, kultúrája, stb. szerinti valamit, mindenesetre AZ, AKI túl van az elme kondicionáltságán és elképzelés-rendszerén. (1) Meggyőződésem, hogy enélkül nem szabad spirituális munkába fogni, mert veszélyes.

Nyilvánvalóan, amíg egyáltalán ott van az elme, addig folyamatosan interferál, vagyis a saját ötleteit, elképzeléseit és tapasztalatait próbálja érvényesíteni. Természetesen az ember megpróbál minden program előtt megfelelően felkészülni, de ez sokfajta tényezőtől függ, hogy mennyire sikerül kiküszöbölni vagy háttérbe állítani az elmét. Természetesen teljesen nem lehet, mert akkor nem tudnám a szertartás sorrendjét se, de legalább az uralkodó helyről kicsit hátrébb tessékelem. Egyik alkalommal például, amikor lépkedtem a fekvők között és lengettem a füstölőt, tisztán bejött, hogy itt nekem ez a fő dolgom. Meghirdetni a programot, berendezni a termet, feltenni a zenéket és lengetni a füstölőt. A többit a Felsőbb Erő csinálja. Használhatnám az "Ammabhagavan" kifejezést is, de én ezt inkább a fizikai Ammabhagavanra szoktam érteni. 

Az elme háttérbe vonulása miatt olyan információk is hozzáférhetők, melyekhez simán (a fizikai elmével) nem lehet, vagyis annak intuitív tudása, hogy az adott pillanatban kinek mire van szüksége és milyen gyakorlatokat végezzünk. Ez működött a Taiji oktatásomban is, a Csikungban, amikor "lecsatornáztam" gyakorlatokat. Sajnos ezek nagy része teljesen megfoghatatlan (némelyikre csak halványan emlékeztem utána), de majd lehet, hogy megpróbálok ezekből is felidézni néhányat, hogy fennmaradjon "az utókor számára".

Eleinte mindig részletes forgatókönyveket írtam a programokhoz, ha túl sok minden volt benne, akkor hozzávetőleges időbeosztással, de aztán annyiszor borult az egész és lett belőle teljesen más (és sokkal használhatóbb), hogy a vége felé már csak egy laza vezérfonal lett leírva, meg hogy mikor milyen zenét szeretnék feltenni.

Soha nem értettem azokat, akik papírról olvassák a vezetett meditációkat, hiszen ezekben ott kell lenni, és úgy alakul az egész, ahogy a résztvevők, illetve mindannyiunk közös energetikája viszi.

A technikák, melyeket itt leírok, egyfajta kilövőállomások, induló pontok, ahonnan bele lehet menni egy medibe. A vezetett meditációnak 3 verzióját ismerjük. A legegyszerűbb, amikor egyfajta hangfelvételről játsszuk le a szöveget és azt követjük, ebben nincs semmi rugalmasság, de könnyen hozzáférhető és végezhető. Ha egyéni vagy csoportos foglalkozás keretében, élő vezető viszi az embert, akkor sokkal hatásosabb és rugalmasabb. Én egyénit és csoportosat is csináltam. Ha ketten vagyunk (vagyis én meg a kliens), akkor szoktam kérni visszajelzéseket, így még könnyebb haladni, illetve nem kell alkalmazkodni a különbözőféle igényekhez, mint több ember esetében. A harmadik mód, ha egyedül csinálja az ember. Ez a legszabadabb, de kell hozzá egyfajta fegyelmezettség és gyakorlottság, mert az elme nagyon könnyen elmászkál.

Erre is ki kell térnem, mielőtt belekezdek a technikák leírásába. Nagyon sok (szinte minden) spirituális rendszer hajtogatja: "az elme így, az elme úgy" - olyat is hallottam, hogy azt mondták egy követőnek, hogy fogja az elméjét és szegezze fel egy fára. Ez szerintem hülyeség, és mivel majdnem húsz évet töltöttem spirituális munkával úgy, hogy nem volt igazi autentikus Mesterem (2), a tudást (sokszor egymásnak ellentmondó) könyvekből szereztem, sikerült nagyon sok csapdába belelépnem.

