Védikus kozmológia: 3 Lóka (létsík), 14 Bhuvana (világ)

A védikus filozófia szerint a lelkünk különböző világokban (birodalmakban) születik meg, a Karma törvényének függvényében. A lelked információkat, tapasztalatokat hordoz azokról a tettekről, melyet a születésed és halálod közti időben tettél bármely világon, értékeket ismer meg, és ezen alapulva egy bizonyos rezgésszámon vibrál. A lelked rezgésszáma illeszkedni fog ahhoz a világhoz, amelyikbe születsz. A Gájatri Mantra, melyet a Rigvédában, az Atharvédában, a Siva Puránákban és a Visnu Puránában (7- fejezet) is feljegyeztek, 14 világot különböztet meg (ezek nem tévesztendők össze a bolygókkal), hét magasabb (mennyei) és hét alacsonyabb (alvilági) síkot. A magasabb világok a hét vjáhriti-k (megnyilvánulások), melyek bhú, bhúvasz, szvar, mahasz, dzsanasz, tapasz és szatja (a világ, amit Bráhma ural), és az alacsonyak (a hét alvilág, vagy pátala) ezek atala, vitala, szutala, raszátala, talatala, mahátala, pátala. (1)

Szatja Lóka (végtelen létezés, maga az Univerzum)

Ez az Univerzum teteje. Brahmánda, a Kozmikus Tojás, vagy Világegyetem. Sok Purána szerint Szatja Lóka Brahma, a Teremtő Isten lakhelye. Egyes Puránák úgy írják le Brahmát, hogy a Kozmikus Tojásban tartózkodik, amely Brahma Tojása, vagy Brahmánda.

A valaha ismert legmagasabb rezgésszámon rezeg.

Élettartam: A jelenlegi kora az 50 év első napja, ami 155,5 trillió emberi évnek felel meg, amely az Univerzum valódi kora (mármint ez az első nap).

Isten-szint: 100%

Tapa Lóka (végtelen tudatosság, univerzális jelenlét)

Az Univerzum második legmagasabb szintje. A két utolsó közti négyszeres távolságra helyezkedik el a Tapo-Lóka (a vezeklés szférája) (2), a Vaibhrádzsa nevű istenségek lakhelye, akiken nem fog a tűz. Úgy írják le a Tapo-Lókát, hogy „nagyobb mint” vagy „azon túl”, vagy „fölötte” a Dzsana Lókához képest. Eddig tart a számunkra látható világ, a Tejút Galaxissal együtt. Ezért ennek a világnak a lakói egyfajta intergalaktikus civilizáció tagjai. Ha elhisszük a magyarázatot, ők olyan istenségek, akiket Vaibhrádzsáknak hívnak, akiken nem fog a tűz. A lények, akik itt élnek, néha hidat képeznek a világok között, máskor maguk is teremtőként cselekszenek.

Élettartam: attól kezdve, hogy ezt a birodalmat elérték, addig tart, amíg létezik a teremtő.

Isten- szint 1-99%

Dzsana Lóka (határtalan öröm, megfigyelhető univerzális jelenlét)

Dzsana Lóka kétszeres távolságra van onnan, ahol Szanandana és Brahma más, tiszta-elméjű fiai lakoznak. Dzsana Lókát nagyobbnak írják le, mint Mahar Lókát, így ez tartalmazza a Mahar Lókát, amely számunkra a csillagok világaként látható. Az itteni lelkek/lények minden tudást birtokolnak az alattuk és fölöttük elhelyezkedő Lókákról, ismerik magát a létezést a Világegyetemmel együtt, de még mindig kíváncsiak, és többet akarnak megtudni. A gondolat sebességével képesek a Világegyetem bármely pontjára eljutni. Nekik (a lelkeknek) a létezéshez egyáltalán nincs szükségük fizikai, vagy bármilyen formára. Ők túl vannak az éberségen (az éberség fogalmán), és belevesznek a létezés szépségébe.

Élettartam: amíg a teremtő létezik. - 3,11 trillió év.

