A rigó

 Házam csúcsára, legtetejére

Ahol a tető az Éggel találkozik

Felült dalolni egy rigó

Aranyszegélyes felhők alá

Sugárzik, ragyog az arany szegély

Harsogva, szállva szól a dal

Oly gyönyörű, különleges

Tán egy csalogánytól leste el

Kis fekete tollú királya a Földnek

Ott trónol büszkén mindenek felett

E ház sokkal inkább övé, mint enyém

Ragyogva örvénylő nyírfa-pamacsok közt

Ha megkérdezed a Hivatalt

Azt mondják, ez a ház enyém

Lakhatok benne. De birtokolni

Sosem fogom úgy, mint a pici dalnok

Pár pillanat és elrepült

Gazdátlan lett a háztető

Csak a felhők, nyírfa-pamacsok

Pöttyözik be a kék eget

                                     KG 2014-05-20

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Akvarell

Odaadtad.

Megvan mélyen

Széttépett szív rejtekében

Ott a csendben

Ott a fényben

(csak a szél fúj

Lengedeznek

Fehér ágak)

Nem kereslek

Soha többé

Sárba rántott

Tépett vágyak

Rongyaiból nincs ruhám

Pőre testem

Mind fedetlen

Leplezetlen

Hófehérben

Hűvös ajkam érintetlen

Simogatás két kezemben

Madárszárnyra kel, s repül

Csak a csend van

Csak a fény van

Odaadtad mind az álmot

Odaadtad mind a kéjt is

Belenéztem a sötétbe

A Mennyország fenekére

Sűrű fák között az Ajtó

Egyenesen átvezet

A határtalan mélységbe

De hogyha már bezuhantál

A legalján összetörtél

(kristálykehely darabokban

A tükör sok kis cserép)

Akkor fény van

Akkor csend van

Fehér ágak lengedeznek

Ahogy halkan fúj a szél

-----------------------------------------------------------------------------

Titkos főnix

Rejtsd el jól a részegséget

Osonjál szépen, halkan, csendben

Ne lássák mámoroddal megtelt

szíved, befelé ujjongj, fegyelmezetten

Ne lássák, gyertyát mint cserélted

Tízmillió ragyogó Napra

Koldus-gúnyád alatt ne tűnjön

elő csodálatos palástja

Szerelmed a Világ Királya

Rajongó lobogásod fedje

Hétköznapi életed álca-

arca, rejtőzzél be a sorba

Mutasd szereped, azt a jelmezt

Amit épp látni akarnak

Kicsit még ne kelljen látnod

Értetlen arcát a világnak

Habár a páncél mostmár fátyol

Őrző rejtekét még ne vesd le

Aki nem részeg, annak nincsen

Szeme a fénylő Végtelenre

Értik a fák, a virágok

Madarak, lepkék, ég s a felhők

Eső, szél ugyanúgy részeg

Szerelmei szerelmesednek

Kér valaki, adhatsz belőle

De ne tárd fel az egészet

Világ Királya titkos fénye

Egyszer világra kerülhet

Most még tartsad meg tenyeredben

Tartsad lángoló szívedben

Főnixmadárként elhamvadva

Tested pora az égbe reppen

                                 KG. 2022 03 13.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szaksatkára

Amint a szikla

Mélyéből a méz

Feltör a Mennyből

Tisztára mosni a népet

Úgy tör fel

Kő-szívem mélyéből

Elmosni a könnyem

Eltörölni az énem

Mint méz a sziklában

Olyasmi van ott

Ami teljesen másvilági

Az összes szoba kiürítve

És mögötte ott egy nagy labirintus

Telve sötéttel

Sose lesz vége

Illúzió, hogy ha eleget sírtam

Egyszer majd elfogynak a könnyek

Vagy ha elhagyom a Rosszat

Ott van a Jó

Végtelenből a Semmibe jutni

Lehetetlen

Ha csak az örvénybe mész

Forgatva újra meg újra

Lényed kis száraz levelét

Egyre sodorja a Létesülés

S a Fényóceánba befogadva

Ott van a méz

Az Öröklét

------------------------------------------------------------------------------

                                              2022 okt. 8

A változás dicsérete

Ettől rettegtem egész életemben

Mikor tükörben fésültem hajam

Nem ettem semmit, ami hizlal

Push-up és 2B volt a mantrám

Láttam anyámat

Fiatal férfiak gyűrűjében ragyogva

Ám a hiénák

Nem a húsra, csak a sárgán csillogó

fémre gyűltek

Nevessek vagy sírjak, nem tudom

De most

Hogy a nőiség úgy foszlik le rólam

Mint ködöt szippantja fel a mohó napsugár

Nincs szépség, nincs alak, és

 Hátamat nem karcolják

Férfiak éhes pillantásai

Szabad vagyok

Még sose voltam ennél szabadabb

Tele kinccsel

És a legszebb, hogy nincs ítélkezés

Átalakult a test

Lóg az arc – na és?

Szabadság áramlik át ereimben

És nincs aggodalom

Hogyha felkel a Hold

Ragyog a Nap, és foltossá válik a bőr

Bálna a strandon – kit érdekel?

Telve az élet

Apró kincseivel a létem

Nincs feladat és rohanás

És drága régi társam,

a Megfelelési Kényszer végleg elhagyott

Vigye Ég

Nincs más, csak az Élet

És ha lejár

Még nagyobb szabadság

Nyitja kapuját

A Végtelen Öröklétre oda

                                                       2023 május 20