Tehát az elme szerepe nagyon fontos az életünkben, különben nem találnánk haza és a cipőnket sem tudnánk bekötni, de egyrészt a programozottságának egyes elemei a szenvedés folyamatos forrásaként működnek, másrészt a természete szerint "az a dolga", hogy egyfajta szűrőt helyezzen el a fizikai és spirituális világ között. Ezzel nincs semmi baj és nem kell megpróbálni erőszakkal lefeszegetni, mert a fizikai világban folytatott élet többé-kevésbé ellehetetlenül, ha nincsenek ott a szűrők. Egyes elmebetegségek esetén károsodik vagy elvész a szűrő és strukturálatlanul beáramlik egy csomó minden, aminek nem kéne.

Ha ellenőrzött körülmények között lesünk be a "függöny mögé", akkor élvezhetjük az előnyeit, a hátrányai nélkül.

Szóval ne bántsuk szegény elmét, ne bántsuk az "egót", ami sok spirituális rendszerben egyenesen maga a gonosz. A szanszkrit úgy hívja, hogy "ahankára" - "én-csináló". Meghatározza, hogy ki vagyok én, mi a helyem, feladatom a világban, stb.

Volt régen erről egy tanító-álmom, elég megrázó, de legalább segített megérteni a lényeget.

Az álomban volt egy aranyos kiskutyám, talán egy labrador kölyök, akit én nagyon elszántan le akartam szúrni. Segítőim is voltak, szerencsétlen pedig bebújt az asztal alá, én dühödten üldöztem és felborogattam mindent. Közben a kiskutya beszélt hozzám, gyermeki hangon rimánkodott, hogy "ne bánts, kérlek, én a te kiskutyád vagyok, szolgállak, szeretlek, inkább szeressél, ne bánts!!!"

Felébredve a reveláció erejével hatott rám annak a teljesen téves volta, mikor az elmét és az egót valami haszontalan, elpusztítandó dolognak tekintjük. Aki nem teljesen felébredett és megvilágosodott, az maga az elme és az egó (a személyiség-elme kifejezést szoktam használni). Majd amikor eljön a Megvilágosodás, akkor magától eltűnik, mint mikor felgyújtják a villanyt és megláttuk, hogy ami a szobában van valójában, az nem az, aminek hittük, de addig azonosak vagyunk az elmével, a személyiséggel és a programozottságával.

Tehát két célunk lehet: kiszabadulni az elme börtönéből, vagy berendezni szép komfortosan (vagy addig is, amíg eljön a szabadság, kényelmesen élni benne). Ha maradunk a hasonlatunknál, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy egy sivár cellában, vagy egy kényelmes, tágas házban töltjük a napjainkat. Ezek a gyakorlatok ezt célozzák. A felébredést és megvilágosodást nem lehet gyakorlatokkal elérni, ezt az Isteni Kegyelem adja meg, ha eljön az ideje. Felkészítheted magad, vágyhatsz rá szenvedélyesen, de ugyanúgy nem tudod megcsinálni magadtól, mint ahogy a hajadnál fogva sem tudod kihúzni magad a sárból. Kell egy külső pont, ami (AKI) magasabb, mint te.

Az utóbbi időben az kristályosodott ki bennem, hogy a jólétem vagy nem-jólétem az elme ítélkezésétől függ. Nyilvánvalóan vannak rossz körülmények, amik tönkreteszik a jólétet, de a  dolgok megítélése még mindig rajtam áll. Itt van valamiféle kis rés a börtön rácsai között, mert egyrészt ez a megítélés is a programozottságtól függ (3), de másrészt azért ne becsüljük le azt a lehetőséget, hogy döntéseket tudunk hozni, hogy mit szeretnénk és mit ne.

Ezután a hosszúra nyúlt bevezető után lassan rátérek a technikákra.

Fontos legelőször is meghatározni, hogy mi a célunk a gyakorlással. Akinek nagyon problémás elme-struktúrája van, az semmiképpen ne álljon neki egyedül. Én is sokszor belekeveredtem olyan gyakorlatba, mikor nagyon vágytam rá, hogy valaki legyen ott és segítsen. A legfontosabb a fokozatosság, ne engedjünk magunkra hirtelen nagy energiát. A másik, hogy legyen velünk felsőbb segítő. A belső vezetőnk, a vallásunk szerinti istenkép, Guru, bárki. Ammabhagavan nagyon jó rá, hiszen élő Mesterek, de akkor erős kapcsolat kell velük (lásd az 1-es jegyzetet).