Isten-szint: több mint 1%

Mahar Lóka / a Menny birodalma (véges létezés, kezdés/újrakezdés, intergalaktikus jelenlét)

Dhúrván túl, sokmillió mérföld távolságra fekszik a szentek szférája, vagy Mahar Lóka, melynek lakói egy egész Kalpa ideje alatt, vagy Brahma egy napján ott tartózkodnak. Mahar Lókát a szent lelkek helyének írják le (a Visnu Purána 7. fejezetében) és Szuvarlókánál nagyobbnak tekintik (amely a Menny, vagy Dzsanat, ahova a hétköznapi emberek lelkei távoznak haláluk után). A Szaptarisik (a Hét Ősi Szent) lelkei laknak itt, figyelő szemüket a Földön, az emberiség tevékenykedésén tartva. Ez a legnagyobb szentek világa. Ők a Galaxis erőközpontjai, amely létezésben tartja a Galaxist/helyi csoportot. Ők a menny ösztönei. Ők teljesen megértették az egyetlen, Brahman nevű lélek fogalmát.

Így a Mahar Lóka lakói egy csillagközi civilizációhoz tartoznak. Az ősi indiaiak által ismert mind a 27 Naksatra (csillag, csillagkép) szintén a Mahar Lókához tartozik.

Élettartam: 3,11 billió évtől 4,34 milliárd évig

Isten-szint: 10(-5)%

Szvar Lóka (véges tudatosság, kezdet/újrakezdés, galaktikus jelenlét)

Szuvar Lóka (a Naprendszer) a Nap és Dhruva közti szakasz, kiterjedve száznegyvenezer mérföldre. Azok, akik jártasak az Univerzum szerkezetében, mennyei szférának nevezik (Szuvar Lóka). Szuvar Lóka (vagy Szvar Lóka) úgy írható le, mint a Bhuvar Lóka fölötti tér. Egyes leírások a Dévák lakta bolygónak nevezik, Indrával, a királyukkal az élen. Egyes utalások egyenlővé teszik a Szvargával (a bibliai Mennyország, a Koránban leírt Dzsannat), ahová a jók lelkei távoznak (a haláluk után), hogy learathassák a jó Karmájuk gyümölcsét (jó tettek). Egyes Puranikus utalások Szuvar Lókát a Naprendszerrel azonosítják. Ezek szerint a Szuvar Lóka kilenc alsóbb régióra vagy területre osztható, melyek neve: Dhruva Mandala, Szani Mandala, Brihaszpati Mandala, Angaraka Mandala, Szukra Mandala, Budha Mandala, Naksatra Mandala, Csandra Mandala és Szúrja Mandala. A Szuvar Lóka lakói között emberi lények is vannak. Az itteni lények egyetlen tudatosságban kapcsolódnak össze, amely elhatárolja minden rossz cselekedet lehetőségét. Úgy hiszik, hogy mind a 33 millió kisebb hindu istenség itt él, Indra Úr uralkodása alatt. Nincs öregség, betegségek, sem a földi birodalom gondjai és örömei. Mindamellett alkalmanként démonok és ördögök támadják meg ezt a síkot, akik féltékenyek az itteni életre. Egyes itt élő Istenek: Váju Dév (a levegő Istene) Agni Dév (a tűz Istene), stb. Ha egyszer teljesen elfogadod a nem-fizikai létezésed és annyira ellenőrzés alatt tartod magad, hogy képes vagy a semmiből új fizikai tárgyakat alkotni, akkor automatikusan a mennyben találod magad. Nagyjából, mint egy mini-teremtő.

Élettartam -4-32 milliárd év – 306, 72 millió év.

Isten-szint 10(-7)%

Bhuvar (Pitra) Lóka / a tudatosság birodalma (a létezés megvalósulása, kezdet/újrakezdés, Szoláris jelenlét)

A levegő, atmoszféra. Az itteni lényeknek nincs fizikai létezésük, hanem szükségük van egy médiumra a létezésükhöz, ezért a levegőben, szellemi formában képesek élni. Mindenütt ott vannak a Földön és a Naprendszerben, és el kell dönteniük, hogy készek e örökké elhagyni a fizikai világot, hogy Szvar Lókába távozzanak, vagy visszajöjjenek Bhú Lókára, és élnek egy újabb életet a földön. Azok a lények, akik visszajönnek a földi birodalomba, meg akarnak tapasztalni a Földön egy fizikai életet, számukra ez az utolsó, és ezért ez a fizikai létezés legtörékenyebb formája. Ezen a Lókán a lények mindent meg tudnak figyelni – a Föld múltját, jelenét és jövőjét, de semmilyen módon nem tudnak kapcsolatba lépni a fizikai világgal.

Élettartam -306, 72 millió év – 4,32 millió év.