Tehát, mielőtt nekiállunk bárminek, küszöböljük ki a zavaró körülményeket, lehetőleg teremtsünk valami szentséges környezetet (rend, tisztaság, szentkép, virág, füstölő, stb. ami tetszik), helyezkedjünk el kényelmes ülésben, aztán szólítsuk meg a Segítőnket és fogalmazzuk meg a szándékot. A fekvő testhelyzetet nem javaslom (kivéve, ha kellemes szundikálásra vágyunk), bár vannak esetek, amikor jobb. Ilyenkor fejjel legyünk az oltár vagy szentkép irányába. Fontos, hogy 30-40 percnél ne töltsünk többet medivel, mert nagyon "el lehet szállni". Ha erre hajlamos vagy, állíts be egy ébresztőt.

Ezekkel a gyakorlatokkal kondicionáljuk az elmét, ami egyenértékű azzal, mint mikor pl. egy küzdősportban kondicionálják a testet egyfajta reflexes mozdulatokra. Tudatosítsuk, hogy az elménk egyébként is kondicionálva van, sőt, az elme maga a kondicionáltság, de ezzel a gyakorlással legalább beletehetünk olyan dolgokat is, amiket szeretnénk azok mellé, amik akaratunkon kívül kerültek bele.

1. A Lélek Palotája

Ez egyfajta menedék, amit ki tudunk alakítani magunknak. Rendszeres gyakorlásra van szükség, hogy igazán flottul menjen, cserébe viszont kapunk egy helyet, ami szó szerint a nyugalom szigete és amit bármikor, akár egy pillanat alatt elérhetünk. Ehhez szükség lesz egy másik technikára, amit horgonynak hívnak, de azt is hamarosan leírom.

Ezeket a technikákat imaginációnak hívják és azon alapul, hogy az elme minél többször, minél nagyobb intenzitással képzel el valamit, annak annál nagyobb realitása lesz számára. Minden alkotó ember, tudósok, művészek, de még az üzletemberek is először elképzelik, amit létre akarnak hozni, csak utána válik külső valósággá. Ezek a meditációban létrehozott dolgok nem külső, hanem belső valósággá fognak válni számunkra - ugyanúgy, mint a meglévő programozásaink.

Tehát a Lélek Palotája (LP) egy épület, ami a tudatosságodat jelképezi és amit úgy alakíthatsz magadnak, ahogy tetszik. Ha rászoksz, hogy rendszeresen ellátogatsz oda, akkor berendezheted magadnak olyanra, amilyenre tetszik. A külső világban vannak ilyen telefonos applikációk, csak ez abban különbözik, hogy belső képeket használ, és mint ilyen, sokkal képlékenyebb, ugyanakkor informatívabb.

Minden külső megnyilvánulás és berendezési tárgy egyfajta jelkép. Én ezt rendszeresen, minden programon használtam, ezért sok visszajelzést kaptam. Volt olyan, aki mikor először pillantotta meg, nagyon puritánnak látta. Nem volt szép és nem volt kényelmes se. Azóta nem tudom, hogy mi lett vele, de ha rendszeresen gyakorolt, akkor mostanra lehet, hogy megváltoztatta és átrendezte.

Valaki másnak pedig egy ponton teljesen megváltozott (ez egybeesett egy külvilágbeli változással). Az új LP először nagyon jellegtelen lett, de aztán felvette azt a gyönyörű új formát, amit az illető élete is.

Az én LP-m nagyjából állandó, de kiinduló útnak is használom (erről is majd később).

Tehát elhatározzuk, hogy csinálunk magunknak egy belső lakhelyet, odamegyünk (ez lesz a 2-es pont) és elkezdjük berendezni. Legyen egy központi ülőhely, ahova le lehet telepedni, elhelyezhetjük a Szellemi Vezetőnk képét egy oltáron vagy más szép helyen, bevihetünk mindent, amit odavalónak ítélünk és ki is dobálhatunk dolgokat. Volt olyan, akinek egy rendkívül zsúfolt raktárként jelent meg a Palotája. Ekkor fogjuk és kidobáljuk, ami nem kell. A legjobb, ha úgy tekintjük, mint mikor beköltöztünk valahová és berendezzük olyanra, ahol jó lenni.

2. Az út

Az odavezető út maga is egy horgony, egy kulcs, amivel szinte kondicionáljuk magunkat arra, hogy most mi jön. Egyfajta feltételes reflex, mint Pavlov kutyája, aki pár alkalom után tudta, hogy enni kap, ha megszólal a csengő.

Fontos, hogy (az LP-vel ellentétben) ez mindenképpen legyen állandó. Egyszerű utat használunk, pl. felmegyünk egy lépcsőn, a végén ott egy ajtó, vagy ilyesmi. Az én utam felénél van egy tavacska, amiben meg lehet mártózni és letenni a partjára mindent, ami felesleges a gyakorlathoz. Letesszük a hétköznapi ruhánkat, mely a hétköznapi tudatállapotot jelképezi, a másik partján, ahol kilépünk, ott van a meditációs ruhánk.

Ha akarod, használhatod az én szövegemet, hogy felmondod magnóra, és első időkben segítségedre van. Íme:

"Képzelj magad elé egy utat. Lépdelj rajta, egyik lépés a másik után...Az út beletorkollik egy kis tavacskába. Tedd le a partjára a hétköznapi ruhádat, lépdelj bele és mártózz meg benne. Lemos mindent, ami szükségtelen az elkövetkező gyakorlatban... Lépj ki a másik oldalon és öltsd magadra a meditációs ruhádat. Vezet tovább az út a Lélek Palotája felé, haladj rajta, egyik lépés a másik után... A távolban feltűnik a Lélek Palotájának körvonala, majd egyre közelebb érsz, míg betölti a látóteredet... Itt állsz az ajtaja előtt. Lépjél be"

A visszafelé vezető szöveget is leírom, hátha szükséged lesz rá:

"Itt az ideje, hogy elindulj visszafelé. Lépj ki a Lélek Palotájának ajtaján. Előtted van az út, ami a tavacskához vezet. Lépj rá és haladj, egyik lépés a másik után... Megérkeztél a tavacskához. Vesd le a meditációs ruhádat - ezzel megválsz a meditatív tudatállapotodtól is, viszont minden információ a birtokodban marad, amit a meditáció alatt tapasztaltál. Mártózz meg a tavacska frissítő vizében, lépj ki a másik oldalon és öltsd magadra a hétköznapi ruhádat. Ezzel magadra öltöd a hétköznapi tudatállapotodat, de a tapasztalatokat még mindig hozod magaddal. Lépdelj tovább az úton az éber állapot felé, egyik lépés a másik után... Ha felkészültél, mozgasd meg a végtagjaidat és nyisd ki a szemed."

Nagyon fontos kihozni az embereket a mediből, voltam olyan programon, ahol nem tették meg, hanem elmondták a reklámjaikat... ez nagyon ártalmas, szépen el kell választani a normál és meditatív tudatállapotot. Hogy a visszaúton kétszer is elmondom, hogy "hozod magaddal a tapasztalatokat", azért van, mert egy medi olyasmi, mint egy álom: az ember reggel még tisztán emlékszik, délutánra már nem marad belőle semmi. Hogy valóban élvezhessük a gyümölcsét, szükséges az éber tudatosságú elmének emlékezni a történtekre.

3. Horgony

Az Agykontrollban Háromujj-technikának hívják. A lényege pont az, mint a pavlovi kísérleté: összekapcsolunk két, nem összefüggő dolgot, és ha az egyiket létrehozzuk, magától létrejön a másik. Biztos mindenki tapasztalta már, hogy egy rég nem érzett illattal együtt jön az egész érzelmi tartalom. Ez azért van, mert az öt érzékszerv közül a szaglás az egyetlen, ami megkerüli az agykérget, ezért a tudatos elme manipulációja nélkül kerül megtapasztalásra. Használhatsz illatot horgonynak, (mondjuk ha mindig ugyanazt a füstölőt használod), de nem javaslom, mert a horgony lényege az azonnali hozzáférhetőség. Ha mondjuk ott vagy egy hiper-stresszes helyzetben, nem lesz időd füstölőt gyújtogatni, de pl. a 3 ujjadat bármikor össze tudod érinteni, mint az agykontrollosok.