Isten-szint: 10(-8)%

Bhú Lóka (a tudatosság felismerése, kezdet/újrakezdés, bolygó-szintű jelenlét)

A Föld birodalma. Ez a terület a Földtől a Napig tart, amely között a Sziddhák, és más égi lények mozognak, és az atmoszféra (Bhuvar Lóka). A 6., mint Bhuvar Lóka a Föld atmoszférájaként azonosított, és néha a Földet körülvevő világűrrel, amely a Föld közvetlen környezete. Más szavakkal Buvar Lóka a Föld-közeli világűr, beleértve a Föld atmoszféráját. Ezen a területen repül az összes repülő, az összes műhold és űrállomás itt kering a Föld körül. Ezt a területet a Föld mágneses tere által uralt régióval is azonosíthatjuk. Közepes rezgésszámon vibrál. A birodalom, amely a fizikai világhoz vonzódik, és tapasztalható módon létezik. Sok bolygón van élet ebben a birodalomban, a Föld csak egy közülük. Ez a birodalom egyensúlyozza ki a vonzódást és felszabadulást, a próféciákat és a spiritualitást. A földi élet csak a teremtő 12 órájában létezik. A teremtő 12 órája fel van osztva 14 Manvantarára (világkorszak), és minden Manvantarában van 71 teljes Juga-ciklus. Jelenleg mi a 7. Manvantara 28. Juga-ciklusában vagyunk. Minden Juga-ciklus időtartama – 4,32 millió év. Leegyszerűsítve a teremtő 12 óráját a 4 Juga ezer ciklusára oszthatjuk fel.

Alvilági birodalmak (tudattalan anyagi világ)

Atala Lóka (véges kéjvágy, kezdet/újrakezdés, bolygó/hold alatti jelenlét)

Az itteni lények halhatatlanok, mentesek az öregedéstől és haláltól, és olyan életet élnek, amilyet mindig is akartak. Az emberek a korai fejlettségi állapotukban valóban barlangokban éltek, amely 1 km mélyre nyúlt a felső réteg alá (Atala Lóka). Számos rendellenességről, elsüllyedt idegen űrhajókról és elsüllyedt városokról számol be az UFO irodalom, melyek a föld alatt, néha az óceán alatt helyezkednek el, tavak fenekén, földalatti barlang-hálózatokban, stb. Így ezek Atala (felső réteg) és Vitala (alsó réteg) területén helyezkednek el.

Vitala Lóka (véges tudatlanság, kezdet/újrakezdés, kisbolygó- jelenlét)

Az itteni lények a Földhöz képest általában hosszabban és egészségesebben élnek. A siker szemszögéből nézve a leggazdagabb földiek is nagyon kicsik az itteni legszegényebbekhez mérve. Itt elveszett a spiritualitás eszméje, és az emberek végtelen versengésben élnek, és semmi sem elegendő ahhoz, hogy kielégülést nyújtson számukra. A sikeres emberek népessége nagyon elégedetlen életet él.

Szutala Lóka (véges egó, kezdet/újrakezdés, kisbolygók alatti jelenlét)

A lények gonosszá válnak, hogy beteljesítsék a materiális élvezeteiket. A Jó Rossz válik, és a Rossz Jóvá. Felesleges azt mondani, hogy tedd, ami helyes. Semmi olyan nincs itt, amit spiritualitásnak lehetne nevezni. Minden arról szól, ki birtokolhatja a legtöbb anyagi élvezetet, és akkor Istennek hívhatja magát.

Talatala Lóka (véges hallucináció, kezdet/újrakezdés, szemcsés jelenlét)

Itt a lények némileg hasonló életet élnek, mint Atala Lókában, a különbség az, hogy itt a lelked valaki más illúziójában él, amit a sajátodnak tekintesz.  A lelked szó szerint egy börtön belsejében van, és ennek egyáltalán nincs tudatában. Ez nem azt jelenti, hogy a lelkek nem akarnának egy felhők fölé, drágakövekből épített kastélyban élni.

Mahatala Lóka (véges félelem, kezdet/újrakezdés, molekuláris jelenlét)

Ennek a világnak a népessége csuklyás Nágákból (kígyókból) áll, akik rettegnek Garudától (sas). Olyan hely, ahol rendszeresen és hirtelen hatalmas kígyók tűnnek fel a föld alól, és bárkit bármikor elrabolhatnak és megölhetnek. Minden pillanat drága, emiatt a lények békében élnek egymással. A világ tele van csaló gondolatokkal.