Tehát a horgony kivitelezése: amikor meditációban elérted a kívánt állapotot (pl. körülölel a biztonság, stb.), akkor létrehozol egy egyszerű kézmozdulatot, (ujjak összeérintése, vagy valamilyen más egyszerű mudra),  de akár lehet vizuális horgonyod, pl. elképzelhetsz egy virágot, gyertyalángot vagy egy egyszerű ábrát. Ha auditív horgonyt akarsz használni, akkor gondolatban vagy akár hangosan is megszólaltathatsz egy hangot, vagy elképzelsz mondjuk egy gongütést, stb. stb. A horgonyt mindig jó egyénre szabni. Ne legyen túl bonyolult és előhívható legyen bármilyen helyzetben. Ha pl. horgonyként el kell kántálnod hangosan egy hosszú mantrát, az csökkenti a hatékonyságát.

Kérhetsz is horgonyt. Tehát fellépett a kívánt állapot és akkor azt mondod "kérem, ezt szeretném rögzíteni!" és akkor jön valami, automatikusan. Ez lehet akár egy speciális lélegzetvétel (pl. mély belégzés, 3 rövid kilégzés), vagy bármi. A lényeg, hogy azonos érzésekhez azonos horgonyt használjunk. Tegyük fel, valakinek olyan a munkája, hogy intenzív, bátor jelenlétre van szüksége (pl. egy rendőr), viszont néha jól ki szeretné pihenni magát, akkor külön horgonyt célszerű kialakítani az ellazult, pihenő, és a figyelemmel teli éber, erős tudatosságra.

A horgony esetében különösen fontos kihozni az infót a mediből, különben könnyen úgy járhatsz, hogy "jaj, mi is volt az a szuper horgony, nem emlékszem!"

Akkor érdemes elkezdeni használni a horgonyt, ha már valamennyire rögzült hozzá az érzés. Ha pont üvölt veled a főnököd, nem kerülsz a védett béke állapotába, hiába érintgeted össze az ujjad, ha előtte csak egyszer-kétszer gyakoroltál, inkább megrendíti a hitedet a gyakorlat hatásosságában. Egyáltalán, az elmével célszerű ugyanúgy bánni, mint a testtel: síléccel sem fogsz rögtön a legnehezebb pályán lecsúszni, csak ha már rengeteget gyakoroltál.

4. Az elme tótükre

Ezt szoktam minden programon legelsőként csinálni, egyfajta hangolódásként. Csak utána beszélgetünk, vitatjuk meg a program témájához kapcsolódó dolgokat és kezdünk bele a többi gyakorlatba.

Teljesen kiragadottan is lehet használni, érdemes ezt is rögzíteni horgonnyal. A lényege, hogy ahelyett, hogy eggyé válnánk az elménken átvonuló gondolatokkal, elkezdjük megfigyelni azokat, mint mikor egy vízparton állva nézzük a hullámokat. Az Ekam Felébredés Fesztiválon ez volt a legelső nap gyakorlata, a "sztita pregnyá", a tanú állapotának létrehozása. Azt a történetet mesélték hozzá, hogy van egy csomó madár és mindegyik röpköd ide-oda, megkóstol mindenféle gyümölcsöt (némelyik finom, másik keserű), de van egy, amelyik nem megy sehová, csak figyeli a többit és ennek a madárnak a helyébe kellett képzelni magunkat (a Napló menüpont alatt 2018 december 9-21-ig van egy napló erről a fesztiválról).

Tehát ha nem merülünk bele az elme gondolatáramlásába, hanem elkezdjük szemlélni, akkor automatikusan elkezdjük tapasztalni a Felsőbb Tudatosságot, mint mikor elcsitulnak a hullámok és a Telihold képe megjelenik a víz tükrén. Ehhez is leírok egy vezetett medit:

"Figyeld meg a gondolataidat. Az egyik gondolat jön, a másik elmegy. Ne kapaszkodj bele egyikbe sem. Képzeld el az elmédet, mint egy tavat, melynek felszínét hullámok szelik át - egy-egy hullám egy-egy gondolat. Jön egy hullám...kifut a partra...jön egy újabb hullám...az is elcsitul. Ne lovagold meg egyik hullámot sem, ne kapaszkodj egyik gondolatba se...Lassan azt veszed észre, hogy egyre kevesebb hullám jön, egyre kevesebb gondolat áramlik át az elméden...mely végül olyan lesz, mint egy rezzenetlen, sima tótükör.

Ahogy a tó tükrén a telihold, úgy tükröződik a Felsőbb Tudatosságod (4) fénye a tudatod felszínén. Ahogy a telihold akkor is ott ragyogott, mikor még zavaros volt a tó tükre, a Felsőbb Tudatosság akkor is ott ragyog az elméd felett, mikor az tele van gondolatokkal, de most így, hogy lenyugodott, tisztán láthatod és kapcsolódhatsz vele."

Ez után általában úgy folytattam, hogy "kérd meg, hogy vezessen és segítsen végig ezen a programon, hogy a lehető legjobb eredményt érhesd el", majd úgy zártam, hogy "merülj el tiszta fényében és éld át a kapcsolódás örömét".

Tehát ezt a szándékod szerint alakíthatod ki. A Felsőbb Tudatossággal bármilyen formában kapcsolódni csodálatos élmény. Az elme zavaró működései teljesen eltűnnek, védett, biztonságos és szeretetteli érzés lép fel az emberben. Igazság szerint minden napot így kéne kezdeni - ekkor beleteheted a szöveget, hogy "vezess és segíts a napom során" és egy horgony kialakítása is megtörténhet. A nap zárásaként megcsinálva a gyakorlatot, lehet hálát adni mindazért, ami aznap történt.

Tapasztalatom szerint még a rossz dolgokat is könnyebb úgy elviselni, hogy hálát adunk érte, mintha méltatlankodnánk miatta.

5. Hátasállat

A hátasállat vagy erőállat sámánisztikus technika - egy valamireveló sámán nem létezik erőállat nélkül, de őnáluk azt a szerepet tölti be, mint nálunk a Felsőbb Tudatosság. De ne ess abba a hibába, hogy behelyettesíted! Ha ilyesmit szeretnél, keress fel egy olyan oktatót, aki a sámán-technikákat tanítja és akkor pontosan és autentikusan segítenek kialakítani. Az én rendszeremben a hátasállat az, ami: egyfajta belső "háziállat", aki segít bizonyos dolgokban (pl. elvisz valahová). Ennek a rendszernek, amit itt leírok, ez az egyetlen opcionális eleme. Aki nincs annyira rákattanva az állatokra mint én, egyáltalán nem fontos, hogy legyen hátasa. Ha szeretnélilyet, akkor neki (ugyanúgy, mint a fizikai valóságban) szüksége van egy helyre. Nekem a Palotám hátsó ajtaja egy kertre vezet, ahol vannak szép növények és állatok - mivel szeretem, ha a fizikai világban is ilyesmik vesznek körül. Ha nagyon "messzire" (vagyis magas helyre) kell mennem, akkor kérem a hátasomat, hogy vigyen. A kialakítása úgy történt, hogy kértem és kaptam - vagyis megjelent előttem. Kicsit félelmetesnek találtam, ekkor történt rajta némi változás. El is neveztem.

Tudatosítsd, hogy minél valószerűbb világot alakítasz ki, annál intenzívebb hatást tudsz gyakorolni az elmédre. Ne feledd: maga az elme nem tudja megkülönböztetni a képzeletet a valóságtól. Erre volt a Taijiban egy kis játékom, amit minden kezdőnek megmutattam. A Csikung gyakorlatok is nagyon erősen a képzeletünkre épülnek (ide-oda vezetjük az energiát), és eljátszottam azt, hogy :"képzelj el e citromot, lásd, érezd a súlyát, az illatát, majd kóstold meg". Eddigre mindenkinek összefutott a nyál a szájában, pedig nem volt ott valódi citrom. Tehát mielőtt puszta képzelgésnek minősítenénk ezeket a gyakorlatokat, gondolkodjunk el ezen.

6. Időutazó-technika

Ez az első konkrét gyakorlat, a többivel mintegy megteremtettük a feltételeket. Nagyon szeretem ezt a technikát és automatikusan ezt használom, ha múltbeli traumával szeretnék dolgozni. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy aki mentálisan zavart, annak ezek a dolgok árthatnak és csak azt csinálja, amit az orvosa tanácsol. Senki ne gyakoroljon pszichiátriai gyógyszerek, alkohol vagy drogok hatása alatt, mert beláthatatlan következményei lehetnek. Ha valaki épp krízishelyzetben van az életében, akkor ne most kezdjen el egyedül barkácsolni, főleg ha nem gyakorlott, hanem inkább keressen magának terapeutát (pszichológust, vagy gyakorlott spirituális terapeutát). Ezeket a technikákat egyrészt azoknak írom le, akik maguk is ilyesmivel foglalkoznak, másrészt azoknak, akik spirituális keresők, de még nem találtak rá az útjukra. Mindezt nem ijesztgetésnek írom le, hanem hogy felelősséggel fogjunk bármihez. Itt utalok vissza újra és újra, de nem tudom elégszer hangsúlyozni: ha van egy erős Vezetőd (lásd 1-es jegyzet), akkor Ő fog vinni és védeni a munkád során. Nem fog semmi ártalmas helyzetbe beleengedni, és főleg ha egyedül gyakorolsz, nagyon fontos, hogy erős kapcsolatot alakíts ki Vele már a legelején.