Raszatala Lóka (véges sötétség, kezdet/újrakezdés, atomikus jelenlét)

Az ördögök otthona. Ez a folyamatos háború világa. Ha a lelked nem kerül a magasabb birodalmakba, akkor itt végtelen ideig fogsz megszületni és meghalni nem túl jó halállal, újra és újra a materialisztikus vágyak miatt. Mindenki gyűlöl mindenkit, legyen az akár Isten. Bár a legtöbb kincset birtokolják, az élet itt ínségben telik.

Patala Lóka (véges illúzió, kezdet/újrakezdés, szub-atomi jelenlét)

Az összes világok legsötétebbike. Itt a leghalálosabb kígyók élnek. A Leggazdagabb Birodalom ragyogtatja be ezt a világot, maguk a Nágák viselik. Különböző emberek különféleképpen érzékelik, és az összes közül ez a legrejtélyesebb Lóka. Az Istenek azt mondják, hogy ez a valaha létezett leggyönyörűbb Lóka. Másrészről a démonok még beszélni sem tudnak arról, mit tapasztaltak itt – mint egy összetört lélek. Tehát a felsőbb 14 Lóka képezi Brahma (a teremtő) 14 világát, ahogy a Bhagavata Puránában áll.

A védikus szövegek egyes verziói azt állítják, hogy a jó és rossz cselekedetek semlegesítik egymást, és emiatt a lélek születhet akár a mennyben, akár a pokolban, de mindkettőben nem, ellenben más gondolati iskolák szerint pedig a jó és rossz tettek nem törlik el egymást. Mindkét esetben a lélek szert tesz egy testre, hogy megfeleljen a világba lépésnek. Amikor az adott világon lejár a lélek ideje, akkor visszatér a földre (egy földi létformaként születik újjá). Ez annyit jelent, hogy csak a földről, és csak egy emberi élet után érheti el a lélek a legfelső megváltást, az állapotot, amely megszabadult az élet és halál körforgásából, az abszolút és örök üdvösséget. Az elképzelésed maga a valóság. Ez sokkal vonzóbb, mint a Mennyei Birodalom, és sok vallásban ez a Menny valódi definíciója. Akárhogy is, az olyan, mint mikor valaki be van zárva a saját képzeletébe, ahol bizonyos határon túl az ösvény/vezetés az igazi értelem felé elkezd vággyá válni. Képzeld, hogy ugyanazt a kedvenc zenédet hallgatod, ugyanazt a kedvenc ételedet eszed, ugyanarról a kedvenc dolgaidról beszélsz, stb. Az, aki válaszokat keres, Bhú Lókára jön. Mivel itt nincs fájdalom és szomorúság, egy idő után az élvezet és boldogság értéke elkezd lecsökkenni, és a telítettség szintje után kevésbé lesz boldog, mint előző nap, és ez lesz az oka, hogy tudattalanul fájdalmat okozol magadnak, ez pedig növekszik, ha nincs ellenőrizve. Ha a fájdalom nem öl meg, akkor új élvezetté válik.

Anadi Sahoo –tól

Fordította kovács Gabriella 2023 febr. 27

A szövegben található dőlt betűs részek az én beszúrásaim. Pontosan tartottam magam az eredeti szöveghez, ezért a tartalom nem mindig tükrözi a nézeteimet.

Jegyzetek:

1. A szanszkrit szavakat fonetikus átírással, vagyis kiejtés szerint írom le, mivel az ún. diakritikus átíráshoz (ami a hivatalos) nincs betűkészletem, az angol eredeti pedig az angol kiejtés szerinti fonetikus átírást használja, ami számunkra nyilván kevésbé használható. Az elején még úgy gondoltam, hogy az összes szanszkrit szó mellé odaírom a fordítást, de a szanszkritban nagyon sokféle értelme van a szavaknak, melyek értelmezése a fordító tudásszintjétől függ, ezért inkább az angol szöveg lefordítására szorítkoztam.
2. A „tapasz” szó általános fordítása a vezeklés, és az angol eredeti is a „penance” szót használja, de ennek más értelme van a védikus kultúrában, mint nálunk. Ez egyfajta önként vállalt, néha súlyos szenvedéssel vagy nehézségekkel járó gyakorlat/gyakorlás (vagy akár életforma), de nem valamiféle bűnbocsánat elnyerése a cél, hanem egyes sziddhik (képességek) megszerzése, vagy az istenivel való erősebb kapcsolat. A hindu kultúrában a tapaszvin, vagyis a tapasz-t végző személy nagyon nagy megbecsülésnek örvend.