Az Időutazó technika úgy néz ki, hogy odamész (5) egy múltbeli eseményhez a jelenlegi tudatosságoddal, elkísérve és megerősítve a Felsőbb Tudatosságod által, és az összes jelenlegi tudásoddal felvértezve. Odamész az akkori önmagadhoz, és megadod neki mindazt, amit akkor meg kellett volna kapnia. Egyszerű hasonlattal élve: egy gyereknek nem az a fő baj és a traumatikus esemény, ha elesik és lehorzsolja a térdét, hanem az, hogy ha pl. kinevetik vagy kigúnyolják, ahelyett, hogy felvennék és megvigasztalnák. Ezt az összes szülő ösztönösen tudja ("gyere, adok rá puszit, már nem is fáj" - és a kisgyerek percek múlva már önfeledten játszik). Ha viszont a szülő nem megy oda, vagy kigúnyolja a gyereket, akkor olyasmik rögzülnek, hogy pl. "nem számíthatok senkire a bajban, nem vagyok elfogadható, stb.". Ha ilyenkor megjelensz, mint Időutazó és felveszed, megnyugtatod a gyermeki önmagad, akkor kivehetsz egy kicsi részt az adott töltetből.

Ez kb. annyira van leegyszerűsítve, mint mikor leírnak egy vakbélműtétet úgy, hogy "felvágod a hasát, kiszeded a gyulladt szervet és összevarrod". Tehát ez történik, csak sokkal bonyolultabban. Viszont ne feledd, ott van veled a Felsőbb tudatosságod, Aki a valódi beavatkozást végzi. A fenti hasonlatot folytatva, te csak a beteghordó voltál, aki betolta a beteget.

Valószínűleg nem lesz elég egy adott helyzettel csak egyszer foglalkozni, és a legtöbb igazán erős töltetet kialakító helyzetekre nem is emlékszünk.

Ezt a technikát szinte mindenki használja ösztönösen, mikor egy helyzetbe újra és újra visszamegy azzal, hogy "miért nem ezt-és-ezt mondtam, azt kellett volna csinálni, stb.".

Ne kövessük el azt a hibát, hogy erősítjük az akkori tudatosságot, a múltbeli énednek rendszerint nem arra van szüksége, hogy leülj mellé és dühöngj vagy keseregj vele együtt. Elképzelhető, hogy felkapod és kihozod, mindegy, próbáld a tudatos elmédet teljesen visszaszorítani, mert megkötöd vele a Felsőbb Tudatosságod kezét.

7. Mi van ott?

Igazából ez a lényege az egész Diksás munkának, egyben a legfájdalmasabb pontja is. Abban különbözik az előző technikától, hogy nem a jelenlegi, megerősödött, felnőtt tudatossággal megyünk oda a helyzetbe, hanem bele próbálunk helyezkedni az akkori személyiségünkbe.

Az ún. töltetek úgy jönnek létre, hogy egy adott szituációban nem éljük meg, vagy nem tudatosítjuk a jelenlévő érzelmeket, és/vagy hozunk egy döntést, ami az adott helyzetben teljesen helyénvaló, csak az a baj, hogy ez a döntés úgy beíródik az elmébe, mint egy program a számítógépbe és onnantól fogva a hasonló helyzetekben automatikusan előjön, vagyis nem az aktuális szituációra felelünk, hanem egyfajta tudattalan reakció lép fel.

A "Mi van ott", vagy "Megnézem" technika előhozza az eredeti helyzetet, annak minden fájdalmával és frusztrációjával, és segít kivezetni belőle a töltetet. Az egész kicsit olyan, mint világra hozni egy gyermeket, csak sajnos ez a "gyermek" sokszor egy szörnyeteg képét viseli, úgyhogy ahogy nem ajánlott egyedül szülni (bár megtörténik, szükségből), úgy ezt sem szerencsés segítő nélkül és szigorúan tilos Felsőbb Erő nélkül csinálni, különben félrecsúszhat. Mivel ez egy Diksás technika, számomra Ammabhagavan jelenléte a Felső Erő.

Sokszor úgy is szoktam érezni magam, mint egy szülésznő - a legfontosabb, hogy megtartsam a résztvevőt és segítsem világra hoznia a fájdalmat. Fontos, hogy nem szabad elmenekülni az utolsó pillanatban, muszáj átélni azt, ami ott van, különben nem csináltunk semmit és felesleges volt a szenvedés.

Három fokozat van. Az első, mikor egy mozivásznon nézzük a történetet, a második, mikor színházban, tehát élőben már ott vannak a szereplők, és a harmadik, mikor teljes tudatosságban mi magunk vagyunk a helyzetben. Végül mindenképpen be fog kelleni kerülni ide, de azt a segítőnek kell tudni, hogy kit lehet egyből "bedobni a mélyvízbe". Fokozatosan szoktam csinálni, előbb mozivászon, stb. és hagyok lehetőséget, hogy még útközben visszaforduljon az illető, de az a tapasztalatom, hogy már eleve oda se jön, ha nem akar dolgozni vele. Sokszor nagyon áttételesen kerülnek ide emberek, és mikor előjön valami történet, már tudom, mi volt velük a dolgom.

Ez egy nagyon fájdalmas technika, viszont a jó hír az, hogy hatásos, és egy bizonyos ponton túl fellép egyfajta elfogadás, ami ha nem lép fel, akkor a jelen lévő segítőnek kell rávilágítani. A dolgok egyszerűen vannak, megtörténnek és ha a fejünkre állunk, se tudunk megváltoztatni olyasmit, ami már megtörtént.

Újra és újra elmondom, hogy súlyos traumákkal szakemberek dolgozzanak, tudnunk kell, hogy mihez nem szabad nyúlnunk, mert többet ártunk, mint használunk, de ha igazi erős vezetés alatt állunk, akkor már oda se kerül az, akinek nem segítségére, hanem ártalmára lenne mindaz, amit programon átél. Átmeneti összezavarodások lehetnek, de minél kevesebbet akarunk tenni (ahelyett, hogy csak jelen lennénk) annál biztosabb a hatás.

(folyt)

Jegyzetek:

1. Azok számára, akik hívő keresztények, Jézus és/vagy a Szűzanya (mint az Isteni férfi és női aspektusa) tökéletesen megfelel. A zsidók Metatron, vagy Mikáél Arkangyal segítségét kérjék. Aki vonzódik a hinduizmushoz, egy egész panteonból választhat. Kérhetünk Felemelkedett Mesterektől is segítséget, pl. Rámana Maharsi vagy Paramahansza Jógananda is jó. Az Egység-követőknek természetes, hogy Ammabhagavanhoz fordulnak, viszont ha ez utóbbi esetekben kétségeid vannak, mivel élő vagy valaha élt emberekről van szó, nem pedig Szellemi Lényekről, lehet kapcsolódni valami forma nélküli Legfelsőbb Fényhez (Paramdzsjóti), de meggyőződésem, hogy a szükséges személyes kapcsolatot csak személyes formával lehet kialakítani

2. A Taijiban Yang Jwing Ming Mestert igazán autentikusnak tartom, de amiről most beszélek, az az a fajta spirituális munka, ami akkor kapott struktúrát, amikor az Egység és Ammabhagavan megjelent az életemben.

3. A kisgyerekek még szabadok, nekik minden AZ, AMI. A körülöttük lévő felnőttek szavaiból, reakcióiból és viselkedéséből tanulják meg a vélekedéseket. Egyszer beültünk egy nagyon félelmetes szimulátorba, és a mellettem lévő kisgyerek folyton felém sandított és azért kezdett el kacagni, mert én nevettem. Ha rettegtem volna, biztos sírva fakad.

4. Ezt behelyettesítheted a Mestereddel, szellemi vezetőd nevével, ez a "Felsőbb Tudatosság" olyan kifejezés, amit mindenki számára elfogadható - lásd még az 1-es jegyzetet

5. Erre is szoktam technikát használni, az LP-mben van egy ajtó kialakítva erre a célra. Mindezek lerövidítik az üresjáratokat és rögtön lehet a szükséges dolgokat csinálni.